A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

Standardizált konzultáció versus hagyományos ellátás térdartrózisban  szenvedő betegek alapellátásában Franciaországban (ARTIST vizsgálat)
2009;338:b421
P. Ravand és munkatársai vizsgálatában 198 háziorvos vett részt, és mindannyian két egymást követő, az American College of Rheumatology kritériumainak megfelelő betegükön alkalmazták az egyik, illetve a másik ellátási módot. A standardizált konzultáció három egymást követő vizitből állt: felvilágosítás az artrózisról (osteoarthritisről) és kezeléséről, információk a fizikai aktivitással kapcsolatban, információk a testtömeg csökkentésével kapcsolatban. A fő kimeneteli változók a 4 hónap elteltével mért testtömegcsökkenés és a sportolásra fordított idő (Baecke-index) voltak. Összesen 154 beteg részesült standardizált konzultációban és 182 beteg a szokásos ellátásban. A testtömegcsökkenés és a fizikai aktivitási pontszám szignifikánsan nagyobb volt a standardizált konzultációba vont csoportban. A másodlagos végpontok közül csak a betegség globális aktivitásának és a fájdalomnak a csökkenésében volt értékelhető különbség a két csoport között, a standard konzultációs csoport javára. A vizsgálatban alkalmazott strukturált konzultációs program hatására tehát rövid távon lényegesen kedvezőbben alakult a térdartrózisban szenvedő betegek testtömege és fizikai aktivitása.

Változó súlyosságú klaudikáció kezelése naftidrofurillal: metaanalízis
2009;338:b603
T. De Backer és belga munkacsoportja a Medline, az International Pharmaceutical Abstracts, az Embase, a Science Citation Index és a Cochrane adatbázisok véletlen besorolásos, kontrollos, kettős vak vizsgálatait áttekintve kutatták, hogy a naftidrofuril (perifériás értágító, az 5-HT2-receptorok szelektív gátlószere) a placebóval összehasonlítva hogyan befolyásolja a változó súlyosságú sántítást. Elsődlegesen a fájdalom nélkül megtett távolság alakulását értékelték. Összesen 1266 beteg (a fő elemzésben 1083 beteg) szerepelt a két kezelési ágon. A fájdalom nélkül megtett távolság relatív javulása az aktívan kezelt csoportban a placebocsoporthoz képest 1,37 (95%-os megbízhatósági tartomány: 1,27–1,49) volt. A reszponderek (a fájdalommentes járási távolságban legalább 50%-os javulást mutató betegek) aránya 22,3%-kal volt nagyobb a naftidrofurillal kezelt csoportban. Egy hatásos kezeléshez átlagosan 4,48 betegnek kellett 6 hónapon át naftidrofurilt szednie. Mellékhatásként csupán enyhe gyomorpanaszok fordultak elő. Az adatok alapján az időszakos klaudikáció ellen 1968 óta használatos naftidrofuril hatása klinikailag számottevő.

The Lancet

A vérnyomáscsökkentés hatása dializált betegek kardiovaszkuláris eseményeire és mortalitására
2009;373:1009–1015
H. J. Lambers Heerspink és munkatársai a Medline, az Embase és a Cochrane Könyvtár adatbázisából keresték ki a témába vágó, 1950 és 2008 közötti vizsgálatokat. Metaanalízisükhöz nyolc releváns, véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatot találtak, összesen 1679 beteg és 495 kardiovaszkuláris esemény adatait dolgozták fel. A szisztolés, illetve diasztolés vérnyomás súlyozott átlaga 4-5, illetve 2-3 Hgmm-rel volt alacsonyabb az aktívan kezelt csoportokban. A vérnyomáscsökkentő kezelés szignifikánsan csökkentette a kardiovaszkuláris események kockázatát, az összes halálozást és a kardiovaszkuláris halálozást. Ezek a hatások különféle betegcsoportokra egyaránt érvényesnek mutatkoztak. Az eredmények szerint a dializált betegek kezelésekor a vérnyomás csökkentésére mindig gondolni kell, hogy az ebben a populációban igen nagy kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkenthető legyen.

Kompressziós csigolyatörést szenvedett betegek ballonos kifoplasztikával történő kezelésének hatásossága és biztonságossága a nem sebészi kezeléssel összehasonlítva (FREE vizsgálat)
2009;373:1016–1024
D. Wardlaw és munkatársai nyolc ország 21 központjában 300, egy–három akut csigolyatörést szenvedett beteget vontak be vizsgálatukba. A kifoplasztikával kezelt csoport 138 betegét és a kontrollcsoport 128 betegét tudták követni egy hónapon át. Az SF-36 PCS kérdőív (short form physical component summary, fizikális komponensek összegzése, 36 kérdéses rövid kérdőív) pontszáma a kifoplasztikával kezelt csoportban átlagosan 7, 2 ponttal, illetve 2,0 ponttal javult, a különbség nagymértékben szignifikáns. A nemkívánatos események gyakoriságában nem volt értékelhető különbség a csoportok között. A kifoplasztikával kezelt csoportban a kezeléssel összefüggésben két jelentős nemkívánatos esemény fordult elő: hematóma, illetve húgyúti fertőzés. Az adatok azt mutatják, hogy a minimálisan invazív ballonos kifoplasztika az akut csigolyatörés hatásos és biztonságos gyógymódja. A vizsgálatot a Medtronic Spine LLC támogatta.

Lakossági immunitás a himlővírussal szemben és a HIV-1-fertőzés hatása az immunitásra himlő elleni immunizációs kampány után a zambiai Lusakában: keresztmetszeti áttekintés
2009;373:1025–1032
S. A. Lowther és munkatársai a himlő elleni „kiegészítő immunizációs tevékenységük” (measles supplemental immunisation activity, SIA) után 3 évvel készítették a keresztmetszeti felmérést. Műholdas felvételek alapján véletlenszerűen kiválasztott háztartásokban élő, 9 hónap és 5 év közötti korú gyermekeket vontak be a vizsgálatba. A himlővel és himlőoltásokkal kapcsolatos kórelőzményről a gyermekek gondozóitól, kérdőívek segítségével gyűjtöttek információt. A gyermekek szájüregi váladékából enzimimmun-assay-vel (EIA) határozták meg a himlővírus és a HIV-1 elleni antitestek szintjét. Összesen 668 lakásból, 1015 gyermektől sikerült megfelelő mintát gyűjteni. A gondozók válaszai vagy az oltási könyv alapján 853 gyermek (84%) volt korábban oltva himlő ellen. Himlővírus elleni antitestet 679 gyermeknél (67%) sikerült kimutatni, és 64 esetben (6%) volt kimutatható a HIV-1 elleni antitest. A védőoltásban részesült gyermekek között himlővírus elleni antitestek 54-ből 33 HIV-1-antitest-pozitív gyermeknél (61%), illetve 796-ból 568 HIV-1-antitest-negatív gyermeknél (71%) voltak kimutathatók. A szerzők szerint 3 évvel a SIA után a lakossági immunitás nem volt elégséges a himlővírus transzmissziójának megakadályozásához. A szájüregből vett váladék vizsgálata, illetve a műholdas mintavétel hasznos eszköz lehet a lakosság immunitásának és a SIA időzítésének meghatározásában.

Journal of American Medical Association (JAMA)

Az acil-koenzim A: koleszterin aciltranszferáz (ACAT) enzim gátlása és familiáris hiperkoleszterinémiás betegek nyaki főverőerének ateroszklerózisa (CAPTIVATE vizsgálat)
2009;301(11):1131–1139
A Carotid Atherosclerosis Progression Trial Investigating Vascular ACAT Inhibition Treatment Effects [CAPTIVATE] elnevezésű prospektív vizsgálatot 892, familiáris hiperkoleszterinémiára nézve heterozigóta beteg bevonásával folytatták le az USA, Kanada, Európa, Dél-Afrika és Izrael 40 lipidklinikáján 2004-2005-ben. A szokásos lipidcsökkentő kezelés mellett 443 beteg napi 100 mg pactimibet, 438 beteg placebót kapott. Ultrahanggal mérték az a. carotis intima-media vastagságát (CIMT) a vizsgálat kezdetén, valamint a követés során. Az elsődleges és másodlagos végpont a maximális, illetve az átlagos CIMT volt. Miután a pactimib az ACTIVATE vizsgálatban hatástalannak bizonyult, a CAPTIVATE tanulmányt idő előtt leállították. Az értékelésbe annak a 716 betegnek a leleteit vonták be, akik legalább két ultrahangvizsgálaton estek át legalább 40 hét különbséggel. A pactimib a placebóhoz képest nem befolyásolta a maximális CIMT értékét, de a CIMT átlagát 0,014 mm-rel növelte. A pactimib-csoportban 6 hónap után 7,3%-kal (a placebocsoportban csak 1,4%-kal) nőtt az LDL-koleszterin szintje. Nagy kardiovaszkuláris esemény (kardiovaszkuláris eredetű halálozás, nem végzetes szívinfarktus és stroke) gyakrabban fordult elő a pactimibbel kezelt csoportban (2,3% vs. 0,2%, p =0,01).

A modafinil hatása férfiak agyának dopaminszintjére és dopamintranszportereire
2009;301(11):1148–1154
N. D. Volkow és munkatársai előzetes (pilot) vizsgálatának eredményei szerint az éberséget fokozó modafinil blokkolja az emberi agyban a dopamintranszportereket és szignifikánsan emeli a dopaminszintet a nucleus caudatusban, a putamenben és a nucleus accumbensben. Minthogy a n. accumbens dopaminszintjét emelő gyógyszerek abúzust válthatnak ki, s mivel a modafinil használata egyre inkább terjed, a jelek szerint fokozott figyelmet kell fordítani a modafinil kiváltotta abúzus és függőség lehetőségére.

New England Journal of Medecine – NEJM

A fiatalkori szívelégtelenség előfordulása: etnikai különbségek
2009;360:1179–1190
K. Bibbins-Domingo és munkatársai prospektív vizsgálatban, 20 éven át tanulmányozták a szívelégtelenség előfordulását 5115, fekete és fehér bőrű, a vizsgálat kezdetén 18–30 éves férfi és nő körében. Összesen 27 esetben lépett fel végzetes vagy kórházi felvételt igénylő szívelégtelenség, átlagosan 39 éves korban. A kumulatív incidencia a fekete bőrű nők, illetve férfiak és a fehér bőrű nők, illetve férfiak között 1,1%, illetve 0,9% és 0,08%, illetve 0 volt. A fekete bőrű és a fehér bőrű csoportban megfigyelt incidencia különbsége nagymértékben szignifikáns. A későbbi szívelégtelenség prediktorának bizonyult a kiindulási állapotban talált magasabb diasztolés vérnyomás, nagyobb testtömegindex, alacsonyabb LDL-koleszterin-szint, valamint a vesebetegség. A később szívelégtelenségben megbetegedők háromnegyede már 40 éves korában hypertoniás volt. A 23–35 éves korban echokardiográfiával kimutatott csökkent szisztolés funkció független kockázati tényezője volt az átlagosan 10 évvel később kialakult szívelégtelenségnek. A szívinfarktus előfordulása, a drog- és az alkoholfogyasztás nem mutatott összefüggést a szívelégtelenség kockázatával. A szerzők szerint a fekete bőrűek körében a 35 éves kor előtt kialakuló hypertonia, elhízás és szisztolés diszfunkció a későbbi szívelégtelenség veszélyét rejti magában.

Újszülöttek cytomegalovirus-fertőzésének megelőzése az anya oltásával: véletlen besorolásos, placebokontrollos, kettős vak, II. fázisú klinikai vizsgálat
2009;360:1191–1199
Az R. F. Pass és munkatársai által vizsgált vakcina rekombináns CMV-burok-glikoprotein-B-t és MF59 adjuvánst tartalmaz. A vizsgálatba bevont CMV-szeronegatív nők szülést követő 1 éven belül, a vizsgálat 0., 1. és 6. hónapjában három adag CMV-vakcinát, illetve placebót kaptak. CMV-fertőzöttségüket negyedévenként vizsgálták a CMV elleni (de nem glikoprotein B elleni) IgG ellenanyagok kimutatásával. A fertőzöttség megerősítése vírustenyésztéssel vagy immunoblot technikával történt. Az elsődleges kimeneteli változó a CMV-fertőzés detektálásáig eltelt idő volt. CMV-vakcinát 234, placebót 230 nő kapott. A vakcina hatásosságának igazolódása miatt a vizsgálatot idő előtt leállították. Legalább egyéves követés alatt 49 CMV-fertőzés fordult elő: 18 az oltott és 31 a placebocsoportban. A Kaplan–Meier-analízis szerint az oltott csoport tagjai szignifikánsan nagyobb valószínűséggel maradtak CMV-mentesek 42 hónapig, mint a placebocsoportba tartozók. A 100 személyévre vetített fertőződési rátát tekintve a vakcina 50%-ban (95%-os megbízhatósági tartomány: 7–73%) volt hatásos. Az oltott csoportban egy, a placebocsoportban három csecsemőnél állapítottak meg veleszületett CMV-fertőzést. A helyi reakciók (fájdalom, bőrpír, induráció, melegség) és a szisztémás reakciók (hidegrázás, ízületi és izomfájdalom) gyakoribbak voltak az oltott csoportban.

Összefüggés az NR5A1 gén mutációi és a petefészek-elégtelenség között
2009;360:1200–1210
Az NR5A1 sejtmagrecetor (más néven 1-es szteroidogén faktor) a hipotalamusz–hipofízis–szteroidhormon tengely kulcsfontosságú transzkripciós regulátora. Az NR5A1 gén mutációi a szexuális érés zavaraihoz vezetnek (mellékvese-elégtelenséggel vagy anélkül), de egérkísérletek tanúsága szerint a faktornak a petefészek fejlődésében és működésében is központi szerepe van. D. Lourenço és munkatársai négy olyan család NR5A1 génjét szekvenálták, amelyben 46 XY kariotípus mellett szexuális érési zavar, illetve 46 XX kariotípus mellett elsődleges petefészek-elégtelenség fordult elő; meghatározták továbbá 25, sporadikus petefészek-elégtelenségben szenvedő beteg NR5A1 génjének szekvenciáját is. Mind a négy érintett család tagjainál, valamint a sporadikus esetek közül kettőben mutattak ki NR5A1-mutációt. A mutációk különböző jellegűek voltak, de mindegyik jelentősen károsította az NR5A1 fehérje funkcióját. A mutációkkal összefüggésben többféle ovarium-rendellenességet figyeltek meg, köztük gonáddiszgenezist és primer petefészek-elégtelenséget. A szerzők által kontrollként elemzett több mint 700 allélban nem voltak ilyen mutációk.

Genetikai kompenzáció humán genom-rendellenességben
2009;360:1211–1216
N. Carelle-Calmels és munkatársai citogenetikai módszerekkel vizsgálták egy DiGeorge-szindrómában szenvedő, 22q11.2 deléciót hordozó leány szüleit, és váratlan módon az egészséges apa mindkét 22q11.2 régiójában genetikai átrendeződést találtak: az egyik kromoszómán deléciót, a másikon reciprok duplikációt. Az apa normális fenotípusával összhangban genetikai kompenzációra derült fény, amit a DiGeorge-szindrómában érintett régió génjeinek kvantitatív expressziós elemzése is megerősített. Az eset tanulságai a genetikai tanácsadásban is hasznosíthatók.

Medical Online