Adatainkkal fizetünk a gyógyulásért

A kormányok arra is felhasználták a járványt, hogy még több adatot gyűjtsenek be a polgárokról, elfogadottá váltak a diszkriminatív korlátozások például az oltatlanok számára. A demokrácia jövője miatt mennyire kell aggódni?

Az elmúlt tíz-húsz évben a digitális kormányzás megerősödésével már trend volt, hogy az állam automatikusan egyre több adatot gyűjt az állampolgárokról. Persze azt, hogy én éppen hol vagyok most, ma a Facebook is tudja, hiszen látja a geolokációs adataimat, az állam viszont - még - nem. Ebből például egy járványhelyzet esetén hátrányok is származhatnak a védekezésben. Az valóban nehéz kérdés, hogy egy demokráciában hol van a határ, amit az állam már nem léphet át. A trend az, hogy egyre megfigyeltebb, egyre ellenőrzöttebb lesz a világunk. Ez korlátozásokkal is együtt jár majd, a fizikai testünk számára mindenképpen. Tíz-húsz év múlva a mostani időszakot a szabadság korának látjuk majd. Más kérdés, hogy ezzel párhuzamosan a digitális környezetünkben akár jóval szabadabbak is lehetünk majd. Virtuálisan például bárhova elutazhatunk. 

Nem szűkítik le szélsőségesen a magánszférát?

Ez valós veszély. Arra kell figyelni, hogy mindig csak olyan adatot engedjünk át az államnak, vagy egy tech-cégnek, amire valóban szüksége van, mert mindenki a lehető legtöbbet szeretné begyűjteni. Egy időjárás előrejelző applikációnak valóban szüksége van például a testsúlyomra? Ehhez viszont állampolgári tudatosság szükséges.

Képesek leszünk arra, hogy határt szabjunk?

Nagyon nehéz döntések elé kerül majd az emberiség. Az egészségügy például egyértelműen az elektronizált ellátás felé tolódik. Egyszerűen nem lesz annyi orvos sehol a világon, amennyire szükség lenne. Ezért néhány cég majd azt mondja, hogy rendben, meggyógyítalak, cserébe kérem az összes adatod. És akkor akár a napi lépésszámom is ellenőrizheti, hogy lássa, mennyire élek sportosan. Látja a kalóriabevitelem, sőt a személyes kapcsolataimat is, hiszen a kontakt-kutatás is fontos lehet egy fertőző betegség esetén. Ezért az egészségügyi adatok szabályozása lesz szerintem a közeljövő egyik legnagyobb „harctere”, ahol a jogvédők, az állampolgárok nagyon komoly küzdelmet folytatnak majd.

Az állam, vagy az egészségbiztosítóm előírhatja majd, hogy nekem kötelező egy héten háromszor elmennem kocogni, viszont maximum két szelet csokitortát ehetek meg, és látni is fogja, hogy ezeket teljesítem-e?

Igen, akár ez is bekövetkezhet. A demokráciákban ezek üzleti modellek mentén zajlanak majd. Nem lehet kötelező kocogást előírni, ellenben szerezhetek mondjuk egészségügyi pontokat, például kocogással, amiket kedvezményekre válthatok be. Az emberek nagy része ennek önként alá veti magát. Ha ösztönzőkkel bírnak egészségesebb életmódra, azzal még nincsen gond.

Miből lehet gond?

Például, ha a munkaadó írja elő a kötelező kocogást. Amit valószínűleg megtehet majd, hiszen nem emberi jog egy adott cégnél dolgozni. A másik, ha társadalmi nyomás jelenik meg: ha nem szerzel egy hónapban legalább száz egészségügyi pontot, akkor furcsán néznek majd rád. Kínában, ahol már bevezették az állampolgárok számára a jó pontok megszerzésének rendszerét, ez társadalmi rétegződést eredményezett. A nyolcszáz pontosok már másképp tekintenek azokra, akiknek csak hatszáz pontja van. Sőt, ha az ismerőseim alacsony pontszámúak, akkor én is kevesebb pontot szerezhetek. De ilyen azért nálunk nem várható. 

(...)

A géntechnológia fejlődése hol érhet össze az adatok világával? Húsz év múlva, ha egy újszülöttől vért vesznek, egyből tudni fogja nem csak az állam, de mondjuk egy egészségbiztosító is, hogy milyen veleszületett genetikai kockázatokat hordoz például cukorbetegségre, rákra?

Azt azért nem gondolom, hogy a jövőben például génvizsgálat alapján már egy csecsemőről megállapítják majd, hogy okos, intelligens lesz, vagy éppen az ellenkezője, és mondjuk ez alapján adják be különböző nevelési intézményekbe. A géntechnológia a közeljövőben elsősorban fajok megmentésében, az élelmiszeriparban, mezőgazdaságban játszhat majd meghatározó szerepet.

Yuval Noah Harari történész ezekkel a trendekkel kapcsolatban azt jósolja, hogy az emberiség két kasztra szakadhat majd. Lesznek, akik sokáig élnek, szépek maradnak, egészségesek még öreg korukra is, és lesz rengeteg ember, aki ezt nem engedheti meg magának. Ön is így látja?

Ez valamilyen szinten ma is zajlik már, de két fajra, vagy kasztra azért nem különülhet el az emberiség, mert az arányok nagyon szélsőségesek lennének. Lassan a világ vagyonának 99 százalékát a népesség egy százaléka birtokolja. Ma is azt látjuk, hogy mondjuk egy menő színésznő akár évtizedeket is el tud tüntetni a korából, nem csak a Botox-kezelések, de az egészségesebb élet, jobb lakás, jobb étel miatt. Ha őt odaállítanánk egy indiai nyomornegyed beteg, alultáplált lakója mellé, kis túlzással már most is mondhatnánk, hogy nem ugyanahhoz az emberi fajhoz tartoznak.

A teljes interjút a Népszava közli.