Az emlőrák legkorábbi fázisaiban nincs szükség sugárkezelésre

Erről számoltak be a Society of Surgical Oncology Annual Cancer Symposium-on a Texasi Egyetem kutatói, elmondva, hogy azokban az I-II. stádiumú betegekban, akiknél a betegség nem érintette a hónalji nyirokcsomókat, vagy legfeljebb egy nyirokcsomót érintett, és akik sebészi és kemoterápiás kezelésben részesültek, nagyon alacsony volt a helyi vagy regionális (lokoregionális, LR) kiújulás kockázata akkor is, ha nem alkalmaztak sugárkezelést.
 

Henry Kuerer professzor, a kutatás vezetője elmondta, hogy az emlőrák-diagnózis időpontjában a nyirokcsomó-érintettséggel jelentkező nők 90 százalékában csak három vagy annál kevesebb nyirokcsomót érint a betegség. Az Egyesült Államokban évente mintegy 47 000 olyan emlőrákot diagnosztizálnak, amelynél csak 1–3 nyirokcsomó mutatja a kór jeleit, és ebből 30 000 nőben csak egyetlen nyirokcsomóra terjedt rá a rákos folyamat.
 

„Egyértelmű, hogy ha a rák legalább négy nyirokcsomóba áttétet adott vagy az LR kiújulás kockázata meghaladja a 10 százalékot, akkor a sugárkezelés csökkenti a kockázatot. Arról azonban már évtizedek óta folyik a vita, hogy a kisebb kockázatú esetekben érdemes-e alkalmazni ezt a terápiát” – mondta dr. Krueger.
 

1990-ben két, mérföldkőnek számító randomizált vizsgálat azt mutatta ki, hogy a sugárkezelés a korai stádiumú emlőrák esetén is növeli a túlélés esélyét, ha nyirokcsomó-áttét van jelen. 2005-ben pedig egy metaanalízis, amely az 1960-as és az 1980-as évek között elvégzett randomizált vizsgálatok eredményeit elemezte, arra jutott, hogy nyirokcsomó-áttét esetén a sugárkezelés javította a túlélést és emellett csökkentette az LR kiújulások arányát is. Ezek a közlemények nagy hatással voltak a klinikai gyakorlatra: a National Comprehensive Cancer Network 2007-es irányelvei szerint komolyan meg kell fontolni a sugárkezelés alkalmazását akkor is, ha csak 1–3 nyirokcsomót érint a betegség.
 

Dr. Kuerer azonban kifejtette, hogy az emlőrák diagnózisa és kezelése olyan drámaian sokat fejlődött az utóbbi időben, hogy érdemesnek látták ellenőrizni, hogy továbbra is érvényesek-e a sugárkezelésre vonatkozó javaslatok korai stádiumú emlőrákban.
 

A vizsgálatba 1022, I. vagy II. stádiumú emlőrákban szenvedő nőt vontak be, akiket 1997 és 2002 között műtöttek meg. A nők 79 százalékában nem volt nyirokcsomó-áttét és 26 százalékukban 1–3 nyirokcsomóban volt áttét – többségüknél csak egyben. Posztoperatív sugárkezelést és/vagy preoperatív kemoterápiát egyiküknél sem alkalmaztak. A műtét után 77 százalékuk kemoterápiában és/vagy kormonkezelésben részesült. Életkoruk medián értéke 54 év volt, és a követési idő mediánja 7,5 év.
 

A műtét utáni 10 évben az LR kiújulás kockázata nem különbözött azokban, akiknek nem volt nyirokcsomó-áttétük, illetve akiknek egy nyirokcsomó-áttétük volt (2,1, illetve 3,3 százalék volt az LR kiújulás aránya – a kis különbség statisztikailag nem szignifikáns).
 

Az egyetlen független tényező, ami befolyásolta az LR kiújulást, az életkor volt: a 40 évesnél fiatalabb nőkben jelentősen gyakoribb volt a kiújulás. Az ilyen fiatal nőknek nem kevesebb, hanem több kezelésre van szükségük mondta dr. Rajna Sharma, az egyik kutató.
 

Dr. Kuerer azt a következtetést vonta le a vizsgálatból, hogy az LR kiújulás kockázata a korai stádiumú, műtéttel és kemoterápiával kezelt emlőrákos betegek túlnyomó többségében olyan csekély, hogy a műtétet követő sugárkezelés indokolatlan. Tisztában van azzal, hogy tanulmánya sok vitát fog kiváltani, és hogy az első feladat a vizsgálat megismétlése, az eredmények igazolása lesz annak érdekében, hogy fölösleges kezelésekkel ne terheljék a betegeket – írta a Newswise online portál.