hirdetés
2024. november. 22., péntek - Cecília.

Általánossá váltak az ellátási problémák?

Az egészségügyi összeomlás csendes, lassú és külső szemmel alig érzékelhető folyamat. A 24.hu elemzése az elmúlt napok eseményeinek tükrében.

Évek óta hangoztatják szakemberek, a rendszert összetartó orvosok, szakdolgozók, és a működésre rálátó, nevük elhallgatását kérő források, hogy bár a hivatalos közlemények nem erről szólnak, az egészségügy az összeomlás szélére került. De valójában soha nem volt annyira összecsuklás közelében, mint most, a harmadik hullám lecsengése és az új törvény márciusi hatályba lépése után. Sőt, az általunk megkérdezett szakemberek immár egyöntetűen állítják, hogy az ellátás az ideális működéshez mérve egyszerűen összeomlott.

Ugyanakkor beszélgetéseinkből kiderült, hogy a kórházakban dolgozók pontosan mit is értenek összeomláson. Összefoglalva: az egészségügyi rendszer összeomlása nem kulcsra zárt kórházakat, az ajtón dörömbölő betegek tömegeit és az utcán ellátás nélkül haldoklókat jelent. Az egészségügyi összeomlás sokkal csendesebb, lassabb és külső szemmel alig érzékelhető folyamat. Nem egy váratlan, robbanásszerű epizód, és leginkább azok érzékelik, akik benne vannak: a betegek és az egészségügyi dolgozók. A kívülállók számára minden zavartalan. 

Azaz az összeomlás a gyakorlatban valójában azt jelenti, hogy a mentő a balesetet szenvedett beteget traumatológia híján nem a zalaegerszegi kórházba tudja vinni, hanem egy több tíz kilométerrel és 30-40, vagy akár 60 perccel távolabbi intézménybe. Vagy hogy egy édesanya gyermeke csak 50 kilométerrel arrébb kap időben ellátást. Mindezek a lokális összeomlások a betegek gyógyulásának, a leggyorsabb ellátásának esélyeit rontják, növelve az egészségkárosodás, legrosszabb esetben pedig az elhalálozás rizikóját.

A budapesti ellátás is lokális összeomlások mentén szerveződik – már ha szervezőelvnek lehet nevezni azt, amikor kórházak egyes ellátásai szűnnek meg ideiglenesen. Persze ezekről sem hivatalos úton értesülünk, hanem például a Facebookról, olyan belső információkból és levelezésekből, amelyek máshogy nem kerülnének ki. Így kerülhetett nyilvánosságra az Uzsoki Utcai Kórház sürgősségijének – utóbb kiderült, csak néhány napos – leállása, vagy éppen az átalakítás miatt júniusban bezáró Honvédkórház sürgősségijének ügye.

Azt nem tudni, valójában hány kórház melyik osztályának ellátása áll leállás, megszűnés előtt, mert ezekről a hivatalos, erősen központosított kommunikáció nem számol be. Csak sejteni lehet háttérbeszélgetésekből, innen-onnan felbukkanó, meg nem erősített információfoszlányokból, hogy a járvány alatt megtépázott egészségügyi rendszer nem volt képes teljesen újraindulni, sok helyen jelentősen akadozik, vagy éppen összeomlott az ellátás.

Ennek három fő oka van:

  • Már a koronavírus-járvány előtt is rosszul működött a rendszer, amire rázuhant a pandémia.
  • A járvány gyakorlatilag lenullázta a nem Coviddal kapcsolatos ellátást, innen kellett (volna) újraindulnia.
  • A járvány legdurvább hullámának közepén életbe lépett az egészségügyben dolgozók új jogállási szerződése, amelyet egy olyan sokat vitatott törvény szabályoz, ami jelentősen megemelte az orvosi alapbért és kivezette a hálapénzt. Ez a két mozzanat pedig alapvető hatással van az ellátásra, nem csak pozitív értelemben.

A magyarországi egészségügy egy roppant bonyolult, több százezer ember folyamatos munkájából összeálló komplex rendszer. A rendszer egymáshoz kapcsolódó kisebb -nagyobb elemekből áll, és mindnyájan úgy hisszük, hogy a feladatok és ezek a kapcsolatok szervezettek, átgondoltak és felügyeltek – kezdte a helyzet értékelését  egy neve elhallgatását kérő, az egészségügy belső működésére évtizedek óta rálátó szakértő-forrásunk, aki szerint a hazai egészségügyi közgazdászok csaknem húsz éve, számos kormányzati cikluson átívelve  folyamatosan azt a nézetet vallják és építik be a köztudatba, hogy a hazai egészségügyi rendszer működési alapjai kiforrottak, igazságosak és modernek.

Ezért az egészségügyi rendszert csupán mint aktuális pénzügyi és intézmény-rendszert kell vizsgálni, és csak magát az intézmény-rendszert kell újra és újra optimalizálni, azaz „költséghatékonnyá” tenni.  Ezen jelenleg domináns egészségügyi közgazdasági értelmezésben a rendszer összeomlása egyszerűen elképzelhetetlen, hiszen a kiemelt jelentőségű egészségügyi feladatok célszerű koncentrálással, illetve hatékonyság-növeléssel bármilyen helyzetben teljesíthetőek.

További részletek a 24.hu portálján.

(forrás: 24.hu)

Könyveink