Amiről nem beszélünk: az egészségpolitikai paradigmaváltás eredményei
Ahhoz nem fér kétség, hogy az államosítás ilyen hullámával mostanában nem találkozhattunk, ahogyan az orvoselvándorlás is most ér csúcsára, és az a jónak nem mondható gyakorlat sem változott, hogy az országjárás eredményeit a műsorvezető is csak titkon láthatja...
Az elmúlt hétvégén a közszolgálati televízió A lényeg című műsorában Obersovszky Péter Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárt „faggatta”. És valóban: szó esett az újabb országjáró körút eredményeiről, az államtitkárság humánerőforrás-krízis megoldása érdekében tett erőfeszítéseiről, illetve arról is, hogy „sok olyat csináltunk már, ami másnak nem sikerült”. Ahhoz nem fér kétség, hogy az államosítás ilyen hullámával mostanában nem találkozhattunk, ahogyan az orvoselvándorlás is most ér csúcsára, és az a jónak nem mondható gyakorlat sem változott, hogy az országjárás eredményeit a műsorvezető is csak titkon láthatja, a nagyérdeműnek azonban nem kötik az orrára. Mindezek alapján több olyan kérdésre sem sikerült választ kapni, ami jelen pillanatban komoly érdeklődésre tarthatna számot. Az persze külön téma, hogy e kérdésekre egyébként van-e válasz, hiszen a műsorban nem hangoztak el.
Az IDEA ezúton sorol néhányat olyan problémák közül, amelyek a nyilvánosság számára is izgalmasak lehettek volna.
- Milyen eredménnyel zárult a megyei kórházak központi átvétele?
- Az állam, amely hamarosan az összes járó- és fekvőbeteg-ellátó intézmény tulajdonosa lesz, hogyan és miből fogja rendezni ezen intézmények tartozásait?
- Megoldódott-e a probléma az állami átvétellel azon kórházakban, ahol az EU-s fejlesztések leálltak a tulajdonosváltás miatt?
- Miért nem publikusak az országjárás eredményei?
- Miért nem zárnak be egyetlen intézményt sem, és miért elégednek meg a funkcióváltással? Egyáltalán, mikor derül ki, hogy az intézkedések mely intézményeket érintik?
- Most, hogy a gyakorlatban kialakult betegutakat feltérképezték, várható-e, hogy a szabályozás leköveti ezeket, tehát a beteg után pénzt is kapnak az intézmények, elismerik-e megnövekedő kapacitásigényüket?
- Hogyan viszonyul a kormány a magánfinanszírozott ellátásokkal kapcsolatos kórházszövetségi javaslathoz? Elkezdődnek-e ezzel kapcsolatban az egyeztetések? Miként kapcsolódik ehhez a magán-betegségbiztosítás az egészségpolitika vízióiban?
A kormányzattól soha nem hangzottak el az intézmények államosítását alátámasztó érvek (a miért, hogyan, mikor, miből, ki kérdőszavak mentén), de a másik, ezzel szinte ellentétes folyamatra, a piac megjelenésére sem reagált a kabinet. Kíváncsian várhatunk tovább arra, hogy megtudjuk, mit gondol, és mit ért az egészségpolitika egyenlőség alatt, milyen szempontok szerint mérlegeli a magán-betegségbiztosítás – adómentességből adódó – várható fellendülésének következményeit, és így tovább.
Az országjáráson gyűjtött „hihetetlen mennyiségű adatról” történő, ám tényeket nem közlő beszámoló helyett az egészségpolitikai lépések – például az államosítás vagy a gyógyszerpiaci szigorítások – eredményeinek bemutatása, valamint a szakma javaslataival kapcsolatos érdemi megnyilvánulás lenne elsőrendű, hiszen ezek meghatározzák az egészségügy jövőbeni irányait. Miért hagyjuk, hogy a kormány kikerülje ezeket a kérdéseket? Vannak rájuk egyáltalán válaszai?
