Az NSAID-ok csökkentik a posztpartum emlőrák súlyosságát

„Figyelmeztetjük a betegeket és ellátóikat, hogy az anyák szervezete ilyenkor radikális változásokon megy át, ezért egyelőre semmit nem tudunk mondani e gyógyszerek biztonságosságáról az emberi posztpartum emlőrák vagy annak nagy kockázata esetén. Ezért még nem is javasoljuk az NSAID-okat mint a megelőzés vagy a rákkezelés eszközeit” – mondta dr. Pepper Schedin professzor, a Coloradói Egyetem kutatója és a közlemény egyik szerzője.

A történet az emlő involúciójával kezdődik, azzal a folyamattal, amikor a tejtermelő sejtekre már nincs szükség, s ezért elpusztulnak és helyüket zsírsejtek foglalják el. Ebben az időszakban az emlőben viszonylag nagy eséllyel fejlődik ki a rák. Újabb tanulmányok szerint azokban a nőkben, akik 30 éves koruk előtt szülnek, a premenopauzális emlőrák kockázata 10 százalékkal nagyobb, mint a nem szült nőkben, és 35 éves kor utáni szülés esetén a kockázatnövekedés még kifejezettebb, 30 százalékos. És ezek a rákok nemcsak gyakoribbak, hanem a korai posztpartum időszakában diagnosztizált tumorok agresszívebbek is, nagyobb eséllyel terjednek át más szervekre. Az egyik vizsgálat szerint például az ötéves túlélés azokban a nőkben, akikben a szülést követő két éven belül diagnosztizálták a rákot, csak 40 százalékos volt, míg a posztpartum időszak utáni rákok esetében 70 százalékos.

A Coloradói Egyetem kutatócsoportja arra jött rá, hogy az emlő involúciójának folyamata bizonyos tekintetekben hasonlít a sebekben zajló változásokhoz, nevezetesen mindkét esetben nő a kollagénrostok mennyisége és emelkedik a COX-2 enzim szintje. A COX-2 enzim amellett, hogy fájdalmat és gyulladást okoz, elősegíti a rostos kollagén termelődését is. Sebgyógyulásnál az így képződő kollagénrostok mentén haladnak az egészséges bőrsejtek, s ez a folyamat vezet végül a seb záródásához. Ugyanakkor e rostok gazdag architektúrája ideális a ráksejtek növekedésének és terjedésének elősegítéséhez is. Röviden, az emlő involúciója a COX-2 termelődéséhez vezet, ami viszont serkenti a rostos kollagén képződését, és ez tovább fokozza a COX-2 felszabadulását. Ez a pozitív feedback kör elősegíti a tumor növekedését és más szövetekbe való behatolását.

A folyamat gyenge pontja, hogy léteznek olyan szerek, amelyek gátolják a COX-2-t, például a nem-szteroid gyulladásgátlók (ibuprofen, celecoxib). Ezek közvetve akadályozzák a rostos kollagén termelődését, és ez úton mind a tumor növekedését, mind pedig a tumorsejtek eljutását a tüdőbe. A mostani vizsgálat során posztpartum egerekben az ibuprofen és a celecoxib valóban csökkentette az emlődaganat méretét, a kollagén architektúrát, a COX-2 expresszióját és a tumorsejtek eljutását a tüdőbe.

Mégis, még korai lenne az ibuprofent ajánlani azoknak a nőknek, akikben az emlő involúciója megy végbe. A kutatók emlékeztetnek arra, hogy az A-vitaminnal végzett korai kísérletek tüdőrákban vagy az E-vitamin hatásának tanulmányozása prosztatarákban először arra az eredményre vezetett, hogy ezek jó hatásúak a rák ellen, de később kiderült, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz: elősegítik a tumorok fejlődését. Bár az NSAID-ok biztonságossága evidensnek tűnik, egyelőre nagyon keveset lehet tudni arról, hogy hogyan hatnak a nőkre életük e sajátos szakaszában. Mielőtt ajánlani lehetne az NSAID-okat, sokkal alaposabban meg kell ismerni hatásukat ebben a populációban.