Tudomány
Aminosav-kezelés agysérülésben
2010. január 19. 13:46
.jpg)
Philadelphiai kutatók kimutatták, hogy az agysérült állatoknak adott bizonyos aminosavak javítják a kognitív funkciókat; reményeik szerint a kezelés emberekben is használható lesz agysérülés okozta kognitív károsodás esetén.
A kutatás vezetője, Akiva S. Cohen, a philadelphiai Gyermekkórház neurológusa szerint egy állati modellben sikerült igazolniuk, hogy egyes aminosavak beiktatása az étrendbe helyreállítja a sérült agyterület neurokémiai egyensúlyát, és ezzel együtt javítja a kognitív teljesítményt. A vizsgálatot a Proceedings of the National Academy of Sciences közölte, és beszámolt róla az EurekAlert is.
Ha az egerekben mutatkozó hatás emberekben is érvényesülne, ez igen nagy előrelépés lenne. Az Egyesült Államokban 23 másodpercenként történik egy traumás agysérülés, főleg autóbalesetek miatt. A gyerekek és a fiatal felnőttek körében ez a leggyakoribb halálok, és több mint 5 millió személy szenvedett tartós károsodást miatta. Bár ma már megoldható a sérülést követő veszélyes agyduzzanat megszüntetése, maga az agysérülés, ami tanulási, emlékezeti és egyéb kognitív károsodást okozhat, nem kezelhető.
A kutatás során az egerek ivóvizéhez három, elágazó láncú aminosavból (branched chain amino acids, BCAA) álló koktélt adtak: leucint, izoleucint és valint. Azért ezeket választották, mert korábbi vizsgálatok szerint agysérült emberekben ezek az aminosavak intravénásan adva kisfokú funkciójavulást eredményeztek.
A BCCA-k két fontos ingerületátvivő anyag prekurzorai: a glutamáté és a gamma-aminovajsavé (GABA), amelyek együttesen határozzák meg az agy aktivitási egyensúlyát. A glutamát serkentő, a GABA gátló hatást gyakorol az idegsejtekre. A traumás agysérülés felborítja ezt az egyensúlyt.
Az agyi trauma gyakran érinti az agy mélyében fekvő hippokampuszt, ami a magasabb szintű tanulási és emlékezeti folyamatokban játszik fontos szerepet. A kísérlet során kimutatták, hogy a hippokampusz sérülése esetén csökkent a BCCA-k szintje. Bár a glutamát és a GABA koncentrációja nem változott, a BCCA-szint változása miatt mégis felborult a hippokampusz neurotranszmittereinek egyensúlya, és emiatt egyes területein túlságosan fokozódott, más területein viszont kifejezetten csökkent az idegsejtek aktivitása.
A kutatás kezdetén az egerek egy részében standard agysérülést hoztak létre, majd egy héttel később viselkedésüket elemezték egy kondicionált félelmi teszttel. Ennek az a lényege, hogy ha minden nap egy olyan ketrecbe teszik az állatot, ahol enyhe áramütés éri, akkor egy hét múltán már pusztán a ketrecbe tevés is kiváltja a félelmet jelző választ, egerek esetében a megdermedést. Ez a megdermedés ritkább volt az agysérült egerekben, ami azt jelezte, hogy nem tanulták meg és/vagy elfelejtették a ketrec és az áramütés közötti kapcsolatot. A szintén agysérült, de BCCA-kat kapó egerek kondicionált válaszai ezzel szemben normálisak voltak.
A viselkedéses teszt mellett elektrofiziológiai módszerrel is vizsgálták az egerek hippokampuszának szeleteit. Az eredmények összhangban voltak a viselkedéssel: a BCCA-val kezelt egerek idegi aktivitásának egyensúlya nem különbözött a normál egerekétől.
Dr. Cohen úgy gondolja, hogy a szájon át adott BCCA-k emberben jobb, tartósabb hatásúak lehetnek, mint intravénás bevitel esetén, mivel az utóbbi esetben a nagy mennyiségű BCCA mintegy elárasztja az agy receptorait.
Dr. Weisz Júlia, medicalonline
