hirdetés
2024. november. 21., csütörtök - Olivér.

Addikcióval foglalkozó szakmai szervezetek állásfoglalása

A kormányfő 2010. június 8-án 29 pontos akcióterve 13. pontjaként az emberek szabad gyümölcspárlatokhoz való jogának visszaállítását jelentette be, egyben jelezte, hogy itt egy olyan szabadságharcról van szó, ahol a felkelők teljes sikert arattak.

Mi, a szenvedélybetegek életminőségének javításáért, lehetséges gyógyulásukért elkötelezett szakmai szervezetek képviselői teljes értetlenségünknek adunk hangot, egyben kezdeményezzük a kormányfővel tárgyalások megindítását egy felelős szenvedélypolitika, mint nemzeti ügy megvalósítása érdekében.
 
A szenvedélybetegségek évente a halálozás egyharmadát okozzák, tehát ennyi embernek nem kellene meghalnia egy felelős szakpolitika következetes megvalósulása esetén. Évente megközelítőleg 23 ezer ember hal meg dohányzás következtében (ebből minden hetedik passzív dohányosként, mások szenvedélyének kényszerű elviselése okán), s körülbelül 10 ezer ember kontrollálatlan alkoholfogyasztása miatt. Magyarországon a legsúlyosabb a helyzet az Európai Unióban. Az illegális kábítószerek következtében is történik halálozás elterjedésük óta, de ennek mértéke jelenleg még jelentősen elmarad a legális szerek fogyasztásának áldozataitól. Az alkoholtartalmú termékek áldozatainak legnagyobb része, megközelíthetően 80 százaléka éppen az égetet szeszes italok fogyasztói körül kerül ki, ahol külön problémát jelent az ellenőrizetlen minőségű, eredetű és összetételű alkoholos termékek különösen nagy aránya.
A legális szenvedélyek társadalmi költségei az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint az éves GDP 4-6 százalékát adják, tehát a társadalom megközelítően 2000 milliárd forint kárt szenved el, mely összeg nagyságrenddel nagyobb, mint a korrekciós csomag által érintett tételek összesen.
Egy felelős politikának a problémát végre helyén kezelnie kellene, felelős és szakmailag igazolható döntésekkel az emberek életkilátásait és életminőségét növelni. 
Tekintettel arra, hogy
– a politikai döntéshozó (kormányfüggetlenül) a rendszerváltozás óta – minden sürgetés ellenére – sem fogadott el alkohol– és dohányzásellenes stratégiát, 
– a drogfüggők 15 százaléka, az alkoholbetegek 5 százaléka kerül csak kezelésbe évente, a dohányzásfüggőknek még ekkora aránya sem, 
– az addiktológiai ellátórendszer elemeire esett szét; ezért a legelemibb igényeknek és a szakmai szabályoknak megfelelő ellátások is fájdalmasan hiányoznak,  
-a korábbi, ellenzéki időben a kábítószer-politika súlyának visszaállítására gyakran hangoztatott sürgettetésekhez képest jelenleg végképp eltűnt ez a terület az államigazgatás térképéről, 
– nyomát sem lehet látni a korábbi, még az első Orbán-kormány által elfogadott Nemzeti Stratégia, majd az azt követő, annak szellemiségét folytató, a szakmai szervezetek által is támogatott, érvényben lévő újabb Stratégia célkitűzései megvalósításának, 
– hogy a szenvedélybetegek legalapvetőbb alkotmányos jogai is csak nyomelemi szinten teljesülnek,
– s ez összességében a társadalomnak, a közösségeknek és főleg a családoknak elviselhetetlen fájdalmat és terheket jelent, egyben az azonosíthatóan legnagyobb áldozatokat követeli, 
szakmai felelősségünktől vezéreltetve kérjük, hogy a Kormány ne hozzon az egyébként is az unió tagországaiban legsúlyosabb hazai szenvedélyügyi helyzetben a bejósolható kimeneteket tovább súlyosbító döntéseket, hanem
hozzon létre egy egységes szellemiségű addikciós politikát, alkalmazza a tudományosan igazolható legjobb nemzetközi gyakorlatokat, adja vissza a kábítószer-politika kormányzati rangját, költségvetési súlyát, s ne szimbolikus, hanem tényekkel igazolható megoldásokat képviseljen.
A szakmai szervezetek, mint eddig is, megajánlják segítségüket, tudományos és szakmai ismereteiket egy hatékony, értsd: emberi életek nagy számának megóvását, sokak életminőségének javítását, családok szenvedését csökkentését szolgáló szakpolitika kialakításához és megvalósulásához, egyben el is várják a kormányzattól, hogy a megkérdezésükkel, sőt együttműködésükkel történő kormányzati tervezési folyamat induljon be.   
2010. június 17.
Magyar Addiktológiai Társaság
Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége
Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége 
Magyarországi Ártalomcsökkentők Országos Szakmai Egyesülete 
Kiadó: Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége

Mi, a szenvedélybetegek életminőségének javításáért, lehetséges gyógyulásukért elkötelezett szakmai szervezetek képviselői teljes értetlenségünknek adunk hangot, egyben kezdeményezzük a kormányfővel tárgyalások megindítását egy felelős szenvedélypolitika, mint nemzeti ügy megvalósítása érdekében.

A szenvedélybetegségek évente a halálozás egyharmadát okozzák, tehát ennyi embernek nem kellene meghalnia egy felelős szakpolitika következetes megvalósulása esetén. Évente megközelítőleg 23 ezer ember hal meg dohányzás következtében (ebből minden hetedik passzív dohányosként, mások szenvedélyének kényszerű elviselése okán), s körülbelül 10 ezer ember kontrollálatlan alkoholfogyasztása miatt. Magyarországon a legsúlyosabb a helyzet az Európai Unióban. Az illegális kábítószerek következtében is történik halálozás elterjedésük óta, de ennek mértéke jelenleg még jelentősen elmarad a legális szerek fogyasztásának áldozataitól. Az alkoholtartalmú termékek áldozatainak legnagyobb része, megközelíthetően 80 százaléka éppen az égetet szeszes italok fogyasztói körül kerül ki, ahol külön problémát jelent az ellenőrizetlen minőségű, eredetű és összetételű alkoholos termékek különösen nagy aránya.

A legális szenvedélyek társadalmi költségei az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint az éves GDP 4–6 százalékát adják, tehát a társadalom megközelítően 2000 milliárd forint kárt szenved el, mely összeg nagyságrenddel nagyobb, mint a korrekciós csomag által érintett tételek összesen.

Egy felelős politikának a problémát végre helyén kezelnie kellene, felelős és szakmailag igazolható döntésekkel az emberek életkilátásait és életminőségét növelni. 

Tekintettel arra, hogy

– a politikai döntéshozó (kormányfüggetlenül) a rendszerváltozás óta – minden sürgetés ellenére – sem fogadott el alkohol– és dohányzásellenes stratégiát,

– a drogfüggők 15 százaléka, az alkoholbetegek 5 százaléka kerül csak kezelésbe évente, a dohányzásfüggőknek még ekkora aránya sem,

– az addiktológiai ellátórendszer elemeire esett szét; ezért a legelemibb igényeknek és a szakmai szabályoknak megfelelő ellátások is fájdalmasan hiányoznak,

– a korábbi, ellenzéki időben a kábítószer-politika súlyának visszaállítására gyakran hangoztatott sürgettetésekhez képest jelenleg végképp eltűnt ez a terület az államigazgatás térképéről,

– nyomát sem lehet látni a korábbi, még az első Orbán-kormány által elfogadott Nemzeti Stratégia, majd az azt követő, annak szellemiségét folytató, a szakmai szervezetek által is támogatott, érvényben lévő újabb Stratégia célkitűzései megvalósításának,

– hogy a szenvedélybetegek legalapvetőbb alkotmányos jogai is csak nyomelemi szinten teljesülnek,

– s ez összességében a társadalomnak, a közösségeknek és főleg a családoknak elviselhetetlen fájdalmat és terheket jelent, egyben az azonosíthatóan legnagyobb áldozatokat követeli,

szakmai felelősségünktől vezéreltetve kérjük, hogy a Kormány ne hozzon az egyébként is az unió tagországaiban legsúlyosabb hazai szenvedélyügyi helyzetben a bejósolható kimeneteket tovább súlyosbító döntéseket, hanem hozzon létre egy egységes szellemiségű addikciós politikát, alkalmazza a tudományosan igazolható legjobb nemzetközi gyakorlatokat, adja vissza a kábítószer-politika kormányzati rangját, költségvetési súlyát, s ne szimbolikus, hanem tényekkel igazolható megoldásokat képviseljen.

A szakmai szervezetek, mint eddig is, megajánlják segítségüket, tudományos és szakmai ismereteiket egy hatékony, értsd: emberi életek nagy számának megóvását, sokak életminőségének javítását, családok szenvedését csökkentését szolgáló szakpolitika kialakításához és megvalósulásához, egyben el is várják a kormányzattól, hogy a megkérdezésükkel, sőt együttműködésükkel történő kormányzati tervezési folyamat induljon be.

2010. június 17.

Magyar Addiktológiai Társaság

Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége

Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége

Magyarországi Ártalomcsökkentők Országos Szakmai Egyesülete

 

Kiadó: Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége

(forrás: Országos Sajtószolgálat)

Könyveink