„Állásbiztos” pályát ígér az egészségügyi informatikusi képzés

– Mikor vetődött fel először az egészségügyi informatika szerepe a hazai felsőoktatásban?
– Intézetünkben 2004-ben indult el az „egészségügyi informatikai menedzser” szak, amely 5 éves, egyetemi végzettséget adó képzés volt. Az akkori lehetőségeket azonban a 2006-ban bevezetett bolognai rendszerű képzés felülírta. Azóta három és féléves alapképzés (BSc) keretében az egészségügyi szervező alapszakon egészségügyi ügyvitelszervező szakos hallgatókat képezünk. Az egészségbiztosítási szakirányt a 2014-es tanévben szeretnénk elindítani.

– Hogy jön ehhez az informatika?
– A lineáris egyetemi szintű képzésünkből sok informatikai tartalmat átvittünk a BSc képzésbe, természetesen a megfelelő szinten. Az egészségügyi szervező alapszak irányai közül az egészségügyi ügyvitelszervezés kapcsolódik az informatikához. A képzés során a Budapesti Műszaki Egyetem szaktanárai oktatják az informatikai tárgyakat.  Hiszünk abban, hogy az egészségügyi informatika nagyon fontos területté válik a következő években.

– Mit kezdhetnek a hallgatók az itt szerzett tudással?
– Igyekeztünk úgy összeállítani az egyes tantárgyak tematikáját, hogy a hallgatóink megismerjék az egészségügyben zajló folyamatokat, azok törvényszerűségeit, ami az alapja minden továbbképzési lehetőségnek ezen a területen. Az itt végzettek képesek gazdasági -, adatszolgáltatási feladatok ellátására, adatok kiértékelésére, számítógépes rendszerek üzemeltetésére. Képesek komplett kórházi informatikai rendszereket üzemeltetni, tudnak ezzel kapcsolatban tervezni és kivitelezni is. Hallgatóink sokkal nagyobb előnyben vannak, mint a profi informatikusok, mert erős hátteret kapnak az egészségügyi ismeretekből is. Tanulnak egészségügyi latint, anatómiát, klinikai alapismereteket, kórélettant, vagyis minden olyan alapképzést megkapnak, amivel partnerei tudnak lenni az orvosoknak. Az itt végzettek lényegében hidat képeznek az informatika és az egészségügy között. Mindkét oldalról le tudják fordítani a szükséges igényeket és azokat képesek is megvalósítani, alkalmazni. Nagyon előremutató lépés volt, a 2004-es indulás, már akkor látszott, hogy az informatika milyen szorosan kapcsolódik majd az egészségügyhöz. Ma pedig már egyenesen nélkülözhetetlen területté vált. Ha csak a kórházi informatikai rendszereket például a betegfelvételi rendszereket vizsgáljuk, ezek a betegek összes érdemi adatát tartalmazzák kórházi tartózkodásuk során, vagy ha csak a diagnosztikai eszközöket (MRI, ultrahang stb.) nézzük, minden az informatikán alapul.

– Mennyire népszerű ez a szak?
– Tavaly a jelentkezési arány mintegy nyolcszoros volt. Ez a szám mutatja, hogy mekkora igény van erre a szakra. Alátámasztja ezt az is, hogy minden hallgatónk el tud helyezkedni, vagy tovább tanul. Sok esetben kapok személyes megkeresést intézményektől, hogy nálunk végzett hallgatót szeretnének felvenni. A felvételik során változás mindig van a létszámot illetően. Mi igyekszünk emelni a felvehető hallgatók számát és megteremteni ennek a tárgyi és személyi feltételeit. Azt látjuk, hogy az ilyen végzettségű szakemberekre a jövőben égető szüksége lesz az egészségügynek. Ezt a kanadai előrejelzésekkel is alá tudom támasztani, ahol ez a képzés igen kedvelt.

– A tavaly felvett 50 főből mennyi volt az állami finanszírozású és mennyi a fizetős létszám?
– Tavaly a felvettek teljes létszámban állami támogatottságúak voltak, de az előző években volt néhány költségtérítéses hallgatónk is. Hogy mi lesz idéntől, még nem tudjuk, de az idén is szeretnénk legalább a tavalyi rendszert megtartani.

– Már jó néhány végzett évfolyamot tudhat maga mögött a képzés. Tudna példákat sorolni, kinek, hol sikerült boldogulnia az itt szerzett tudással?
– A hallgatóink kezét nem engedjük el a diplomaosztás után sem, élő a kapcsolatunk velük. Kikérjük a véleményüket arról is, hogy mi volt jó és mi nem a képzésükben. Ugyanakkor a már elhelyezkedetteket biztatjuk arra, hogy segítsenek az utánuk jövőknek. Erre már nagyon jó példáink is vannak. Az Országos Vérellátó Intézetben dolgozó volt hallgatóink segítik a mostani hallgatókat a kötelező gyakorlati idő szervezésében. A volt hallgatóink megtalálhatóak a fővárosi kórházakban, egészségüggyel kapcsolatos országos szintű intézményekben, bekerültek a közigazgatási szférába, vannak, akik a Semmelweis Egyetem klinikáin dolgoznak, vagy magán egészségügyi intézményben találtak helyet.

– Vagyis az elhelyezkedésben is tudnak segíteni?
– Igen. A végzős hallgatók létszáma akkora, amit kezelni tudunk. Van olyan oktatónk, aki külön figyel azokra a hallgatókra, akiknek nincsenek széles kapcsolati körük, ezért nehezebben tudnának elhelyezkedni. A 6. félévben a Karriersegítés című tantárgy is felkészíti a hallgatókat az álláskeresésre. Azt kell mondanom, hogy ezen a szakterületen végül is  mindenki el tud itthon helyezkedni.

– Mennyire jellemző, hogy a diploma után inkább külföldi lehetőséget keresnek a hallgatók?
– Mivel konvertálható tudást szereznek a hallgatóink, van elszívó hatása a külföldnek. Vannak olyanok, akik eleve mindjárt Magyarországon kívül keresik a karrierlehetőségeket, ha kell akár Kínáig is elmennek érte. Egyik korábbi hallgatónk terveiben ez a távol-keleti ország szerepelt célként, és ennek érdekében a nyelvet is elkezdte tanulni. A végzettek közül azok, akik nem tanulnak tovább, 80-85 százalék a szakmában és itthon helyezkedik el. Szép számban vannak azonban azok is, akik a BSc képzés után 2 éves MSc képzésre mennek tovább a BME Villamosmérnöki Karára, vagy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem egészségügyi menedzserképzésére. Olyan is van, aki képzésünk után kap kedvet az orvosi pálya elvégzésére.

– Akik mégis itthon próbálnak szerencsét, milyen kezdő fizetéssel indulhatnak? Paradox a helyzet, mert az informatika általában jól fizet, az egészségügy, főleg ha állami meg inkább rosszul.
– Nem panaszkodhatnak, az átlag kezdő diplomás fizetéséhez képest valamivel magasabb
fizetésről indulhatnak. Végzőseink nagyjából 200 ezer forintos havi bruttóval kezdenek. Nem összehasonlításképpen, de a tengerentúlon, Kanadában és az USA-ban, ebben a szakmában a kezdők fizetése évi 60 ezer dollárról indul, és a gyakorlottak évi 100-120 ezer dollárt is kereshetnek.

– Itthon még nagyon az elején járunk az egészségügy „informatizálódásának”, a nagy e-egészségügyi projektek még csak most indulnak. Hogyan tudnak a volt hallgatóik ebbe bekapcsolódni?
– Már most is több hallgatónk dolgozik központi egészségügyi projektekben. Nagy hangsúlyt fektetünk rá, hogy a hallgatóinkat az intézeti pályázatokba, projektekbe bevonjuk. Odafigyelünk, hogy az arra rátermettek minél korábban részt vehessenek az ilyen jellegű munkákban. Mire kikerülnek, már olyan tudással lesznek felvértezve, ami vonzóvá teszi őket a későbbi álláskeresésükben is.

– Milyen jövőt képzel el a továbbiakban az egészségügyi informatikai képzésnek Magyarországon?
– A jövőt illetően gondolkodunk azon, hogyan lehet a képzést még jobban kiterjeszteni. A következő év szeptemberétől el akarjuk indítani az egészségügyi biztosítási képzést, ugyanakkor már elfogadott képzés (közösen az Egészségtudományi Karral) az egészségügyi turizmus. Ezzel az egészségügyi szervező alapszak mindhárom ágát be tudjuk vezetni, komplett képzést tudunk nyújtani ezen a területen. Ugyanakkor már a fejemben van egy újabb lehetőség az egészségügyi informatika területén: jó lenne nyitni a keleti országok felé vagy akár távolabbra is. Abban a régióban még csak most kezd ez a terület kibontakozni. Nagy lehetőségeket és fantáziát látok ennek kapcsán az angol nyelvű képzésben.

– A keleti nyitást milyen formában képzeli el?
– Hasonlóan az egyetemi idegen nyelvű képzéshez, a felvételin megfelelt hallgatókat várnánk azokból az országokból, önköltséges képzésre. Az oktatásbővítés filozófiája a mostani egyetemi vezetés álláspontjával is találkozna.

– Lesz rá pénz?
– Arról még nincs szó, egyelőre még csak az alapokon dolgozunk, azon, hogyan lehet ezt a képzést kiterjeszteni. Mi magunk Nyugatról vettük át a képzést, amit megtanultunk, önállóak lettünk, és szívesen továbbadjuk Keletre. Nézetem szerint: tegyük, előbb ami szükséges, utána, ami lehetséges és aztán már ott is tartunk, hogy a lehetetlennek hitt problémán dolgozhatunk.