Az amyloid-A a szarkoidózis hátterében
A gyulladásos sejtek felszaporodásával, a tüdőben hegesedéssel járó betegség, a szarkoidózis az utóbbi időben nem sokat tárt fel titkaiból, noha világszerte sok embert érint, és – ami még ennél is fontosabb – jobbára a fiatalabb korosztály betegsége.
A Johns Hopkins University School of Medicine kutatói a közelmúltban egy lehetséges triggerfehérjét fedeztek fel a szarkoidózis hátterében. Az amyloid-A-ról korábban már kiderült, hogy számos kórkép létrejöttében hat közre, többek között Alzheimer-kórban, tüdőrákban és Crohn-betegségben. A hat évvel ezelőtt indított kutatásban eddig közel kéttucatnyi vizsgálatra került sor, amelyek azt jelzik, hogy fertőzés oki szerepe. A mostani közlemény újszerű megállapítása, hogy szarkoidózisos tüdő granulómáiban és heges szövetében is jelen van az amyloid-A, mégpedig több nagyságrenddel nagyobb mennyiségben, mint a másik granulómás betegségnek számító tüdőgümőkórban.
Az amyloid-A jelenlétének kóroki szerepét látszanak igazolni azok a kutatások, amelyek szerint a tüdősejtkultúrákhoz adott szérumamyloid- A hatására hirtelen megugrott legalább fél tucat olyan gyulladásos marker szintje, amelyek szövetkárosító hatása eddig is köztudott volt. Az ok-okozati kapcsolatra további bizonyítékkal szolgál az az egérkísérlet is, amelyben szintetikus amyloid-A adásával fel lehetett gyorsítani a granulómaképződést.
A szérum-amyloid-A hatásmechanizmusának pontosabb megértéséhez a kutatók speciális antitestekkel gátolták azokat a különféle sejtfelszíni receptorokat, ahol a fehérje rendes körülmények között kötődött volna a fehérvérsejtekhez, és gyulladást indított volna be. A humán tüdősejtekkel végzett kísérletek szerint egy specifikus receptor, a toll-like receptor-2 (TLR2) blokkolásával gátolható volt a szarkoidózisban jellegzetes gyulladásos reakció. A receptorblokkolás kiiktatását követően ugyanakkor a szabad receptor a szérumban lévő amyloid-A-hoz kapcsolódott, melynek eredményeként megemelkedett a gyulladásos markerek szintje.
Bizonyítottnak látszik, hogy a szérum-amyloid-A a kulcsfehérje a szarkoidózis kialakulásában, és valószínűnek tűnik az is, hogy az általa kiváltott gyulladás a fehérje és a toll-like receptor-2 közötti kapcsolódás függvénye. Ha sikerül rájönni, hogy miként tudjuk klinikai körülmények között is gátolni ezeket a kötőhelyeket, úgy talán sikerül kifejleszteni olyan gyógyszert vagy vakcinát, amely a szérumban lévő amyloid-A-nak a sejtekhez kötődését megakadályozva szünteti meg a betegségben alapvető szerepet játszó gyulladásos folyamatot.
Addig is, amíg idáig eljutnak, a kutatók most egy olyan diagnosztikai teszt kidolgozásán fáradoznak, amelynek segítségével előre megmondható, kik azok, akik előreláthatólag minden különösebb beavatkozás nélkül is felgyógyulnak a betegségből, illetve mely esetekben kell számítani arra, hogy a gyulladás tartósan fennmarad, hegesedés, nehézlégzés és szívelégtelenség alakulhat ki, illetve tüdőtranszplantáció válhat szükségessé – összegezte a tapasztalatokat Edward Chen, a kutatócsoport vezetője.
A teljes cikk a Medical Tribune 2010/12. számában olvasható.
