Az intelligens felismerőeszközök szerepe a vakok segítésében
A tudomány és a technika fejlődésének köszönhetően rendkívüli lehetőségek vannak kibontakozóban, amelyek jelentősen javíthatják a látássérültek életminőségét.
Hosszabb távon a látás visszaállítása látszik a legjobb útnak, amelyre a már a piacra került, de még nagy út előtt álló retinaimplantátumok és a még gyerekcipőben járó optogenetika terén végzett kutatások révén nyílhat mód.
Egy másik igen ígéretes irány a szenzoros helyettesítés, amikor a látható információt egy másik érzékszervi csatornán, pl. hallás vagy tapintás útján tesszük hozzáférhetővé. A tapintás előnye, hogy topografikusan ábrázolható a látott kép, azaz leképezhető a tapintófelületre, viszont a térbeli és az időbeli felbontás bár testrészenként eltérő mértékben, de jelentősen korlátozott. Két fő kérdés nyitott még: egyrészt, hogy melyik testrészen történjen a bevitel (a kéz és a nyelv a legígéretesebbek), másrészt, hogy mechanikus vagy elektromos ingereket jobb használni. A hallás használata egyszerűbb, mint a tapintásé, ugyanakkor itt figyelemmel kell lenni arra, hogy a fül a vakok legfontosabb érzékszerve, és ha túlzásba visszük a használatát, akkor a megtanult tájékozódási formájukban akadályozzuk őket. További korlátot jelent, hogy hang útján nehéz megjeleníteni a térbeliséget, az alakokat. Ezekre többféle megoldást is kidolgoztak már, amelyek között mobiltelefonos alkalmazások is vannak, és a tapasztalatok szerint gyakorlással elsajátítható mind a kültéri, mind a beltéri tájékozódás és az alakok felismerése is.
Végül egy harmadik csoportba sorolhatóak azok az eszközök, amelyek a látható információt nem közvetlenül, hanem feldolgozva, magasabb absztrakciós szinten teszik a felhasználó számára elérhetővé. Sok olyan eszköz tartozik ide, amely már a piacon is elérhető, mint például a beszélő CD-lejátszók, a szín- és pénzfelismerő készülékek, illetve a szkenneralapú felolvasó berendezések. A leggyorsabban azok az eszközök fejlődnek, amelyek a környezeti információt intelligensen feldolgozzák, tehát bizonyos fokig értelmezik a látottakat, ahol a gépi látás és a gépi tanulás területén elért legújabb eredmények kerülnek hasznosításra. Manapság a legtöbb ilyen eszközt egy konkrét funkcióra tervezik. Ennek az az előnye, hogy célspecifikus hardvert és szoftvert lehet alkalmazni, felhasználóként azonban nem igazán praktikus, ha minden látással kapcsolatos részfeladatra külön eszközt kell magunkkal vinni. A mobiltelefonok egy ígéretes kitörési irányt jelentenek, mivel egy telefonon sok alkalmazást vihetünk magunkkal, sőt ezek akár integrálhatóak is egy közös keretprogramban.
A Semmelweis Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem által alapított Magyar Bionikus Látásközpont egyik fontos célkitűzése, hogy a hétköznapi élethelyzetekben használható egyszerű felismerőfunkciókat egy eszközben valósítsák meg. A bionikus szemüveg nevet viselő eszköz képességei között egyaránt szerepelnek bel- és kültéri funkciók, mint például bankjegyek és színek felismerése, tömegközlekedési járművek járatszámának leolvasása, illetve gyalogátkelőhelyek és közlekedési lámpák azonosítása. Ennek prototípusa mobiltelefon-alapú, és emberi beszéd, valamint egyéb hangjelzések segítségével tájékoztatja a használóját. A közelmúltban piacra került Google Glasshoz képest a leglényegesebb különbség az, hogy az eszköznek nincs szüksége internetkapcsolatra, mivel a feldolgozási műveleteket helyben végzi, így bárhol használható, és működtetése nem jár külön költségekkel.
A kutatás-fejlesztést nagyban segítik az Informatika a Látássérültekért Alapítvánnyal együttműködésben rendszeresen végzett tesztek is, amelyeken az 5–10 állandó tesztalanyon kívül alkalomszerű tesztelők is részt szoktak venni. A vak és gyengénlátó önkéntesek közreműködésével szerzett tapasztalatok alapján folyamatosan finomításra kerül mind az eszköz működése, mind az egyes funkciók. A legfontosabb tanulságok arra vonatkoznak, hogy milyen pozícióban érdemes tartani egy-egy teszthelyzetben a készüléket, hogyan érdemes mozgatni a stabil működés érdekében, illetve milyen visszajelzések segíthetik a felhasználót olyan esetben, ha a készülék nem ad eredményt. A „hallgatásnak” legtöbbször az az oka, hogy nem sikerül megfelelően pozicionálni a készüléket, és a célterület egyáltalán nem vagy csak részben kerül a kamera látómezejébe. Szintén könnyen előfordul, hogy a kamera túl közel van az objektumhoz, ami miatt a kép elmosódottá válik. Az ilyen esetek egy részében a készülék képes arra, hogy irányzékkal segítse a felhasználót (pl.: „jobbra”, „távolabb”).
A zártkörű tesztekre várják további önkéntesek jelentkezését a látásközpont weboldalán (lataskozpont.hu) található elérhetőségeken. Az Android alapú változat publikus tesztverziójának a megjelenése még az idei év során várható, majd ezt követi az iPhone-on futó verzió, amelyek szintén a látásközpont weboldalán lesznek elérhetőek. A tesztelés és fejlesztés mellett pedig az újabb kutatások arra irányulnak, hogy egy szemüvegre építhető intelligens kamerán is megvalósításra kerüljön a rendszer, amely révén a bionikus szemüveg a látássérültek számára egy sokfunkciós, viselhető segédeszköz lesz.
