Lifelong learning
A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából
2009. november 25. 11:50
A British Medical Journal (BMJ); a Lancet; a Journal of the American Medical Association (JAMA) és a New England Journal of Medicine (NEJM) aktuális számainak tartalmából ajánljuk.
British Medical Journal (BMJ)
Terhesség tizenéves korban és hátrányos szociális helyzet: kontrollcsoportos és kvalitatív vizsgálatok rendszerezett áttekintése
2009;339:b4254
A. Harden és munkatársai brit adatbázisokból tíz kontrollcsoportos vizsgálatot és öt kvalitatív vizsgálatot vontak be elemzésükbe. Az előbbiek vagy a koragyermekkori beavatkozások, vagy a fiatalkorúak védelmét célzó programok hatását értékelték. A beavatkozások összesítve 39%-kal csökkentették a tizenéves kori terhességek számát a szokásos ellátáshoz, illetve a beavatkozás hiányához képest. A kvalitatív vizsgálatok szerint a korai terhességek létrejöttében három fő tényező játszott szerepet: (1) az iskolával kapcsolatos negatív érzelmek; (2) a rossz anyagi körülmények, az örömtelen gyermekkor; és (3) a borúlátás a jövőt illetően. Ezeknek a tényezőknek a koragyermekkori beavatkozásokkal és a fiatalkorúak fejlesztését célzó programokkal való összevetése azt mutatta, hogy a programok megfelelő stratégiát kínálnak az idő előtti terhességek számának csökkentésére, de egyik program sem veszi figyelembe az összes lényeges tényezőt.
Járási sebesség és kardiovaszkuláris halálozás jó funkcionális állapotú idős betegek körében: prospektív kohorszvizsgálat
2009;339:b4460
J. Dumurgier és munkatársai 3208, legalább 65 éves, közösségben élő férfi és nő átlagosan 5,1 éves követése során figyelték az összesített és a betegségspecifikus halálozás alakulását a járási sebesség szerinti tercilisekben, a potenciális zavaró tényezőkkel való korrekció után. A 16 414 betegévnyi követés során 209 résztvevő halt meg, 99-en daganatos betegségben, 59-en kardiovaszkulris betegségben, 51-en egyéb ok miatt. A leglassabban járó betegek között a halálozás kockázata 1,44-szeres, ezen belül a kardiovaszkuláris halálozásé háromszoros volt a másik két csoporttal összehasonlítva. A járási sebesség és a daganatos betegségekkel kapcsolatos halálozás között nem találtak szignifikáns összefüggést.
A Down-szindrómával születettek és az antenatális diagnózisok számának alakulása Angliában és Walesben 1989 és 2008 között: a brit országos citogenetikai nyilvántartás adatainak elemzése
2009;339:b3794
J. K. Morris és E. Alberman adatelemzése szerint Nagy-Britanniában 1989/90 és 2007/08 között a Down-szindróma pre- és posztnatális diagnózisainak száma összesítésben 71%-kal (1075-ről 1843-ra) nőtt, miközben a szülések számában nem volt lényeges változás. A világra hozott esetek száma ugyanakkor 1%-kal (752-ről 743-ra) csökkent az antenatális szűréssel kapcsolatos terhességmegszakítások miatt. Szűrés nélkül a Down-szindrómával születettek száma 48%-kal (959-ről 1422-re) nőtt volna a gyerekvállalás idősebb korra tolódása miatt. A 37 éves vagy idősebb anyákat tekintve változatlanul az esetek 70%-ában derült fény a betegségre a terhességi szűrés során. Az ennél fiatalabb anyák körében a Down-szindróma antenatális felismerésének aránya 3%ról 43%-ra nőtt a szűrővizsgálatok elérhetőbb volta és nagyobb érzékenysége következtében.
Lancet
Többrétegű epidermis rekonstrukciója humán embrionális őssejtekből: preklinikai vizsgálat
2009;374:1745–1753
H. Guenou és munkatársai humán embrionális őssejtekből (hESC) nyert „bazális keratinocytákból” kíséreltek meg olyan többrétegű epidermist létrehozni, amely alkalmas az autológ graftra váró égési sérültek időleges bőrpótló kezelésére. A hESC-kből homogén sejtpopulációt nyertek, amely a bazális keratinocyták fenotípusos jellegzetességeit mutatta (pl. a keratin-14, a keratin-5, az integrin-α6, az integrin-β4, a kollagén-VII és a laminin-5 expresszióját illetően). Mesterséges mátrixra átoltva a hESC-kből származó keratinocyták többrétegű epidermist alkottak, a legfelső sejtrétegekben az epidermis differenciálódásának késői markerei (involukrin, filaggrin) is megjelentek. Ezt a szövetet immundeficiens egerekbe ültetve a graftból öt kísérleti állaton 12 hét alatt az érett emberi bőrtől megkülönböztethetetlen struktúrát nyertek.
A β2 adrenerg receptor polimorfizmusa és a hosszú hatástartamú β2-agonistákra adott terápiás válasz asztmában: véletlen besorolásos, placebokontrollos, keresztezéses vizsgálat (LARGE vizsgálat)
2009;374:1754–1764
M. E. Wechsler és munkatársai középsúlyos asztmában szenvedő felnőtt betegeket vontak be a vizsgálatba; a β2 adrenerg receptor 16-os pozíciójában (B16) egyik részük Arg/Arg (n=42), másik részük Gly/Gly genotípusú (n=45) volt. A párok egyik tagját hosszú hatástartamú β2-agonistával (salmeterol, naponta 2×50 μg), a másikat placebóval kezelték, 18 hét múlva megfordították az elrendezést. Inhalációs kortikoszteroidot minden beteg kapott. Elsődleges kimeneteli változóként a reggeli kilégzési csúcsáramlás (PEF) alakulását értékelték. Az Arg/Arg genotípusú résztvevők átlagos reggeli PEF-értéke 18 heti kezelés után 21,4 l/perccel nagyobb volt a salmeterol-csoportban, mint a placebocsoportban. Gly/Gly genotípus esetén 21,5 l/perc volt a különbség a két csoport átlaga között a salmeterollal kezeltek javára. Ez azt jelenti, hogy a tartós hatású β2-agonistából és közepes dózisú inhalációs kortikoszteroidból álló kezelés javítja a légutak állapotát a csak inhalációs kortikoszteroiddal történő kezeléshez képest, méghozzá a B16 genotípustól függetlenül. A metakolinnal szembeni válaszkészségben talált genotípustól függő különbég magyarázata további kutatásokat igényel. Öt súlyos nemkívánatos esemény fordult elő, egyik sem függött össze a vizsgált gyógyszerekkel.
Vérnyomással összefüggő korai halálozás Kínában: prospektív kohorszvizsgálat
2009;374:1765–1772
J. He és munkatársai legalább 40 éves kínai felnőttek reprezentatív mintáján végezték vizsgálatukat (n=169 871). A vérnyomást (más kockázati tényezőkkel együtt) 1991-ben, majd 1999-2000-ben mérték. Korainak a férfiak 72 éves kor előtti, illetve a nők 75 éves kor előtti halálát tekintették. A hipertónia és a prehipertónia szignifikánsan összefüggött a nagyobb összesített, illetve kardiovaszkuláris halálozással. A szerzők becslése szerint Kínában 2005-ben 2,33 millió, emelkedett vérnyomásnak tulajdonítható haláleset következett be, ebből 2,11 millió a hipertónia, 0,22 millió a prehipertónia miatt: A 2005-ben történt korai halálesetek közül 1,27 milliót lehet az emelkedett vérnyomás számlájára írni (hipertónia: 1,15 millió, prehipertónia: 0,12 millió). A legtöbb vérnyomással összefüggő haláleset (1,86 millió haláleset és 1,08 millió korai haláleset) cerebrovaszkuláris esemény miatt következett be.
Journal of the American Medical Association (JAMA)
Magas LDL-koleszterin-szintek gyakoriságának alakulása az Egyesült Államokban 1999 és 2006 között
2009;302(19):2104–2110
E. V. Kuklina és munkatársai a National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) nevű USA-beli lakossági táplálkozási felmérés adatai közül a legalább 20 éves résztvevők éhomi vizsgálati eredményeit elemezték. Kizárva a terheseket és azokat, akiknek az adatai hiányosak voltak, összesen 7044 főt vontak be az elemzésbe. Az LDL-koleszterin értékét (LDL-K) akkor tekintették magasnak, ha meghaladta a National Cholesterol Education Program Adult Treatment Panel III (NCEP ATP III) által az egyes kockázati szintekhez rendelt célértékek felső határát. A magas LDL-K aránya a legalább 20 éves felnőttek körében 1999-2000-től 2005-2006-ig 31,5%-ról 21,2%-ra csökkent; 2005-2006-ban a nagy, a közepes, illetve a kis kockázatúak között 58,9%, 30,2%, illetve 11,0% volt a magas LDL-K gyakorisága. A lipidcsökkentő gyógyszert szedő betegek aránya 8,0%-ról 13,4%-ra nőtt, de a szűrési ráta nem változott szignifikánsan, mindvégig 70% alatt maradt.
A neurofibromatózis-1-szerű szindróma klinikai és mutációs spektruma
2009;302(19):2111–2118
L. Messiaen és munkatársai egyik keresztmetszeti vizsgálatukban 23, egymással rokonságban nem álló vizsgálati alany, aki klinikai teszttel igazolt SPRED1- (a sprouty-related EVH1 domént tartalmazó 1-es fehérjét érintő) mutációt hordozott, családjával együtt genotípus-fenotípus vizsgálatban vett részt. Egy másik keresztmetszeti vizsgálatban 1318 ezektől független, anonim mintán végezték el a SPRED1-mutáció elemzését. Ez utóbbi betegek különféle, az 1-es típusú neurofibromatózisra (NF1) jellemző tüneteket mutattak, de csíravonalukban nem hordoztak NF1-mutációt. A klinikai vizsgálat 42 SPRED1-pozitív résztvevője közül 20 fő felelt meg az NF1 NIH szerinti kritériumainak, de egyiküknél sem találtak diszkrét kután vagy plexiform neurofibrómákat, NF1-re jellemző csontelváltozást vagy tüneteket okozó opticus-gliómát. Az anonim csoportban 43 vizsgálat során 34 különböző SPRED1-mutációt találtak: 27 patogén mutációt (34 személynél) és hét, valószínűleg nem patogén mutációt (9 személynél). A familiáris café-au-lait foltokat (CALM) viselő és más NF1-tünetet nem mutató 94 vizsgálati személy közül 69-en NF1-mutációt, 18-an patogén SPRED1-mutációt hordoztak. Az anonim csoportban a NIH diagnosztikus kritériumai szerint NF1-ben szenvedők 1,9%-ánál valójában neurofibromatózis-szerű szindróma (NFLS) állt fenn, perifériás és központi idegrendszeri tumorok kialakulása nélkül.
A daganatos betegségek incidenciája és a rákhalálozás folsav- és B12-vitamin-kezelés után: két véletlen besorolásos, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat együttes elemzése
2009;302(19):2119–2126
M. Ebbing és munkatársai két norvégiai vizsgálat (Norwegian Vitamin Trial és Western Norway B Vitamin Intervention Trial) résztvevőinek követésével vizsgálták, hogy elősegítheti-e a folsav-, illetve B12-vitamin-kezelés a daganatos betegségek kialakulását, illetve halálos kimenetelét. A vizsgálatokban összesen 6837, ischaemiás szívbetegségben szenvedő beteget kezeltek 1998 és 2005 között, a követés 2007 végéig tartott. A kezelési protokoll (a) napi 0,8 mg folsavat, 0,4 mg B12-vitamint és 40 mg B6-vitamint (b) napi 0,8 mg folsavat és 0,4 mg B12-vitamint, (c) napi 40 mg B6-vitamint és (d) placebót tartalmazott. A folsavat is szedő résztvevők szérumában a folsavszint több mint hatszorosára nőtt. Középértékben 39 hónapig tartó kezelés és 38 hónapig tartó követés során a folsav+B12 csoportban 10%-os, az ilyen kezelésben nem részesülő betegek között 8,4%-os arányban találtak daganatos betegséget, a daganatos halálozás 4,0%, illetve 2,9% volt, mindkét különbség szignifikáns. Az összes halálozás is nagyobb volt a folsavval és B12-vitaminnal kezelt csoportban (16,1% vs. 13,8%). E hatásokat nagyrészt a tüdőrák incidenciájának különbsége magyarázza. A B6-vitamin pótlásának nem volt szignifikáns hatása a daganatos betegségek megjelenésére és mortalitására.
New England Journal of Medicine (NEJM)
Darbepoetin-alfa 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben (TREAT vizsgálat)
2009;361:2019–2032
M. A. Pfeffer és munkatársai 4038 krónikus vesebetegségben és 2-es típusú diabetesben szenvedő, nem dializált, mérsékelten anaemiás beteg közül 2012-t darbepoetin-alfával (hemoglobin-célérték: 130 g/l), 2026-ot placebóval kezeltek, az utóbbi csoportban csak akkor alkalmazták a darbepoetin-alfát, ha a hemoglobinszint 90 g/l alá süllyedt. A két elsődleges végpont a halál vagy kardiovaszkuláris esemény és a halál vagy végállapotú vesebetegség kialakulása volt. A darbepoetin-alfával kezelt csoportban mindkét elsődleges végpont gyakorisága nem szignifikáns növekedést mutatott (632 vs. 602 beteg, illetve 652 vs. 618 beteg), ám a stroke gyakoriságában szignifikáns különbség volt a két csoport között (101 vs. 53 beteg) a placebocsoport javára.
A gyulladásos bélbetegség (IBD) és az interleukin-10-receptort érintő mutációk
2009;361:2033–2045
E. O. Glocker és munkatársai genetikai kapcsoltsági elemzést és génszekvenálást végeztek két olyan család mintáin, amelyekben korai IBD jelentkezett. További hat, korai IBD-ben szenvedő beteg két génjét is elemezték a mutációk szempontjából, egy esetben allogén hemopoetikus őssejt átültetést végeztek. Kilenc, korai kezdetű IBD-ben szenvedő beteg közül négynél három különböző mutációt azonosítottak az IL10RA, illetve az IL10RB génben, amelyek az interleukin-10-receptor alegységeit kódolják. A mutációk meggátolták az interleukin-10 indukálta jeltovábbítást. A receptor alegységeiben deficiens betegek perifériás mononukleáris sejtjeiben a tumornekrózis faktor (TNF) és más proinflammatorikus citokinek fokozott szekrécióját mutatták ki. Az allogén hemopoetikus őssejt átültetés sikeres volt.
DOCK8-mutációkkal összefüggő kombinált immundeficiencia
2009;361:2046–2055
Q. Zhang és munkatársai a melléküregek, a fül, a tüdő és a bőr kiújuló vírusfertőzéseiben (kiújuló középfülgyulladás, melléküreg-gyulladás, tüdőgyulladás, súlyos herpes simplex vagy herpes zoster, kiterjedt és perzisztens fertőzések molluscum contagiosummal, HPV-fertőzések) és magas IgE-szintben megnyilvánuló kombinált immundeficienciák genetikai okait keresték. Nyolc család 11 betegéről gyűjtöttek longitudinális adatokat; összehasonlító genomhibridizációt és célzott génszekvenálást végeztek. A mutációkat kvantitatív reverz transzkriptázos polimeráz-láncreakcióval és immunoblot vizsgálattal igazolták. A limfocitaszámot és -funkciót in vitro assay-kkel és áramlási citometriával vizsgálták. A legtöbb beteg súlyos atópiás tüneteket mutatott, többnek volt laphámsejtes bőrrákja, egy esetben T-sejtes limfóma-leukémia fordult elő. A szérumban gyakran találtak magas IgE-szintet, hipereozinofíliát, alacsony T- és B-sejt-számot, alacsony IgM-szintet. Az aktivált CD8+ T-sejtek in vitro expanziója károsodott. A „dedicator of cytokinesis 8” fehérjét (DOCK8) kódoló génben bekövetkezett homozigóta vagy összetett heterozigóta mutációk következtében a limfocitákban a DOCK8 nem volt kimutatható. A szerzők megállapítják, hogy az autoszomális recesszív öröklésmenetű DOCK8-deficiencia a kombinált immundeficiencia új formájában nyilvánul meg.
Terhesség tizenéves korban és hátrányos szociális helyzet: kontrollcsoportos és kvalitatív vizsgálatok rendszerezett áttekintése
2009;339:b4254
A. Harden és munkatársai brit adatbázisokból tíz kontrollcsoportos vizsgálatot és öt kvalitatív vizsgálatot vontak be elemzésükbe. Az előbbiek vagy a koragyermekkori beavatkozások, vagy a fiatalkorúak védelmét célzó programok hatását értékelték. A beavatkozások összesítve 39%-kal csökkentették a tizenéves kori terhességek számát a szokásos ellátáshoz, illetve a beavatkozás hiányához képest. A kvalitatív vizsgálatok szerint a korai terhességek létrejöttében három fő tényező játszott szerepet: (1) az iskolával kapcsolatos negatív érzelmek; (2) a rossz anyagi körülmények, az örömtelen gyermekkor; és (3) a borúlátás a jövőt illetően. Ezeknek a tényezőknek a koragyermekkori beavatkozásokkal és a fiatalkorúak fejlesztését célzó programokkal való összevetése azt mutatta, hogy a programok megfelelő stratégiát kínálnak az idő előtti terhességek számának csökkentésére, de egyik program sem veszi figyelembe az összes lényeges tényezőt.
Járási sebesség és kardiovaszkuláris halálozás jó funkcionális állapotú idős betegek körében: prospektív kohorszvizsgálat
2009;339:b4460
J. Dumurgier és munkatársai 3208, legalább 65 éves, közösségben élő férfi és nő átlagosan 5,1 éves követése során figyelték az összesített és a betegségspecifikus halálozás alakulását a járási sebesség szerinti tercilisekben, a potenciális zavaró tényezőkkel való korrekció után. A 16 414 betegévnyi követés során 209 résztvevő halt meg, 99-en daganatos betegségben, 59-en kardiovaszkulris betegségben, 51-en egyéb ok miatt. A leglassabban járó betegek között a halálozás kockázata 1,44-szeres, ezen belül a kardiovaszkuláris halálozásé háromszoros volt a másik két csoporttal összehasonlítva. A járási sebesség és a daganatos betegségekkel kapcsolatos halálozás között nem találtak szignifikáns összefüggést.
A Down-szindrómával születettek és az antenatális diagnózisok számának alakulása Angliában és Walesben 1989 és 2008 között: a brit országos citogenetikai nyilvántartás adatainak elemzése
2009;339:b3794
J. K. Morris és E. Alberman adatelemzése szerint Nagy-Britanniában 1989/90 és 2007/08 között a Down-szindróma pre- és posztnatális diagnózisainak száma összesítésben 71%-kal (1075-ről 1843-ra) nőtt, miközben a szülések számában nem volt lényeges változás. A világra hozott esetek száma ugyanakkor 1%-kal (752-ről 743-ra) csökkent az antenatális szűréssel kapcsolatos terhességmegszakítások miatt. Szűrés nélkül a Down-szindrómával születettek száma 48%-kal (959-ről 1422-re) nőtt volna a gyerekvállalás idősebb korra tolódása miatt. A 37 éves vagy idősebb anyákat tekintve változatlanul az esetek 70%-ában derült fény a betegségre a terhességi szűrés során. Az ennél fiatalabb anyák körében a Down-szindróma antenatális felismerésének aránya 3%ról 43%-ra nőtt a szűrővizsgálatok elérhetőbb volta és nagyobb érzékenysége következtében.
Lancet
Többrétegű epidermis rekonstrukciója humán embrionális őssejtekből: preklinikai vizsgálat
2009;374:1745–1753
H. Guenou és munkatársai humán embrionális őssejtekből (hESC) nyert „bazális keratinocytákból” kíséreltek meg olyan többrétegű epidermist létrehozni, amely alkalmas az autológ graftra váró égési sérültek időleges bőrpótló kezelésére. A hESC-kből homogén sejtpopulációt nyertek, amely a bazális keratinocyták fenotípusos jellegzetességeit mutatta (pl. a keratin-14, a keratin-5, az integrin-α6, az integrin-β4, a kollagén-VII és a laminin-5 expresszióját illetően). Mesterséges mátrixra átoltva a hESC-kből származó keratinocyták többrétegű epidermist alkottak, a legfelső sejtrétegekben az epidermis differenciálódásának késői markerei (involukrin, filaggrin) is megjelentek. Ezt a szövetet immundeficiens egerekbe ültetve a graftból öt kísérleti állaton 12 hét alatt az érett emberi bőrtől megkülönböztethetetlen struktúrát nyertek.
A β2 adrenerg receptor polimorfizmusa és a hosszú hatástartamú β2-agonistákra adott terápiás válasz asztmában: véletlen besorolásos, placebokontrollos, keresztezéses vizsgálat (LARGE vizsgálat)
2009;374:1754–1764
M. E. Wechsler és munkatársai középsúlyos asztmában szenvedő felnőtt betegeket vontak be a vizsgálatba; a β2 adrenerg receptor 16-os pozíciójában (B16) egyik részük Arg/Arg (n=42), másik részük Gly/Gly genotípusú (n=45) volt. A párok egyik tagját hosszú hatástartamú β2-agonistával (salmeterol, naponta 2×50 μg), a másikat placebóval kezelték, 18 hét múlva megfordították az elrendezést. Inhalációs kortikoszteroidot minden beteg kapott. Elsődleges kimeneteli változóként a reggeli kilégzési csúcsáramlás (PEF) alakulását értékelték. Az Arg/Arg genotípusú résztvevők átlagos reggeli PEF-értéke 18 heti kezelés után 21,4 l/perccel nagyobb volt a salmeterol-csoportban, mint a placebocsoportban. Gly/Gly genotípus esetén 21,5 l/perc volt a különbség a két csoport átlaga között a salmeterollal kezeltek javára. Ez azt jelenti, hogy a tartós hatású β2-agonistából és közepes dózisú inhalációs kortikoszteroidból álló kezelés javítja a légutak állapotát a csak inhalációs kortikoszteroiddal történő kezeléshez képest, méghozzá a B16 genotípustól függetlenül. A metakolinnal szembeni válaszkészségben talált genotípustól függő különbég magyarázata további kutatásokat igényel. Öt súlyos nemkívánatos esemény fordult elő, egyik sem függött össze a vizsgált gyógyszerekkel.
Vérnyomással összefüggő korai halálozás Kínában: prospektív kohorszvizsgálat
2009;374:1765–1772
J. He és munkatársai legalább 40 éves kínai felnőttek reprezentatív mintáján végezték vizsgálatukat (n=169 871). A vérnyomást (más kockázati tényezőkkel együtt) 1991-ben, majd 1999-2000-ben mérték. Korainak a férfiak 72 éves kor előtti, illetve a nők 75 éves kor előtti halálát tekintették. A hipertónia és a prehipertónia szignifikánsan összefüggött a nagyobb összesített, illetve kardiovaszkuláris halálozással. A szerzők becslése szerint Kínában 2005-ben 2,33 millió, emelkedett vérnyomásnak tulajdonítható haláleset következett be, ebből 2,11 millió a hipertónia, 0,22 millió a prehipertónia miatt: A 2005-ben történt korai halálesetek közül 1,27 milliót lehet az emelkedett vérnyomás számlájára írni (hipertónia: 1,15 millió, prehipertónia: 0,12 millió). A legtöbb vérnyomással összefüggő haláleset (1,86 millió haláleset és 1,08 millió korai haláleset) cerebrovaszkuláris esemény miatt következett be.
Journal of the American Medical Association (JAMA)
Magas LDL-koleszterin-szintek gyakoriságának alakulása az Egyesült Államokban 1999 és 2006 között
2009;302(19):2104–2110
E. V. Kuklina és munkatársai a National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) nevű USA-beli lakossági táplálkozási felmérés adatai közül a legalább 20 éves résztvevők éhomi vizsgálati eredményeit elemezték. Kizárva a terheseket és azokat, akiknek az adatai hiányosak voltak, összesen 7044 főt vontak be az elemzésbe. Az LDL-koleszterin értékét (LDL-K) akkor tekintették magasnak, ha meghaladta a National Cholesterol Education Program Adult Treatment Panel III (NCEP ATP III) által az egyes kockázati szintekhez rendelt célértékek felső határát. A magas LDL-K aránya a legalább 20 éves felnőttek körében 1999-2000-től 2005-2006-ig 31,5%-ról 21,2%-ra csökkent; 2005-2006-ban a nagy, a közepes, illetve a kis kockázatúak között 58,9%, 30,2%, illetve 11,0% volt a magas LDL-K gyakorisága. A lipidcsökkentő gyógyszert szedő betegek aránya 8,0%-ról 13,4%-ra nőtt, de a szűrési ráta nem változott szignifikánsan, mindvégig 70% alatt maradt.
A neurofibromatózis-1-szerű szindróma klinikai és mutációs spektruma
2009;302(19):2111–2118
L. Messiaen és munkatársai egyik keresztmetszeti vizsgálatukban 23, egymással rokonságban nem álló vizsgálati alany, aki klinikai teszttel igazolt SPRED1- (a sprouty-related EVH1 domént tartalmazó 1-es fehérjét érintő) mutációt hordozott, családjával együtt genotípus-fenotípus vizsgálatban vett részt. Egy másik keresztmetszeti vizsgálatban 1318 ezektől független, anonim mintán végezték el a SPRED1-mutáció elemzését. Ez utóbbi betegek különféle, az 1-es típusú neurofibromatózisra (NF1) jellemző tüneteket mutattak, de csíravonalukban nem hordoztak NF1-mutációt. A klinikai vizsgálat 42 SPRED1-pozitív résztvevője közül 20 fő felelt meg az NF1 NIH szerinti kritériumainak, de egyiküknél sem találtak diszkrét kután vagy plexiform neurofibrómákat, NF1-re jellemző csontelváltozást vagy tüneteket okozó opticus-gliómát. Az anonim csoportban 43 vizsgálat során 34 különböző SPRED1-mutációt találtak: 27 patogén mutációt (34 személynél) és hét, valószínűleg nem patogén mutációt (9 személynél). A familiáris café-au-lait foltokat (CALM) viselő és más NF1-tünetet nem mutató 94 vizsgálati személy közül 69-en NF1-mutációt, 18-an patogén SPRED1-mutációt hordoztak. Az anonim csoportban a NIH diagnosztikus kritériumai szerint NF1-ben szenvedők 1,9%-ánál valójában neurofibromatózis-szerű szindróma (NFLS) állt fenn, perifériás és központi idegrendszeri tumorok kialakulása nélkül.
A daganatos betegségek incidenciája és a rákhalálozás folsav- és B12-vitamin-kezelés után: két véletlen besorolásos, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat együttes elemzése
2009;302(19):2119–2126
M. Ebbing és munkatársai két norvégiai vizsgálat (Norwegian Vitamin Trial és Western Norway B Vitamin Intervention Trial) résztvevőinek követésével vizsgálták, hogy elősegítheti-e a folsav-, illetve B12-vitamin-kezelés a daganatos betegségek kialakulását, illetve halálos kimenetelét. A vizsgálatokban összesen 6837, ischaemiás szívbetegségben szenvedő beteget kezeltek 1998 és 2005 között, a követés 2007 végéig tartott. A kezelési protokoll (a) napi 0,8 mg folsavat, 0,4 mg B12-vitamint és 40 mg B6-vitamint (b) napi 0,8 mg folsavat és 0,4 mg B12-vitamint, (c) napi 40 mg B6-vitamint és (d) placebót tartalmazott. A folsavat is szedő résztvevők szérumában a folsavszint több mint hatszorosára nőtt. Középértékben 39 hónapig tartó kezelés és 38 hónapig tartó követés során a folsav+B12 csoportban 10%-os, az ilyen kezelésben nem részesülő betegek között 8,4%-os arányban találtak daganatos betegséget, a daganatos halálozás 4,0%, illetve 2,9% volt, mindkét különbség szignifikáns. Az összes halálozás is nagyobb volt a folsavval és B12-vitaminnal kezelt csoportban (16,1% vs. 13,8%). E hatásokat nagyrészt a tüdőrák incidenciájának különbsége magyarázza. A B6-vitamin pótlásának nem volt szignifikáns hatása a daganatos betegségek megjelenésére és mortalitására.
New England Journal of Medicine (NEJM)
Darbepoetin-alfa 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben (TREAT vizsgálat)
2009;361:2019–2032
M. A. Pfeffer és munkatársai 4038 krónikus vesebetegségben és 2-es típusú diabetesben szenvedő, nem dializált, mérsékelten anaemiás beteg közül 2012-t darbepoetin-alfával (hemoglobin-célérték: 130 g/l), 2026-ot placebóval kezeltek, az utóbbi csoportban csak akkor alkalmazták a darbepoetin-alfát, ha a hemoglobinszint 90 g/l alá süllyedt. A két elsődleges végpont a halál vagy kardiovaszkuláris esemény és a halál vagy végállapotú vesebetegség kialakulása volt. A darbepoetin-alfával kezelt csoportban mindkét elsődleges végpont gyakorisága nem szignifikáns növekedést mutatott (632 vs. 602 beteg, illetve 652 vs. 618 beteg), ám a stroke gyakoriságában szignifikáns különbség volt a két csoport között (101 vs. 53 beteg) a placebocsoport javára.
A gyulladásos bélbetegség (IBD) és az interleukin-10-receptort érintő mutációk
2009;361:2033–2045
E. O. Glocker és munkatársai genetikai kapcsoltsági elemzést és génszekvenálást végeztek két olyan család mintáin, amelyekben korai IBD jelentkezett. További hat, korai IBD-ben szenvedő beteg két génjét is elemezték a mutációk szempontjából, egy esetben allogén hemopoetikus őssejt átültetést végeztek. Kilenc, korai kezdetű IBD-ben szenvedő beteg közül négynél három különböző mutációt azonosítottak az IL10RA, illetve az IL10RB génben, amelyek az interleukin-10-receptor alegységeit kódolják. A mutációk meggátolták az interleukin-10 indukálta jeltovábbítást. A receptor alegységeiben deficiens betegek perifériás mononukleáris sejtjeiben a tumornekrózis faktor (TNF) és más proinflammatorikus citokinek fokozott szekrécióját mutatták ki. Az allogén hemopoetikus őssejt átültetés sikeres volt.
DOCK8-mutációkkal összefüggő kombinált immundeficiencia
2009;361:2046–2055
Q. Zhang és munkatársai a melléküregek, a fül, a tüdő és a bőr kiújuló vírusfertőzéseiben (kiújuló középfülgyulladás, melléküreg-gyulladás, tüdőgyulladás, súlyos herpes simplex vagy herpes zoster, kiterjedt és perzisztens fertőzések molluscum contagiosummal, HPV-fertőzések) és magas IgE-szintben megnyilvánuló kombinált immundeficienciák genetikai okait keresték. Nyolc család 11 betegéről gyűjtöttek longitudinális adatokat; összehasonlító genomhibridizációt és célzott génszekvenálást végeztek. A mutációkat kvantitatív reverz transzkriptázos polimeráz-láncreakcióval és immunoblot vizsgálattal igazolták. A limfocitaszámot és -funkciót in vitro assay-kkel és áramlási citometriával vizsgálták. A legtöbb beteg súlyos atópiás tüneteket mutatott, többnek volt laphámsejtes bőrrákja, egy esetben T-sejtes limfóma-leukémia fordult elő. A szérumban gyakran találtak magas IgE-szintet, hipereozinofíliát, alacsony T- és B-sejt-számot, alacsony IgM-szintet. Az aktivált CD8+ T-sejtek in vitro expanziója károsodott. A „dedicator of cytokinesis 8” fehérjét (DOCK8) kódoló génben bekövetkezett homozigóta vagy összetett heterozigóta mutációk következtében a limfocitákban a DOCK8 nem volt kimutatható. A szerzők megállapítják, hogy az autoszomális recesszív öröklésmenetű DOCK8-deficiencia a kombinált immundeficiencia új formájában nyilvánul meg.
Medical Online
