Az interferon-kezelés genetikája

A májrák egyik leggyakoribb kiváltó oka, a Hepatitis C vírus (HCV) világszerte több mint 170 millió embert, hazánkban pedig közel százezer beteget fertőzött meg. Pós Zoltán biológus az egyesült államokbeli National Institutes of Health kutatóintézetében a betegség gyógyítására használt interferon-alfa fehérje hatásfokának genetikai összefüggéseit vizsgálta. Társszerzője volt annak a kutatás eredményeit közlő cikknek, amely az amerikai tudományos akadémia hivatalos lapjában, a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben jelent meg. A kutatásban szerepet vállalt a Falus András vezetésével működő MTA-SE Genetikai- Sejt és Immunbiológiai Intézet Gyulladásbiológiai és Immunogenomikai Kutatócsoportja is.

– Az orvosok hosszú ideje tudnak arról, hogy az afroamerikai páciensek sokkal rosszabbul reagálnak az interferon-alfa kezelésre, mint a többi beteg. A kutatócsoportnak, amelyben én is dolgoztam, az volt a feladata, hogy felderítse, pontosan milyen genetikai ok állhat a jelenség hátterében – magyarázta az mta.hu-nak Pós Zoltán, aki két és fél éve kutat az Egyesült Államok 30 milliárd dolláros büdzsével működő, legjelentősebb állami kutatóintézetében. Olyan munkatársakkal dolgozhat együtt, mint Harvey J. Alter, a hepatitis C vírusának felfedezője, és Francesco Marincola, a genomikai elemző módszerek világszerte elismert szaktekintélye.

 

Az interferon-kezelés genetikai hátterének megismerése több szempontból is lényeges lehet. Egyrészt, mivel a fehérje minden vírus terjedését visszaveti, más súlyos betegségek, így számos rákbetegség és különböző vírusfertőzések esetében is alkalmazzák. Az interferon-kezelés megterhelő jellegéből adódóan pedig azt is fontos tudni, hogy mekkora mennyiségtől hatásos a gyógyszer. – Az interferon-kezelés gyakran vérképzavarokhoz, sőt súlyos kedélyváltozásokhoz, akár átmeneti öngyilkossági hajlam kialakulásához is vezethet. Ezért is volt fontos tudnunk, hogy az afroamerikai pácienseknél más betegségek esetében is érdemes-e több interferont alkalmazni, vállalva a mellékhatások okozta veszélyeket – magyarázta az mta.hu-nak Pós Zoltán.

 

A kutatók arra számítottak, hogy a jelenség független a Hepatitis C vírus meglététől, és az afroamerikai páciensek minden esetben rosszabbul reagálnak az interferon-kezelésre. – Számítástechnikai módszerekkel a kezeléssel potenciálisan reakcióba lépő 28 000 gént, és azok egymillió változatát is megvizsgáltuk. Legnagyobb meglepetésünkre kiderült, hogy egészséges afroamerikaiakban az interferon hatását nem befolyásolja az egyének etnikai hátterét meghatározó génállomány. Kizárólag a HCV vírus jelenlétében csökkent az interferon-kezelésre való érzékenységük – foglalta össze a kutatás legfontosabb eredményét Pós Zoltán.

 

Van azonban remény új és hatásosabb kezelés kidolgozására is. A már említett mellékhatások csökkentésében és mind az europai amerikai, mind az afroamerikai HCV-fertőzöttek kezelésében is áttörést jelenthet az interferon-alfa helyett az interferon-lambda fehérje alkalmazása. – Ez a fehérje jóval kevesebb mellékhatást okoz, mint az interferon-alfa, ami nagy könnyebbséget jelenteni a betegeknek. Kutatóintézetünkben jelenleg is vizsgáljuk az interferon-lambda működését – mondta az mta.hu-nak Pós Zoltán.