A vidék virul, Budán marad a borzalom
Kétágyas kórtermek vidéken, 18 ágyas, szegényházi a budai Szent Jánosban. Megmutatjuk az egészségügy két arcát – hív egészségügyi országjárásra a Heti Válasz.
Brüsszel a hazánknak járó pénz nagy részét felzárkózó térségeknek adja, ugyanis elsőrendű célja a lemaradás csökkentése és az esélyegyenlőség megteremtése – magyarázza a lap. Így fordul elő, hogy az 1,7 milliós magyar főváros egészségügyére mindössze 24 milliárd forintot fordíthatnak az unió 2007-2013-as költségvetéséből, miközben a vidéki intézmények fejlesztésére 222 milliárd jut. Félmilliárd forint feletti egészségügyi beruházás Budapesten négy készül el 2014-re, vidéken pedig 87. Olyasmi történik majd, amiről álmodni sem mertünk: véget ér a lerobbant kórházakról szóló korszak, s 2014-re a vidék egészségügye megérkezik az Európai Unióba.
Elindultunk tehát, és végigjártuk az építkezésben legelőrébb tartó megyei kórházat, a kaposvárit, ahol ötször annyi uniós pénzt költhetnek el, mint az agglomerációban, illetve négy órát bolyongunk Kázmér Tiborral a fővárosi János kórház elvarázsolt épületei között – fog az összevetésbe a Heti Válasz, amelyből csak egy rövid részt idézünk fel:.
Kaposváron fellegvár épült, a tetején helikopterleszállóval, olyan betegirányító teremmel, mintha nem is magyar kórházban lennénk, hanem valami multicégnél. A betegek széles folyosókon sétálhatnak a hatalmas, polipjellegű épületben, mert ez az új trend: nagy fedett közlekedőkkel összekötött szárnyak, hogy a betegnek egy lépést se kelljen a szabad levegőn megtennie. Nagy vívmány, hiszen a Jánosban a műtőből az intenzív osztályra menet ki kell tolni a beteget a téli zimankóba, amíg beteszik egy mentőbe, amivel az egyik épületből a másikba szállítják.
Kaposváron az új épületben már két-három ágyas, külön fürdős szobákat látunk, az ágyak mind körüljárhatóak, és közöttük elhúzható függöny biztosítja az intimitást. A nővérek kék egyenruhában dolgoznak, a beteg csengethet nekik vagy kisétálhat a tágas ívelt pultokhoz, ahol minden ápolónak külön számítógépes-telefonos munkaállomása van. Hatalmas előrelépés ez; a kórházak nagy része és számos szakrendelő is így fog kinézni vidéken a jövő év végére. A Jánosban viszont még mindig úgy nézegetik a röntgenfelvételeket, mint a harmincas években. A megújult vidéki kórházak zömébe digitális készülék kerül, pengeéles képek látszanak a monitorokon. Megfordult a világ: ma már könnyebb hiperszuper gépeket venni (uniós pénzből), mint (magyar forrásból) orvosokat fizetni.
A fővárosban más a helyzet: ott nincs akkora orvoshiány, mint vidéken, ahol egy állcsontsebészt nehezebb találni, mint fehér hollót (pedig az autós baleseteknél gyakran törik az arccsont). Viszont uniós forrás csak elvétve akad, ezért Budapesten maradnak a lepattant műszerek. Az orosházi beteg törött lábáról készült felvételre Békéscsabáról tekinthetnek majd rá, a sopronira Győrből vagy fordítva. A Jánosban viszont még az onnan húsz méterre levő Kútvölgyi radiológusával sem tudnak (egyelőre) együttműködni, nem lévén saját digitális röntgenük.
A legfurcsább az egész helyzetben az egészségügyiek zavara – állapítja meg a lap a hosszú kórházi körséta végén. – A lelakott nagypolgári lakásra emlékeztető Szent Jánosba bemegy a beteg, és rögtön az orvosok magánrendelését választja. Az orvosi magánszektor (másodállásos maszekolás) pedig virul, s könnyű a kórháziaknál kellemesebb körülményeket teremteni. Ám nincs olyan doktor, aki Kaposváron jobbat tudna biztosítani, mint amit a hiperszuper új kórház nyújt. A fővárosi helyzet emiatt igazán veszélyes. Ha a járulékfizetésért cserébe 18 ágyas kórterembe helyezik el a beteget, és külön kell fizetni az orvosnak, hogy magánpáciensként vigye át például a Szent Margit sebészetére, az nem segíti az állami egészségügy ügyét. Akkor az ország egyre több befolyásos embere fog elgondolkodni azon, mire való is a szolidaritáson alapuló egészségügy – olvasható a hetivalasz.hu-n.
