Az egészségügy csöndje a haldoklás csendje
Élesen bírálta az egészségügyi kormányzatot Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a hvg.hu-nak adott interjúban. Mint mondta: az egészségügyi dolgozóknak elege van az ígérgetésekből, miszerint várjunk még egy kicsit, és minden jobb lesz.
Többször a fejükhöz vágták, hogy miért van béke és csönd az egészségügyben, miért nincsenek demonstrációk? „Észre kellene venni, hogy az egészségügy területén ez a csend nem a béke csendje, hanem a haldoklás csendje”
hvg.hu: Magyarországon ma az egészségügy csaknem minden szegmense hiányszakma és bizonyos területeken az orvoshiány már a műtétek sikerességét is veszélyezteti. Ön ezt hogy látja?
Éger István: Szeretnék pontosítani, az orvos és az ellátó személyzet hiánya bizonyos területeken már konkrétan veszélyezteti a biztonságos betegellátást.
Mondok egy példát: 2010.december 31-én Budapesten egyetlen kórházban volt idegsebészeti ügyelet, ahol egy szakvizsga nélküli idegsebész látta el, egy személyben, az egész főváros idegsebészeti ügyeletét. Ez elfogadhatatlan, engem az nem vigasztal, hogy vészhelyzet esetén innen, vagy onnan be lehet rendelni orvosokat; adott pillanatban és helyzetben az orvosnak mindig ott kell lenni, ahol szükség van rá, ugyanis ez a biztonságos betegellátás záloga.
Említhetném a vidéki alapszintű betegellátás katasztrofális helyzetét, ahol olyan mértékű a háziorvosok hiánya, hogy csak helyettesítések útján lehet ellátni a feladatokat. A kórházakban a túlmunkavégzés kényszere tapasztalható, a kollégák nem kapják meg az ügyelet után járó szabadnapot, vagy ha mégis, akkor utána törvénytelenül ledolgoztatják velük. Ezek mind olyan problémák, amelyek veszélyeztetik a betegek megfelelő gondozást, gyógyítását, a népegészségügyi célok megvalósítását. Az orvosok és az ápolók fáradtak, kiégettek, ami növeli a hibázás esélyét. Jelenleg az országban sajnos szerencse dolga, hogy ki, mikor, milyen betegségbe esik bele, s milyen ellátásban részesül. Márpedig európai uniós országként evidens lenne, hogy bármikor, bárki számára hozzáférhető legyen a biztonságos betegellátás.
hvg.hu: És ehhez jön még az orvosok egyre gyorsabb ütemű kiáramlása...
É. I.: Az emberi erőforrás hiánya, az elvándorlás mértéktelensége egzisztenciális és financiális problémákra vezethető vissza. Magyarország súlyos demográfiai helyzete az orvosi kart is érinti. Az a generáció ugyanis, akik az 1960-as években szereztek orvosi diplomát most nyugdíjba mennek, az utolsó évtizedekben viszont a korábbi időkhöz képest töredékmennyiségű orvos végzett. Ez azt jelenti, ha mindenki itthon maradna, akkor se lennénk elegen.
A probléma másik gyökere a munkakörülményekben rejlik, a dolgozó eszközoldalon is súlyos kihívásoknak van kitéve. A kormány nagy dérrel-dúrral és késedelemmel bejelentette, hogy egymilliárd forintot adnak a mentőszolgálat gépkocsiparkjának a cseréjéhez. Térültünk-fordultunk, osztottunk-szoroztunk, s mire felébredtünk, közölték: nincs pénz és visszavonták a támogatást. Ezt botrányosnak tartom. Értesüléseim szerint a problémát úgy szeretnék orvosolni, hogy átírják a jogszabályt, amely szerint eddig tízéves korig lehetett egy mentőautót biztonságosan használni, ezután tizenhárom éves korig lehet majd. Ilyen döntést nem szabad hozni, hiszen megfelelő munkaeszközre mindenkinek szüksége van.
Az egészségügyben számos helyen amortizálódott, a kornak nem megfelelő eszközöket használnak, ami elkedvetleníti a dolgozókat, sőt, rábírja őket arra is, hogy a rossz munkakörülményeik miatt külföldre menjenek dolgozni. Oda, ahol amellett, hogy többet keresnek, nyugodtan és biztonságosan gyógyíthatnak, figyelhetnek a betegre, a nyolc ledolgozott óra után pedig pihenhetnek.