Az orális HPV-fertőzés prevalenciája és kockázati tényezői
Méhnyakrák esetén a humán papillómavírus- (HPV) fertőzés egyik legfontosabb kockázati tényezője a genitális szexuális érintkezés.
A jelenleg rendelkezésre álló tanulmányok szerint a férfi partner fontos szerepet játszik a HPV-infekció továbbadásában a nőpartner részére. A genitális HPV-pozitív nők heretoszexuális partnereinek akár 56 százalékánál mutatható ki konkordancia legalább egy virális HPV-altípusra a partner hímvesszőjéről vett mintában. A méhnyakról a péniszre nagyobb infekciós arány detektálható, mint ellenkező irányban.
A HPV csaknem az összes méhnyakrákban kimutatható. Különösen a HPV nagy kockázatú 16-os és 18-as típusa vezethet a méhnyak laphámjának malignus elfajulásához, ami rosszindulatú daganat kialakulását eredményezi. Igazolt tény, hogy azoknál a nőknél, akiknek méhnyaki kenete HPV-re pozitívnak bizonyult, nagyobb a méhnyakrákkal kapcsolatos morbiditás, mint a HPV-negatív nőknél. A HPV azonban nemcsak a méhnyak és a végbélnyílás rákja esetében számít szignifikáns kockázati tényezőnek, hanem a fej-nyaki régió laphámrákjában (SCC, squamous cell carcinoma) és különösen az oropharynx rosszindulatú daganataiban (OSCC, oropharyngeal squamous cell carcinoma). Évek óta ismert, hogy a nagy kockázatú HPV az oropharynx epitálsejtjeinek malignus transzformációját eredményezi, ezzel a dohányzás és az alkoholfogyasztás mellett az OSCC igazolt rizikófaktora. Mindezek alapján a jelen vizsgálatok a fej-nyaki karcinómák két alcsoportját különböztetik meg: a HPV által okozott, illetve a HPV-negatív tumorokat. Több kutatás is azt jelezte, hogy a HPV-pozitív daganatok prognózisa kedvezőbb, mint a HPV-negatív karcinómáké. A különbség talán arra vezethető vissza, hogy a HPV-pozitív tumorok jobban reagálnak a kemo- és radioterápiára, noha a betegek általában előrehaladottabb stádiumban kerülnek orvoshoz.
Manapság legalább 30-40 onkogén HPV ismeretes, ám a HPV 16-os altípusa a legfontosabb, mely a HPV-indukált OSCC-k 84−93 százalékában kimutatható. Németországi adatok szerint például az orofaringeális karcinómák körülbelül 30-40 százaléka minősíthető HPV-indukált formának. A számadatokban mutatkozó különbségek többféle tényezőnek lehetnek betudhatók, többek között az alkalmazott modellek és kimutatási módszerek eltérő voltának. Ki kell emelni, hogy a pozitív tumorok nem mindegyike hozható összefüggésbe a HPV-vel.
Az egyesült államokbeli populációban 2−10 százalék az onkogén HPV-pozitivitás aránya a szájüregben. A HPV átvitele történhet a fertőzött személlyel történő direkt kontaktus által vagy indirekt úton, a vírus-pozitív laphámsejtek inokulációjával. A vírus specificitása miatt a fertőzés csak epiteliális vagy laphámsejtek útján jöhet létre. Az inkubációs idő néhány hetes, de akár néhány éves is lehet. Jól ismert tény, hogy a szexuális magatartásformák kihatással vannak a méhnyakrák kialakulására, és a feltételezések szerint ugyancsak szerepet játszhatnak az OSCC létrejöttében is. Fokozza az OSCC előfordulásának esélyét, ha valaki több partnerrel érintkezik vaginálisan vagy orálisan, illetve a HPV-16-ra szeropozitív személlyel került kapcsolatba. Kimutatható, hogy nagyobb eséllyel fordul elő HPV-asszociált OSCC azoknál a férfiaknál, akiknek női partnerének méhnyaki citológiai vizsgálata (Papanicoulaou-kenet) korábban kórosnak bizonyult vagy méhnyaki diszplázia fordult elő nála.
Az összefoglalt vizsgálat célja az orális HPV-infekció prevalenciájának elemzése volt a méhnyak meglévő HPV-fertőzésével összefüggésben. A szerzők meghatározták az orális vagy genitális HPV-infekció kockázati tényezőit is, ezen túlmenően lehetőség szerint vizsgálták a genitális HPV-fertőzésben szenvedő nők férfi partnereinek orális szájüregi HPV-fertőzöttségét is.
Betegek és módszerek
Százhuszonkilenc nőt teszteltek NS jelenlétére a szájüregi öblítő folyadékból, valamint a tonsillák és a méhnyak kefecitológiás mintáiból. Ezen kívül e résztvevők 15 férfi partnerét is bevonták a vizsgálatba. A HPV-DNS-t polimeráz láncreakcióval (PCR, polymerase chain reaction) sokszorozták fel. A HPV-genotipizáláshoz a PCR-termékeket típusspecifikus digoxigenin-jelölt oligonukleotidokkal hibridizálták, és 14 nagy kockázatú (HR, high risk) és 6 kis kockázatú (LR, low risk) HPV-típust különítettek el. A 129 női és 15 férfi résztvevő standardizált kérdőívet töltött ki a szocioökonómiai státuszról, az alkoholfogyasztási és dohányzási szokásokról és a szexuális magatartásformákról.
Eredmények
Hetven nő (54,3 százalék, átlagéletkor 35 év) pozitívnak, 59 nő (45,7 százalék, átlagéletkor 32 év) negatívnak bizonyult a HPV-DNS-re. A HPV-pozitív nők 72,9 százalékánál (n = 94) nagy kockázatú HPV-altípus volt kimutatható; a 16-os altípus 50 mintában (53,5 százalék) volt jelen. A szájüregi minták 5,4 százalékában (n = 7) igazolódott HPV-DNS: 2 résztvevőnél (1,6 százalék) a tonsillák kenetéből, 5 résztvevőnél (3,9 százalék) a szájüregi öblítő folyadékból. Egyetlen olyan eset sem volt, amikor a HPV-DNS mindkét helyről vett mintában kimutatható volt. Kis kockázatú HVP-altípus jelenlétét kisebb arányban igazolták, mint nagy kockázatú altípusét (57,1 százalék vs. 42,9 százalék). A genitális HPV-pozitív nők csoportjában nem fordult elő szignifikánsan gyakrabban orális hPV-infekció, mint a genitális HPV-negatív nőknél.
Ezen túlmenően 15 heteroszexuális, monogám pártól származó 30 mintát is elemeztek. Az elemzett 30 szájüregi minta egyike sem volt HPV-pizitív. A női résztvevők körülbelül 33 százalékánál (n = 5) a méhnyaki kenet pozitívnak bizonyult HPV-re (80 százalék high-grade HPV) (n = 4).
A potenciális kockázati tényezők azonosítása során azt találták, hogy a méhnyaki HPV-infekcióra pozitív nők fiatalabbak voltak (32 év vs. 37 év) (p = 0,02), mint a negatív HPV-státuszú résztvevők. Azoknak a nőknek, akiknél a cervix régiójában HPV-kolonizáció volt kimutatható, egész életükre vonatkozóan szignifikánsan több szexuális partnerük volt, mint a HPV-negatív nőknek (p = 0,001). A HPV-fertőzés rizikófaktorának mutatkozott az első nemi érintkezés időpontjában fennálló életkor (p =0,45). A genitálisan HPV-pozitív résztvevők csoportjában szignifikánsan nagyobb volt a dohányosok aránya (p = 0,001). A kérdőívre adott válaszok elemzése során nem tudtak kockázati tényezőt azonosítani orális HPV-fertőzésre. Sem a dohányzási szokások, sem az alkoholfogyasztás, sem pedig a szexuális magatartás (pl. orális szex) nem befolyásolták jelentősen az orális HPV-státuszt.
Következtetések
A mostani eredmények újabb adalékokkal szolgáltak ahhoz a hipotézishez, mely szerint a méhnyaki és szájüregi HPV-infekció között kisebb mértékű konkordancia áll fenn, mint azt várták. Szemben a hüvelyi érintkezéssel, mely a méhnyakrák fő kockázati tényezője, az orális szex kevésbé befolyásolja a HPV átvitelét a szájüregbe. A most közzétett adatokat azonban kellő körültekintéssel szabad értelmezni, mivel a vizsgálati kohorsz kis létszámú volt. Az előzetes megfigyeléseket nagyobb csoportok elemzésével kell megerősíteni.
