Az adatok szerint semmi nem változik
Az egészségügy kilenc éve
Jelentős mértékben megváltozott az egészségügyi ellátások igénybevétele, a jelentett adatok valódisága megkérdőjelezhető, írja a Napi.hu.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) honlapján elérhetőek a 2008-2016 közötti gyógyító-megelőző ellátásokról adatai, amelyek igencsak mozgalmas időszakot fednek le a Napi.hu elemzése szerint. 2008-ra éppen lezajlott a fekvő- és járóbeteg ellátási rendszert alapjaiban felforgató Molnár Lajos-féle kórházreform, meghirdették a járóbeteg ellátás és az egynapos sebészeti ellátás preferálását, majd a térségi ellátási rendszert és államosították a kórházakat. Nem mellesleg elköltöttek 500 milliárd forintnyi uniós forrást infrastruktúrafejlesztésére. Mindez napjainkra alaposan átrajzolta a magyar egészségügyi ellátórendszert, az ellátási esteszámok változása egy új irányt jelez.
2008-ban a járóbeteg, a fekvőbeteg, valamint a nappali sebészeti ellátásban összesen 66,5 millió ellátási esetet jelentettek. 2016-ra csaknem elérte a 70 milliót az ellátási esetek száma ez 4,5 százalékos növekedés. A legnagyobb arányú, több mint kétszeres növekedést az egynapos sebészet produkálta, 120 ezerről 264 ezerre nőtt az ellátások száma. Ugyanezen időszak alatt a kiinduló év 64 milliót meghaladó járóbeteg ellátási esete több mint 67 millióra nőtt. A 2 milliós nagyságrendű fekvőbeteg ellátások száma pedig 6 százalékkal csökkent, a fekvőellátások csökkenésénél azonban nem csak az egynapos sebészeti ellátási esetek növekedése játszott szerepet, mint az adatokból kiderül, azokon a területeken volt jelentős a változás, amelyek alapvetően sem egynapos, sem járóbeteg-ellátás keretében nem pótolhatók.
A klinikai onkológiai szakrendeléseken a kilenc év alatt változatlan szakorvosi óraszám mellett lényegében azonos volt a forgalom, évi 470-480 ezer esetet láttak el. Paradox módon változott viszont az onkológiai gondozóknak regisztrált rendelők forgalma, itt a heti szakorvosi óraszám kilenc év alatt a kétharmadára csökkent, miközben az onkológiai gondozókban ellátott betegek abszolút száma jó 10 százalékkal növekedett.
Miközben egyes hazai szakmai fórumok egyre inkább alulbecsülik az ellátórendszer tevékenységének, hatékonyságának és teljesítményének a jelentőségét az egészség megtartásában, és helyette a betegségek elkerülésében látják a megoldást, arról kevésbé hallani, hogy még a legegészségesebb életmód mellett is szép számmal akadnak olyan helyzetek, amelyeknek a megoldása nem megy hatékony egészségügyi ellátórendszer nélkül.
A NEAK adatai felvetik a kérdést, vajon az elmúlt évek változásai nyomán egészségesebbé vált a lakosság, vagy épp ellenkező folyamatok zajlanak. A megbetegedési statisztikák és az elmúlt években jelentősen romló halálozási mutatók inkább az utóbbit valószínűsítik. A valós szolgáltatási igények azonban még mindig nem láthatóak, miként az sem, hogy az alapvetően gazdasági és finanszírozási szempontok alapján irányított hazai ellátórendszer mire volna képes egy más jellegű finanszírozási környezetben, s hogyan változnának ezzel a hazai lakosok egészség-esélyei. A statikus, intézmény- és finanszírozás-centrikus ellátási szemlélet helyett létrejövő dinamikus, szolgáltatási szemléletű, a változó feladatokhoz, igényekhez és lehetőségekhez gyorsan alkalmazkodó egészségügyi rendszer alakulásának azonban egyelőre továbbra sincs semmi jele.
