Alulfinanszírozottság és szabályozási vákuum az egészségügyben
Nem az orvosok munkamorálja áll a köz- és magánellátás kapcsolatáról szóló diskurzus középpontjában, írja Weltner János sebész főorvos a Népszavában.
A köz- és magánellátás kapcsolatáról szóló diskurzus középpontjában nem az orvosok munkamorálja, hanem a teljesítményvolumen-korlát (TVK) és az avítt infrastruktúra áll. Weltner János szakmai elemzése rávilágít, hogy a betegek magánszektorba áramlását nem az orvosi irányítás, hanem a kényszerű várakoztatás generálja.
A várólisták elsődleges oka a NEAK-finanszírozás merev korláta: az intézmények csak a meghatározott havi keret erejéig tudnak ellátást nyújtani. A túlteljesítés elkerülhetetlen veszteséget és adósságspirált okoz, miközben az elkerülhető halálozás mutatói (512 fő/100 000 lakos) drámaian elmaradnak az EU-s átlagtól (258 fő).
A cikk hangsúlyozza, hogy pusztán a "struktúraváltás" nem elegendő: a modern betegellátáshoz elengedhetetlen a jelentős tőkeinbevonás. A jelenlegi kórházépületek gépészete, légtechnikája és logisztikai kialakítása évtizedes elmaradásban van, az amortizáció pótlása pedig nem megoldott.
A többes foglalkoztatás és a munkaerőpiac
A szakmai kamara felméréseire reagálva a szerző kiemeli: a másodállások tiltása a jelenlegi létszámhiány mellett a közellátás összeomlásához vezetne.
-
A magánszektor elszívó ereje a rugalmasabb munkarendben és a jobb munkakörülményekben rejlik.
-
Az orvosi teljesítményt nem a hálapénz kivezetése, hanem a kórházvezetés és a finanszírozási keret határozza meg.
Az egészségügy jelenlegi állapota a szűkös költségvetési hányad, a minőségbiztosítás hiánya és a hiányos jogszabályi környezet következménye. A valós megoldáshoz nem technikai ellenőrzésekre (pl. arcfelismerő rendszerek), hanem érdemi szakmai párbeszédre és a források radikális bővítésére van szükség.
