Az Ön orvosa jól tudja?
Az index.hu azzal a fiatal orvossal közöl interjút, akit az elhíresült „vércukormérős eset” nyomán felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt a bíróság.
„Szerintem ebben az ügyben az egyetlen hiba az volt, hogy elkezdtem dolgozni ennél a cégnél, amelyik törvényellenesen egyedül ügyeltet rezidenseket” – összegezte a doktornő, aki az elsőfokú ítéletig kerülte a nyilvánosságot. „A feletteseim azt mondták: ebben az ügyben én ne nyilatkozzak semmit, majd ők megoldják a dolgokat, én csak legyek nyugodt, minden rendben lesz.”
Mondhatnánk, az egész interjú jobbára a körül forog, honnan tudhatja egy fiatal orvos, hogy minden redben lesz, hogy rendben van.
„Megkérdeztem, amikor jelentkeztem a céghez, az ügyeletvezetőt, aki végül is felvett, hogy elég-e a szakmai tudásom. Azt a választ kaptam, hogy persze, ennyi bőven elég, és hogy alapesetekkel kell foglalkozni, illetve tapasztalt mentős kollégák vannak mellettünk, akik bármiben tudnak segíteni. Akkor ez némileg azért megnyugtatott.”
„2009 júliusában végeztem. A legrosszabb átlagom 4,86 volt. Nem voltam sose pótvizsgán. A szigorlataim mind ötösek lettek, summa cum laude végeztem. Szóval szerintem úgy nagyjából én megtanultam, amit megtanítottak. Voltam TDK-versenyen, értem el első meg második helyezést is. Részt vettem prevenciós munkában, diákoknak tartottunk előadásokat drog, alkohol meg nemi betegségek témakörben. A nagy álmom volt, hogy misszióba menjek Afrikába. Ez részben sikerült is, voltam egy egy hónapos misszión. Háziorvosi típusú ellátást nyújtottunk az ott lakóknak.”
Megkerülghetetlen volt a kérdés, hogy az egyetemi évei alatt találkozott-e cukorbeteg pácienssel.
„Kórházban igen. De hát ugye kórházba általában úgy kerül már az ember, hogy nagyrészt stabilizálva van a vércukra. Olyan cukorbeteg pácienssel nem találkoztam, akinél komoly probléma lett volna. Háziorvosi gyakorlat akkor még nem volt az egyetemi évek alatt, meg a sürgősségi gyakorlat is abban merült ki, hogy elméleti oktatások voltak fél évig.”
Próbálta szóvá tenni, mielőtt a tragédia megtörtént, hogy nem jó ez a rendszer, nem biztonságos?
„Szóvá tenni? Mindenki félti a munkahelyét. Ha elkezdünk szóvá tenni dolgokat, akkor nem biztos, hogy még hívnak minket dolgozni.”
A doktornő a másodfokú tárgyalására vár, s az interjúból világosan ki is tűnik, hogy igyekszik ellensúlyozni a közhangulat ítéletformáló hatását. Ugyanakkor ez aligha csak az ő ügye. Ahogy az Index interjújában meg is fogalmazza: „a laikus ember is lássa, hogy ez mekkora probléma. Mert hozzá, ha beteg lesz, ugyanúgy az fog kimenni, akinek nincs semmi gyakorlati tapasztalata, és ugyanúgy nem lesz mellette egy szakorvos, aki segítene, tanácsot tudna adni.”