Megkezdődött a magára hagyott rezidens büntetőpere
Megkezdődött a vércukorszintmérő műszer jelzését nem ismerő, ezért azt félreértelmező orvos pere pénteken a XVIII-XIX. kerületi bíróságon. Az ügyészség foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségével vádolja az egy évvel korábban, akkor rezidensként orvosi ügyeletet ellátó fiatal nőt, mert egy magas vércukorszintű beteggel cukros oldatot itatott – írja az MTI.
Az ügy első tárgyalási napján - mások mellett - szakértőket hallgatott meg a bíróság. A vonatkozó jogszabályra alapított véleményük szerint a rezidens nem is láthatott volna el önállóan, felügyelet nélkül ügyeleti munkát a XIX. kerületben, még egy ambuláns lapot sem tölthetett volna ki. A tárgyaláson a vádlott szavaiból kiviláglott, hogy Kispesten ez nem rendhagyó eset. A vallomásokból az is kiderült, hogy az egyik - egészségügyi végzettséggel nem rendelkező, ám a mentőszolgálatnál is dolgozó - ügyeleti gépkocsivezető gyakorlottabb volt a vércukorszintmérő műszer használatánál, mint maga az orvos, aki nem ismerte fel, hogy a műszer "HI" (high) jelzése magas értéket jelez, nem pedig hibaüzenet. A jelenleg is orvosként dolgozó P. Nóra arra hivatkozott, hogy a műszer használatára az egyetemen nem tanították meg, és arra a kerületi orvosi ügyeletet biztosító egészségügyi szolgáltató cég sem készítette fel.
A tárgyaláson az ügyészség ismertette a vádiratot, amely szerint a beadott cukros oldat és a beteg halála között "részoki összefüggés" van, ám annak mértéke nem állapítható meg, mivel a magas vércukorszint részben a természetes okú alapbetegség eredményeként alakult ki. A meghallgatott szakértők azonban úgy nyilatkoztak, a szakmai hibát nem azzal követte el P. Nóra, hogy cukros oldatott itatott, hanem azzal, hogy nem várta meg annak hatását, így a beteg nem kaphatott gyors kórházi ellátást.
A korábban a sajtóban is nagy visszhangot kapott, a pénteki tárgyaláson is élénk médiaérdeklődést kiváltó eset 2011. február 7-én hajnalban történt, amikor egy idősebb inzulinos cukorbeteg férfi, U. Bálint rosszul lett, és hozzátartozói a mentőket hívták. A mentőszolgálat azonban a hívást a kerületi orvosi ügyeletre irányította, ahol éppen a rezidensként dolgozó P. Nóra látott el szolgálatot. Az orvost két ízben is riasztották. Az első alkalommal két műszerrel sem tudta megállapítani a beteg magas vércukorszintjét, mert a készülékek "HI" jelzéseit hibaüzenetnek gondolta. A hozzátartozók sem ismerték a HI jelet, mert korábban a betegnek inkább alacsonyabb vércukorértékei voltak, így ezzel a jelzéssel még nem találkoztak.
A férfi élettársa, N. Krisztina az orvosnak beszámolt arról, hogy a beteg előző nap nem adta be magának az inzulint, mert hányt, lázas is volt, és korábban alkoholt fogyasztott, továbbá nemrég elhunyt édesanyját gyászolja. P. Nóra mindezek alapján úgy értékelte, hogy a betegnél gyászreakció áll fenn, valamint hogy a műszerek rossz működését az alkohol, vagy a korábbi vérszennyeződések befolyásolhatták. Az orvos cukros vizet itatott a beteggel és nyugtató injekciót adott be neki. P. Nóra távozása után - ami az orvos szerint 15-20 perc, az élettárs szerint legfeljebb 10 perc lehetett - a beteg állapota rosszabbodott, látási zavarai támadtak, félrebeszélt, ezért a hozzátartozók újra kihívták az ügyeletet. A riasztást azonban lassította, hogy a mobiltelefonról elfogyott az "egység", így azt előbb fel kellett töltetniük a közeli boltban.
Az immár új gépkocsivezetővel a helyszínre érkező P. Nóra ismét megmérte a férfi vércukorszintjét, ám a műszer ismét HI-jelzést adott. A gépkocsivezető ekkor figyelmeztette az orvost, hogy a HI nem a műszer hibáját jelzi, hanem azt, hogy "mérhetetlenül magas" az érték, mint utóbb kiderült 33 feletti, ami azonnali kórházi kezelést igényelne. Az orvos ekkor a mentőszolgálattól esetkocsit kért a helyszínre, ám a férfi még az autóban elvesztette az eszméletét és meghalt. P. Nóra közben - a vád szerint - visszakérte az első alkalommal kiállított ambuláns naplót, ám az élettárs ekkor már bizalmatlan volt, és azt nem adta oda.
A védő a tárgyaláson egyebek mellett azzal védekezett, hogy P. Nóra rezidensként, lényegében gyakorlat nélkül végezte az ügyeleti munkát, és ez - szavai szerint - a rezidensképzés "problematikája". A tárgyaláson P. Nóra elmondta, hogy 2009-ben végezte el az egyetemet, 2010 februárjában kezdett el dolgozni a kerületi orvosi ügyeletet biztosító cégnél. Közölte azt is, mivel más rezidensek is dolgoztak ügyeletesként a cégnél, ezért gondolta, hogy az orvosi egyetemet elvégezve ez vállalható a számára is.
P. Nóra a tárgyaláson sajnálatát fejezte ki N. Krisztinának, ugyanakkor azt mondta, szerinte nem követte el a terhére rótt vétséget. N. Krisztina a bírónak arra a kérdésére, haragszik-e P. Nórára, nemmel válaszolt, és arról beszélt, sajnálja (az akkor 25 éves) "kislányt", de úgy gondolja, meg kell tanulnia, hogy vállalnia kell a tettei következményeit. Az MTI kérdésére a tárgyalás után N. Krisztina azt mondta, nem kér kártérítést sem, a mostani eljárással azt akarja elérni, hogy hasonló tragikus eset másokkal ne történhessen meg a jövőben. A bíróság a következő tárgyalási napot szeptember 13-ra tűzte ki.
