A vas árulhatja el a sclerosis multiplex jelenlétét
A sclerosis multiplex diagnosztikája nem könnyű feladat, s szóba jövő egyéb betegségek kizárása sok időt emészthet fel. A kanadai Western Ontario Egyetem kutatói most rátaláltak, miként lehetne felgyorsítani a folyamatot.
Sclerosis multiplexben (SM) gyakori, hogy vas rakódik le az agyban, egyelőre azonban nem tisztázott, hogy ez oka vagy következménye-e a betegségnek. A Robarts Kutatóintézet munkatársa, Ravi Menon reményei szerint a mostani vizsgálat talán közelebb visz bennünket a válaszhoz.
A Multiple Sclerosis and Related Disorders című lapban nyilvánosságra hozott vizsgálatban vaslerakódásokat mutattak ki a mély szürkeállományban, ami arra utal, hogy a vaslerakódás már a betegség igen korai szakaszában megkezdődik.
Ahogyan a National Multiple Sclerosis Society munkatársai megjegyzik, a SM kialakulása igen sok problémával terhelt időszak lehet a beteg számára. A tünetek egy sor betegségnek megfelelhetnek, ami aggodalmat kelt a betegben, és kezdetben sokszor igen hosszú időszakok telnek el az egyes rohamok között. A Társaság szerint a SM diagnózisának kimondásához az alábbiak szükségesek:
- Legalább két károsodott terület jelenlétét kell igazolni a központi idegrendszerben (az agyban, gerincvelőben és látóidegben).
- Bizonyítani kell, hogy a károsodások legalább 1 hónapos időközzel alakult ki.
- Ki kell zárni az egyéb lehetséges okokat.
Mindez azzal jár, hogy a diagnózis csak igen ritka esetekben állítható fel az első roham után – ezeknél a betegeknél klinikailag izolált szindróma (CIS) fennállását véleményezik. A vizsgálatok ugyanakkor azt jelzik, hogy a CIS-esetek legalább felében végül SM alakul ki.
Menon és munkatársa, Matthew Quinn PhD hallgató 3T MR-berendezéssel vizsgálta az agyi vaslerakódásokat 33 CIS-betegnél, illetve nemi és életkori összetételét tekintve megegyező kontrollcsoportnál.
„Azt akartuk megtudni, hogy a vaslerakódások a betegség korai szakaszában jönnek létre vagy ez valami olyasmi, ami idővel alakul ki, amint a betegség előrehalad. Vizsgáltuk emellett az agyból elvezető vénákat is, és összefüggést kerestünk ezen erek átmérője és a vasdepozitumok között. Ennek alapját természetesen a Carlos Zamboni által felvetett hipotézis képezte, mely szerint szűk vena jugularis esetén több vas keletkezik, mely aztán SM kialakulásához vezethet” – magyarázza a vizsgálat vezetője.
Az eredmények azt jelzik, hogy a CIS-csoportban szignifikánsan gyakoribb volt a vaslerakódás előfordulása, mint a kontrollcsoportban. Ezen túlmenően már a SM igen korai szakaszában alig észrevehető változások mutathatók ki a fehérállományban. A kutatóknak sikerült kizárniuk a véna átmérője és a vas lerakódása között felmerült összefüggést is.
„Miközben a vas agyi jelenléte a rokkantság mértékével korrelál, nem áll fenn ugyanilyen összefüggés a vena jugularis átmérőjével is. Olyan értelemben tehát Zamboni feltevése helytelen, hogy a vas jelenléte bármifajta kapcsolatban állna az érelzáródás bármely formájával” – folytatja tapasztalataik ismertetését Menon.
A következő 2 évben 4 havonta ismétlik a CIS-betegek vizsgálatát, ettől a kutatók azt remélik, hogy az MR-technika elvezet a betegség koraibb diagnózisához. „Többféle megközelítést számba vettünk a képalkotó diagnosztikában. SM gyanújakor – már a legelső alkalommal, amikor a beteg jelentkezik a rendelőben, amennyiben kórosan nagy mennyiségű vas van jelen a frontális agykéregben – jó eséllyel már fennállnak a SM vagy más fehérállományi elváltozás megbízható jelei” – hangsúlyozza Menon.
