„Akinek szerencséje van, az meg tud gyógyulni, akinek meg nem, az így járt”

Javaslataikkal több ízben is megkeresték a Belügyminisztériumot, de előrelépés máig nem történt. Következő lépésként konkrét eseteket hoznak nyilvánosságra, de ezzel párhuzamosan egy betegelégedettségi kérdőív is készül.

„Nap mint nap találkozunk olyan esetekkel, hogy nem jutnak pszichoterápiás ellátáshoz gyászoló, depressziós idősek, függő, öngyilkossági kísérletet fontolgató gyerekek, vagy olyan családok, ahol az alkoholizmus problémát jelent” – erről beszélt az Index megkeresésére Oriold Károly, a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány vezetője, aki hosszú évek óta dolgozik a pszichiátriai betegek jogainak érvényesítéséért és gyógyulási lehetőségeik javításáért. Tapasztalatai szerint a helyzet rendkívül aggasztó, a területi egyenlőtlenségek egyre csak nőnek. Akinek szerencséje van, az meg tud gyógyulni, akinek meg nem, az így járt – fogalmazott Oriold Károly, aki más szakemberekkel közösen már több alkalommal is hangot adott annak, hogy alapvető reformra szorulna a pszichiátriai ellátás.

Egybehangzó vélemények alapján az átalakítás első és egyben legfontosabb eleme a finanszírozás újragondolása lenne. A Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány célja, hogy azok is ellátáshoz jussanak, akik azt szabadpiaci áron nem engedhetik meg maguknak. Ehhez kezdésképp a Magyar Pszichiátriai Társasággal és a Magyar Pszichoterápiás Szövetség támogatásával letennének az asztalra egy közgazdasági tanulmányt, amely alapján a kódrevíziót el lehetne indítani.

A teljes információt ITT olvashatja

Az alapítvány a Medicalonline információi szerint december 20-án az alábbiakról tájékoztatta az államtikárt és az OKFŐ-t:

"A pszichiátriai és pszichoterápiás szolgáltatókhoz forduló páciensek és hozzátartozóik véleményét, tapasztalatait semmilyen magyarországi intézményben nem kérdezik meg. Az intézmények vezetőit és dolgozóit ezek a tapasztalatok nem érdeklik, nem akarnak ezen tapasztalatok alapján fejlődni, működésükön módosítani, javítani.

A pszichoterápia finanszírozásának rendezésére vonatkozó semmilyen erőfeszítésünkre érdemi választ nem kaptunk Önöktől. Müller Éva kérésére a Szakmai Kollégium ide vonatkozó tagozatainak vezetőinek írásos támogató levelére nem válaszolt a minisztérium. Nemcsak a mi erőfeszítéseinket veszik semmibe, nemcsak a páciensek érdekeinek védelmére tett erőfeszítéseinket nem tisztelik, de az illetékes szakemberek véleményét sem. Ugyanez mondható el a Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichoterápiás Tanács Szövetség tekintetében. (...)

Egy magyar gondozóban egy átlagos magyar pszichiáter 40-50 pácienst lát el naponta. Angliában, Svédországban 8-10 főt maximum. Ez a szám önmagában jelzi azt, hogy ebben a rendszerben hatékony munka nem végezhető. Minden szakember egyetért ebben, de őket sem kérdezik meg. Változtatási, javítási szándéknak nyomát sem látom. A finanszírozás teljesen irreális, a pszichiáterek terheinek csökkentésére - mindannyiunk érdeke hatékonyabb, személyre szólóbb terápiás munkájuk - kísérlet sincs. Az elmúlt 10 évben kb. 5 olyan munkaterv összeállításában vettem részt több szakemberrel együtt, ami a fiókban maradt, semmilyen változás nem történt.

Az államtitkár úr megbízottjával folytatott tárgyalás jegyzőkönyvét május óta nem sikerült kijavítani kérésünknek megfelelően. A jegyzőkönyv írója nem dolgozik már önöknél, a munkát senkinek nem adta át. A jegyzőkönyvben szereplő konkrét javaslatainkra nem érkezett válasz.

Nem látjuk át a gyógyítás rendszerét. A 100 jelenlegi F-es BNO kód közül tudomásunk szerint csak a major depresszióra van hivatalos terápiás irányelv, az összes többi kódra (beleértve a személyiségzavarokat, függőségeket, az öngyilkos krízis kezelését) Az, hogy hogyan, milyen elvek mentén, milyen minőségben történik a gyógyítás, nem lehet tudni, semmilyen minőség-ellenőrzés nem történik.

A helyzet az, hogy a magyar gyermekek mentális egészsége minden szakember szerint rendkívül aggasztó. Az, hogy 8-10 éves gyermekek tesznek öngyilkossági kísérletet, szívbe markoló. Az pedig, hogy a családbarátnak mondott egészségügyi kormányzat semmit, de semmit nem tesz a helyzet javítására, érthetetlen. Ha tesz, akkor arról a sajtót és a közvéleményt nem tájékoztatja. Surján György úr hívott össze szakmai egyeztetést májusban. Az akkori egyeztetésnek semmilyen folytatása nem lett. A megtévedt addiktológiai problémával küzdő gyermekek (nem csak a kábítószer, de a jóval elterjedtebb alkoholproblémával küzdő, mondjuk ki, alkoholbeteg gyerekek is) nagyon sokszor felnőtt addiktológiára kerülnek, kezelésük nem megoldott. Prevenció nincs. 40 gyermekpszicháter működhet az országban.

Az OKFŐ vezetői május környékén kaptak postai levelet javaslatainkról, tárgyalási szándékunkról. Senkitől semmilyen válasz, megkeresés nem érkezett. Különösen páciens elégedettségi kérőívünkről, a betegjogok érvényesüléséről szerettünk volna velük egyeztetni. Sem telefonon, sem e-mailben, sem levélben nem kaptunk jelzést tárgyalási, egyeztetési szándékról.

Alapítványunk és egyesületünk önkétesei, munkatársai a pszichiátriai betegek tömegével találkoznak. Döbbenten láttuk egy közelmúltbeli WHO konferencián, hogy a minisztérium munkatársa azt állította: a magyar lakosság 3%-a alkoholbeteg. Minden komoly szakember szerint ez mélyen alábecsült adat.  Úgy tűnik, hogy abban is nagy a tájékozatlanság, hogy mi van az országban. Mi szívesen összehozunk találkozót érintett emberekkel, mert a minisztérium, azok dolgozói képletesen is és konkrétan is távol vannak a szenvedő emberektől, és semmilyen erőfeszítést nem látunk a helyzet javítására.

A gyerek szenvedése sem olyan tényező, ami bármilyen változtatásra sarkalná a munkatársakat. Az, hogy vannak kísérletek ilyen-olyan projekt keretében a javításra, nem oldja meg a rendszerszintű problémákat. Önkénteseink pl. hétköznap 11 órakor telefonáltak próbaként LEK irodákba. Az ötből öt helyen nem vették fel a telefont."

*

Oriold Károly az érdemi együttműködés reményében kívánt boldog ünnepeket a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány és a Magyar Páciensek Kamarája Egyesület képviseletében.