A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

A rostok, a görcsoldók és a borsmentaolaj szerepe az irritábilis bél szindróma kezelésében
2008;337:a2313
A. C. Ford és munkatársai olyan véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatokat tekintettek át, amelyekben irritábilis bél szindrómában (IBS) szenvedő betegeket legalább egy hétig kezeltek, és a kezelt betegeket placebót szedő, illetve nem kezelt betegekkel hasonlították össze. A rostok hatását 12 vizsgálatban, 591 betegen tanulmányozták, csak az ispaghula bizonyult hatásosnak. A görcsoldók hatása 22 vizsgálat (n = 1778) tárgya volt, a különböző szerek közül az otilonium (négy vizsgálat, 435 beteg) és a hioszcin (három vizsgálat, 426 beteg) fejtett ki terápiás hatást a vizsgálatok egybehangzó eredményei szerint. A borsmentaolaj, amelyet négy vizsgálatban, 392 betegen tanulmányoztak, szintén hatásosnak mutatkozott.

Ausztrál iskolás leányok túlérzékenységi reakciói a humán papilloma vírus elleni vakcinával szemben
BMJ 2008;337:a2642
L. W. Kang és munkacsoportja két victoriai (Dél-Ausztrália) harmadlagos gyermekgyógyászati allergiacentrum adatait dolgozta fel retrospektív kohorszvizsgálatában. Több mint 380 000 adag vakcina beadása után összesen 35 olyan, 12–18,9 éves leányt találtak, akinél a kvadrivalens HPV vakcina gyaníthatóan hiperszenzitivitási reakciót okozott. A további vizsgálatokhoz 25 leány járult hozzá. A reakciók 23 esetben az első dózis után léptek föl. Csalánkiütés vagy angioödéma 13 esetben jelentkezett, ebből három esetben anafilaxiás reakció is kialakult. Generalizált kiütése 13 betegnek volt, egyiküknek angioödéma kíséretében. A reakció átlagosan 90 perccel az oltás beadása után lépett föl. A kvadrivalens vakcinával bőrtesztet 19 esetben végeztek; a prick teszt minden esetben negatív volt, az intradermális teszt egy betegnél pozitív eredményt adott. A kvadrivalens vakcinával történő provokáció után 18 beteg közül három a továbbiakban bivalens vakcinát kapott. A provokációt 17-en jól tolerálták, egy leány korlátozott kiterjedésű csalánkiütésről számolt be. Végeredményben a szerzők csupán három leánynál valószínűsítettek kvadrivalens vakcinával szembeni túlérzékenységi reakciót.

A kardiovaszkuláris betegség és a daganatos betegségek incidenciája idős korban
2008;337:a2467
J. A. Driver és bostoni munkacsoportja 1982 óta követett 22 048 orvost (a beválasztáskor jelentős betegségben nem szenvedő, 40–84 éves USA-beli férfiakat) azzal a szándékkal, hogy az előrehaladó kornak a kardiovaszkuláris és a daganatos betegségek incidenciájára gyakorolt hatását tanulmányozzák. Az átlagosan 23 éves követés alatt 3252 major kardiovaszkuláris eseményre és 5400 daganatos megbetegedésre derült fény. Az előbbiek incidenciája 100 éves korig egyre nőtt, de 80 éves kortól kezdődően a kardiovaszkuláris betegséget nagyobb valószínűséggel állapították meg a beteg halálakor. A daganatos betegségek incidenciája 80–89 éves korban tetőzött, utána csökkent. A csökkenés nagyrészt a szűrővizsgálatoknak volt tulajdonítható; azoknak a daganatoknak az incidenciája, amelyekre nincs szűrővizsgálat, tovább nőtt 100 éves korig. A nem korrigált kumulatív incidencia a kardiovaszkuláris betegség kockázatát 16%-kal, a daganatos betegségét 8,5%-kal besülte túl. A daganatos, illetve a major kardiovaszkuláris betegségeknek a hátralevő élettartamra vetített kockázata 40 éves korban 45,1%-nak, illetve 34,8%-nak, 90 éves korban 9,6%-nak, illetve 16,7%-nak adódott. Az eredmények arra utalnak, hogy a 80 évesnél idősebb férfiak jelentős hányadának van diagnosztizálatlan betegsége. A betegségek kockázatának pontos becsléséhez idősödő populációban el kell végezni az egyéb halálozási kockázatokkal való korrekciót.

The Lancet

Mesterségesen módosított légúti szövetek klinikai transzplantációja
2008;372:2023–2030
A módosított légúti szövetek átültetésének feltétele a megfelelő mátrix és sejtek, az ideális mechanikai tulajdonságok és az antigenicitás hiánya. P. Macchiarini és munkatársai a donor légcsövéből eltávolították a sejteket és az MHC-antigéneket. A tracheát ezután kolonizálták az epiteliális sejtek és a mesenchimális őssejtekből származó chondrocyták, amelyeket a recipienstől (végstádiumú bronchomalaciában szenvedő 30 éves nőtől) nyert sejtekből tenyésztettek ki, majd a beteg bal oldali fő hörgőjét ezzel a grafttal pótolták. A graft mindjárt a beültetés után működőképes volt, javította a beteg életminőségét, mechanikai tulajdonságai 4 hónap elteltével normálisak voltak. Anti-donor ellenanyagok nem jelentek meg, immunszuppresszív kezelésre nem volt szükség. Az eset azt mutatja, hogy autológ sejtek és megfelelő biológiai anyagok kombinációjával egyes súlyos (légúti) betegségek eredményesen kezelhetők.

Globális kezdeményezések a gyermekkori immunizáció érdekében: a DPT3-lefedettség szisztematikus elemzése
2008;372:2031–2046
S. S. Lim és munkatársai a rendelkezésre álló felmérések adatai alapján becsülték a három dózisból álló diftéria–tetenus–pertussis védőoltással (DTP3) való globális lefedettséget, mivel tartani lehet attól, hogy a célorientált és teljesítményorientált immunizációs programok keretében ténylegesen elvégzett vakcinációk száma kisebb a hivatalosan bejelentett számoknál. A globális DTP3-lefedettség 1986-ra 59%-nak, 1990-re 60%-nak, 2000-re 70%-nak, 2006-ra 74%-nak adódott. A Universal Childhood Immunisation (UCI) kampányban és a Global Alliance on Vaccines and Immunisation (GAVI) programban jelentős különbség mutatkozott a hivatalosan jelentett és a felmérések alapján becsült lefedettség között. Abban az 51 országban, amely a GAVI keretében immunizációs támogatásban részesül, 2006-ig a hivatalos jelentések szerint 13,9 millióval, a felmérések szerint azonban csupán 7,4 millióval növelték az oltott gyermekek számát. Eszerint a DTP3-mal való lefedettség nem nőtt olyan mértékben, mint ahogy azt az egyes országok, a WHO és az UNICEF hivatalos adatai sugallják. Mivel a célorientált globális programok a támogatást a teljesítmények alapján osztják szét, nagy szükség lenne az egészségügyi indikátorok független monitorozására.

Journal of American Medical Association (JAMA)

Az abúzus mintázata a végzetes kimenetelű véletlen gyógyszer-túladagolás eseteiben
2008;300(22):2613–2620
A vényre kapható narkotikumok használata és abúzusa az USA-ban 1990 óta drámaian nőtt. Megfigyeléses lakossági vizsgálatukban A. J. Hall és munkatársai a Nyugat-Virginia államban 2006-ban véletlen gyógyszer-túladagolás miatt meghalt betegek kockázati jellemzőit, a halálesetekben szerepet játszó gyógyszereket és az abúzusnak a halálozásban betöltött szerepét vizsgálták. A 295 elhunyt beteg közül 186 fő (63,1%) szabadidős (rekreációs) célra használt vényre kapható szereket. Ennek prevalenciája a 18–24 évesek között volt a legnagyobb, és az életkor előrehaladtával fokozatosan csökkent. A nők körében és a 35–44 éves korcsoportban volt a leggyakoribb, hogy a betegnek legalább öt orvos írta fel ugyanazt az ellenőrzött gyógyszert a halált megelőző 1 évben. Abúzusra utaló indikátorokat 279 elhunyt betegnél (94,6%) azonosítottak. Egynél több szert 234 halálesetért (79,3%) tettek felelőssé. Az elhunytak közül 275 fő (93,2%) opioid fájdalomcsillapítót fogyasztott, közülük csak 122 betegnek (44,4%) írtak fel ilyen gyógyszereket. Nyugat-Virginiában 2006-ban tehát a gyógyszer-túladagolással összefüggő halálesetek nagy többsége opioidok nem orvosi célú használatával függött össze.

New England Journal of Medecine – NEJM

Az RTS,S/AS01E vakcina malária elleni védő hatása 5–17 hónapos csecsemők körében
2008;359:2521–2532
P. Bejon és muakatársai az AS01E adjuváns rendszerrel kiegészített RTS,S maláriaellenes vakcina védő hatását tanulmányozták véletlen besorolásos, kettős vak vizsgálatban a kenyai Kilifiben és a tanzániai Korogwéban. Az átlagos követési idő 7,9 hónap volt. Összesen 894 gyermek kapta meg vagy a malária elleni vagy a kontroll (rabies elleni) vakcinát. A malária ellen oltott 402 csecsemő közül 32-en, a rabies ellen oltott 407 csecsemő közül 66-an lettek maláriásak. A maláriaepizódok száma 38, illetve 86 volt a malária ellen oltott és a kontrollcsoportban. A szignifikáns különbségek alapján az RTS,S/AS01E vakcina ígéretesnek tűnik a malária megelőzésében.

A malária elleni RTS,S/AS01E vakcina biztonságossága és immunogenitása csecsemők körében
2008;359:2533–2544
A tanzániai Bagamoyóban végzett II.B fázisú, kettős vak, kontrollos klinikai vizsgálatban 340 csecsemő 8, 12 és 16 hetes korában vagy malária elleni RTS,S/AS02D vakcinát, vagy hepatitis B elleni vakcinát kapott. Az összes csecsemőt beoltották diftéria–teteanus–pertussis elleni (DTPw/Hib) és konjugált Haemophilis influenzae b típus elleni vakcinával is. A malária ellen oltott csoportban 170 közül 31 csecsemőnél, a kontrollcsoportban 170 közül 42 csecsemőnél lépett fel legalább egy súlyos nemkívánatos esemény. A malária elleni vakcina az EPI (extended program of immunization, kiterjesztett immunizációs program) antigénjeivel szembeni ellenanyagválasz szempontjából nem maradt el a hepatitis B elleni vakcinától. Egy hónappal az oltás beadása után a malária ellen oltott csecsemők 98,6%-a szeropozitív volt a Plasmodium falciparum cirkumsporozoita antigénjével szembeni ellenanyagokra. A harmadik dózis beadása után a malária elleni vakcina 65,2%-os védő hatást fejtett ki a P. falciparum okozta maláriával szemben. A kedvező biztonságossági profil, az egyidejűleg adott EPI antigénekkel való immunológiai kölcsönhatások hiánya és a maláriafertőzés gyakoriságát csökkentő hatás alapján a vizsgált vakcina alkalmasnak látszik arra, hogy részét képezze a csecsemők standard kiterjesztett immunizációs programjának.

Malária elleni kombinációs terápiák kipróbálása Pápua Új-Guinea-i gyermekeken
2008;359:2545–2557
H. A. Karunajewa és munkatársai Plasmodium falciparum (n=482), illetve P. vivax (n=195) által okozott maláriában szenvedő, 0,5–5 éves gyermekek bevonásával nyílt, véletlen besorolásos vizsgálatban hasonlították össze a chloroquin–sulfadoxin–pyrimethamin, az artesunat–sulfadoxin–pyrimethamin, a dihydroartemisinin–piperaquin, valamint az artemether–lumefantrin kombináció terápiás hatását. A P. falciparummal fertőzött betegek között az artemether–lumefantrin kombinációval sikerült a legnagyobb arányban (95,2%) megfelelő klinikai és parazitológiai választ kiváltani. A dihydroartemisinin–piperaquin kombináció adása mellett 12%-ban megfigyelt terápiás kudarc hátterében a chloroquin és a piperaquin keresztrezisztenciája állhat. A P. vivax fajjal fertőzött betegek a dihydroartemisinin–piperaquin kombinációra több mint kétszer olyan gyakran (69,4%) adtak megfelelő klinikai és parazitológiai választ, mint a többire. Bőrkiütés szignifikánsan gyakrabban fordult elő az artesunat–sulfadoxin–pyrimethamin és a dihydroartemisinin–piperaquin kombináció alkalmazása mellett, mint a hagyományos chloroquin–sulfadoxin–pyrimethamin kombináció adásakor.

Az elhízással összefüggő FTO génváltozat és fokozott energiabevitel gyermekkorban
2008;359:2558–2566
J. E. Cecil és munkatársai 2726 skót gyermeket (életkor: 4–10 év) genotipizáltak az FTO gén rs9939609 változatára nézve, s megmérték testmagasságukat és testtömegüket is. Az FTO-változat jelenlétének az adipozitással, az energiafelhasználással és a táplálékbevitellel való összefüggését egy 97 fős alcsoporton tanulmányozták. Az rs9939609 A allél jelenléte szignifikánsan összefüggött a nagyobb testtömeggel és a nagyobb testtömegindexszel. A részletesebben vizsgált alcsoportban az A allél jelenléte összefüggött a test zsírtartalmával, de nem függött össze a zsír nélküli testtömeggel. Az A allélt hordozó gyermekek teljes és nyugalmi energiafelhasználása nagyobb volt ugyan, mint az A allélt nem hordozóké, de a nyugalmi energiafelhaszálás megegyezett a testtömeg és a kor alapján várható értékkel, tehát az elhízáshoz való metabolikus alkalmazkodás az A allél jelenlétében nem károsodott. Az A allél jelenléte a testtömegtől függetlenül fokozott energiabevitellel járt, de az A allélt hordozó gyermekek ugyanolyan tömegű táplálékot fogyasztottak el, mint az A allélt nem hordozó társaik. A szerzők arra következtetnek, hogy a vizsgált FTO génváltozat elhízásra hajlamosít, de nem az energiafelhasználás, hanem inkább a táplálékbevitel szabályozásában, illetve a táplálékválasztásban játszhat szerepet.

Acetil-szalicilsav, illetve rezisztens keményítő hatása a kolorektális neoplázia kialakulására Lynch-szindrómában: véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat (CAPP2 vizsgálat)
2008;359:2567–2578
Az acetil-szalicilsav megfigyeléses és epidemiológiai adatok szerint csökkenti a kolorektális neoplázia kialakulásának valószínűségét, de örökletes nonpolyposis vastagbél-neopláziában (Lynch-szindróma) hatása ismeretlen. A vizsgálatba 43 centrumban összesen 1071 személyt vontak be. Az átlagosan 29 hónapos követés alatt 141 betegnél fejlődött ki colon adenoma vagy carcinoma. Sem az acetil-szalicilsavat (napi 600 mg) placebóval összehasonlítva (n=693), sem a keményítőt (napi 30 g) placebóval összehasonlítva (n=727) nem találtak értékelhető különbséget sem a carcinomák, sem az adenomák gyakoriságában. Megállapítható, hogy Lynch-szindrómában az acetil-szalicilsav, illetve a rezisztens keményítő nem csökkenti a colorectalis daganatok incidenciáját átlagosan 29 hónap alatt.

Medical Online