Albániánál is rosszabb a dialízis állami finanszírozása itthon
A dialízis állami finanszírozása egyre kevésbé tart lépést a növekvő ellátási költségekkel, derül ki a Növekedés.hu-n közölt írásból.
Sokak szerint a dialízis a magyar egészségügyi intézményrendszer leghatékonyabban működő szegmensei közé tartozik. A vesebetegek nyugat-európai színvonalú ellátást kapnak, eközben a dialízis központok – az állami tulajdonú kórházakkal ellentétben – mindeddig adósságok nélkül működtek. Az utóbbi évtizedben azonban a művese ellátás állami finanszírozása egyre kevésbé tartott lépést a növekvő ellátási költségekkel.
2010-ben a minimálbér összege 78 ezer forint volt, jövőre 200 ezer forint lesz. Ami ennél is fontosabb:
az egészségügyi dolgozók esetében az elmúlt években nagy horderejű kormányzati béremelések történtek. Ennek fedezetét minden állami tulajdonú kórház megkapta, a magántulajdonú dialízis központok azonban nem, pedig itt is-ott is állami bevételekből gazdálkodik az intézmény. 2011. óta a kórházak és járóbetegellátók állami finanszírozása közel háromszorosára nőtt, ami örvendetes.
Ezzel szemben azonban a dialízis kassza bővülése a 20%-ot sem érte el.
Ma már ott tartunk, hogy Magyarországon az egy dialízis kezelésre jutó állami finanszírozás nemcsak a Visegrád-országok, hanem Románia és Albánia szintjétől is jelentősen elmarad.
Globális összehasonlító adatok alapján Magyarország az utóbbi években egyes latin-amerikai és afrikai országokkal pl. Peruval és Burundival került egy szintre a dialízis ellátás díjtételei szempontjából.
A művese ellátás dolgozóinak megtartásához további állami forrásokra van szükség, hiszen a dialízis központoknak nincsenek privát bevételeik.
Jelenleg a legsürgetőbb kérdés a dialízis központok koronavírus elleni védekezéssel összefüggő többletköltségeinek megtérítése. Pozitív kormányzati döntés esetén ez még ebben az évben megtörténhet.
Ezt követően általános jelleggel orvosolni kell a dialízis ellátás alulfinanszírozottságát, a pénzügyi fenntarthatóság megteremtése és az egészségügyi szakemberek megtartása – végső soron tehát a vesebetegek további színvonalas ellátása – érdekében. Ehhez évi 4-5 milliárd forint szükséges, ami nem csekély összeg, ugyanakkor töredéke annak a kétezer milliárd forintnak, amit az állami költségvetés egészségügyi ellátásra fordít.
Az alulfinanszírozottság problémáját az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) már többször jelezte a szakminisztériumnak. Reményeink szerint sikerül megértetnünk a döntéshozókkal, hogy a nyugat-európai szolgáltatási színvonal nem tartható fenn a balkánitól elmaradó finanszírozási díjak mellett.
