Gyógyítás
Az étrend-kiegészítők vélt és valós szerepe a porcregenerálásban
Az 55 évet betöltött lakosság körében az arthrosis népbetegségnek számít. Gyógyszeres terápiájában egyebek mellett jelentős szerepet tulajdonítanak a porcregeneráló készítményeknek. A hagyományos gyógyszerek mellett újabban egyre nagyobb számban tűnnek fel a terápiás hatást ígérő étrend-kiegészítők is.
A porc lényeges összetevőit, kondroitin-szulfátot és glukózamin-szulfátot tartalmazó porcregeneráló gyógyszerek az arthrosis kezelésének, a szekunder prevenciónak és a rehabilitációnak fontos eszközei. A 2009-ben Athénban megrendezett ECCEO11 – IOF-kongresszuson (Eleventh Europian Congress on Clinical and Economic Aspects of Osteoporosis – International Osteoporosis Foundation) prof. Nicola Volpi előadásban foglalkozott a különböző eredetű kondroitin-szulfátok hatékonyságával. Volpi professzor előadásában górcső alá vette az európai piacon lévő étrend-kiegészítő kondroitin-szulfátok bioekvivalenciáját, az étrend-kiegészítők biológiai és farmakológiai hatását, összevetve az ugyanezen hatóanyagot tartalmazó törzskönyvezett gyógyszerekkel. Rámutatott arra, hogy az arthrosis nemzetközileg elfogadott terápiás protokolljában (EULAR) a térd, csípő és kéz arthrosisának kezelésében gyógyszerként törzskönyvezett kondroitin-szulfát a leghatározottabban ajánlott gyógyszeres kezelés közé tartozik. A gyógyszerként törzskönyvezett kondroitin-szulfát terápiás dózisát (800 mg/nap) klinikai vizsgálatok támasztják alá. Előállítása a gyógyszeriparra jellemző, nagy tisztaságú anyagokból történik, és a végeredményt nemzetközi egészségügyi szervezetek ellenőrizik. A professzor felhívta a figyelmet, hogy ez azért is rendkívül fontos, mert a kondroitin-szulfát egy nagyon komplex heterogén makromolekula, melynek tulajdonságai – így biológiai és farmakológiai aktivitása – az előállítás módjától függően károsodhat.
Az ECCEO konferencián ismertetett vizsgálatban az étrend-kiegészítőként forgalomba hozott kondroitin-szulfát készítményeknél tíz vizsgált termék közül csak négynél egyezett a feltüntetett kondroitin-szulfát tartalom a valós tartalommal. Négy étrend-kiegészítő csak 0-1% kondroitin-szulfátot tartalmazott, a címkén feltüntetett 47–17–12 és 6% helyett. További két termék a feltüntetett mennyiség 30–45%-át tartalmazta. Egy készítményben kb. 2% hialuronsav volt. Nyolc terméknél a kondroitin-szulfát feltételezett eredeteként sertést vagy marhát, esetleg porcos halat állapítottak meg. Ezen eredmények alapján a vizsgálat megerősítette, hogy az étrend-kiegészítők kondroitin-szulfát tartalma rendkívül alacsony. A gyenge minőség és a nem megfelelő címkézés hiányára mutattak rá az USA-ban és a koreai piacon is. A gyógyszerkészítés szigorú szabályai különösen fontosak akkor, ha a termékek előállítása során állati eredetű anyagokat is felhasználnak, hogy biztosan kizárható legyen a kergemarhakórban, a száj- és körömfájásban, valamint a madárinfluenzában megbetegedett állattetemek bevonása.
A professzor mondandója összecsengett az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet felhívásával, mely a betegek/fogyasztók figyelmét az étrend-kiegészítők terápiás hatékonyságának relatív voltára hívja fel. Az OÉTI interneten is hozzáférhető útbaigazításában az áll, hogy „ne vásároljon, és ne fogyasszon az ön számára ismeretlen, sok esetben »csodahatásúnak« hirdetett étrend-kiegészítőket, ha kíváncsisága és kalandvágya mégis legyőzte a bizalmatlanságát… kérje ki szakember véleményét”. Ugyanezen közlemény hívja fel arra is a figyelmet, hogy az étrend-kiegészítő megnevezés élelmiszerkategóriát takar – külsőleg bármennyire hasonlítanak a gyógyszerekre – valójában nem gyógyszerek, így nem várható el azoktól gyógyító hatás, illetve a gyógyszerekre jellemző alapvető minőségi és biztonsági követelmények sem.
A szimpózium valamennyi előadója csatlakozott Nicola Volpi azon véleményéhez, mely szerint a növekvő mennyiségű kondroitin-szulfátot tartalmazó étrend-kiegészítő termékeknél szigorúbb és pontosabb szabályozásra volna szükség a megfelelő minőség biztosítása érdekében, és hogy az alapanyagok és az összetevők pontos feltüntetését is elő kellene írni e készítményeknél. Ameddig a szigorúbb szabályozásra várni kell, ajánlott a gyógyszerként törzskönyvezett kondroitin-szulfát készítmények alkalmazása az étrend-kiegészítők helyett.
A hazai piacon az étrend-kiegészítők szabadabb, sokszor szabálytalan reklámozása mellett nagy felelősség hárul a háziorvosokra és a szakorvosokra: feladatuk, hogy megfelelő tájékozottsággal, szakmai meggyőződésük alapján adjanak tanácsot a hozzájuk forduló arthrosisos betegeknek, amikor választani próbálnak a különböző készítmények között.
Gyógyítani étrend-kiegészítőkkel nem, csak törzskönyvezett gyógyszerekkel lehet. A hatályos törvények értelmében az étrend-kiegészítőkről betegségmegelőző vagy betegséget kezelő hatást állítani nem szabad.
| Az arthrosis – más néven ízületi degeneráció – gyűjtőfogalomként definiálható. A végtagok vagy a gerinc kisízületeinek megbetegedése a kór progressziója során a csontot borító porc elvékonyodásához vezet. A betegség jelentőségét előfordulási gyakorisága is alátámasztja, hiszen a lakosság 20–25%-át érinti. A primer arthrosis kóreredetét jelenleg is kutatják, ám a jóval kisebb arányban előforduló szekunder arthrosisnál ismertek a lehetséges kiváltó okok (balesetek, veleszületett elváltozások és fejlődési rendellenességek, metabolikus elváltozások, endokrin elváltozások, kristály-indukálta megbetegedések vagy más ízületi és csontbetegséghez társuló arthrosisok – de egyéb betegségek okozta arthrosisok is léteznek). A kockázati tényezők közül az életkor döntő jelentőségű, primer arthrosisban az 55 év feletti lakosság 80%-a érintett. Nőknél gyakoribb az előfordulás. A befolyásolható kockázati tényezők között az obezitás játszik fontos szerepet. Az Egészségügyi Világszervezet a 2000–2010-ig terjedő időszakot a Csont és Ízület Évtizedének nyilvánította, ezzel is hangsúlyozva az e szervrendszerekhez kapcsolódó betegségek népegészségügyi és szociális jelentőségét. (A betegséggel kapcsolatos adatokat a Csont és Ízület Évtizede magyarországi főkoordinátora, prof. dr. Bálint Géza tudományos munkásságából: Arthrosis a mindennapi gyakorlatban c. könyvéből és egyéb tanulmányaiból merítettük.) |
Forrás: Radnai Anna, Magyar Orvos
