„A való világban a szürke zónában mozgunk”

Egy-egy esemény vagy hír kapcsán hol a laikus nagyközönség, hol a politikai aktorok között válik témává az orvosok és a gyógyszergyárak közötti viszony. Megengedhető ez a kapcsolat? Mikor igen, s mikor nem?

Korábban lényegesen több probléma adódott abból, hogy az orvosokkal való együttműködés során az iparnak nem mindig sikerült megtartania a megfelelő határokat, s ez fordítva is igaz volt: az orvostársadalom egyes képviselőinek sem sikerült mindig a megfelelő szakmai határokat betartva együttműködniük a cégekkel. Az elmúlt időszakban azonban jelentős változás ment végbe a piacon, ma már az együttműködés tisztaságára ügyelő jogszabályok betartása lényegesen magasabb színvonalon áll. Tehát: igenis, lehet együttműködni. A klinikai kutatások során például nélkülözhetetlen partnerek az orvosok, akiknek szaktudását és szabadidejét egy szerződéssel megvásárolja az adott cég. Nyersen szólva lényegében ez történik, annak érdekében, hogy e tudás segítségével biztonsággal legyenek elvégezhetők a klinikai kutatások …  

… nem hinném, hogy ez „csípi” a közvélemény vagy még inkább a döntéshozók szemét. Az persze már más kérdés, hogy az e címszó alatt az ágazatban megforduló tízmilliárdok miként mozgatják meg egy-egy vezető fantáziáját. A klinikai vizsgálatokat ugyanakkor sokkal inkább sorolják a tudomány, mint az üzlet kategóriájába.

Miért? Szerintem az is a tudomány része, amikor az orvos egy konferencián vagy egy referálón a gyógyszeripari cég felkérésére tart előadást. Orvos és gyártó cég között az a fajta kapcsolat, amelynek egy-egy konferencián lehetünk a szemtanúi, ugyanilyen tisztaságú együttműködés lehet. Arra kell ügyelni, hogy leválasszuk a gyógyszerismertetéshez vagy a promóciós tevékenységhez kötődő elemeket.

Vagyis a kereskedelmi jelleget?

Pontosan. Fontos, hogy amikor a szakma egyik képviselőjét felkérem arra, hogy beszéljen a gyógyszeremről, akkor ez az előadás ne váljon egy gyógyszerismertetéshez vagy promócióhoz közelítő szakmai állásfoglalássá. Ehhez egyébként a megfelelő körülményeket is biztosítani kell, vagyis az adott eseményt ki kell emelni a gyártói környezetből.

Arra gondol, hogy mellőzni szükséges a cégre utaló elemeket, ne szerepeljen a gyártó logója, ne feszüljön az előadó háta mögött a cég molinója?

Igen.

Erre rászorítani a gyártókat? Bevételt kell produkálniuk, hiszen itt egy profitérdekelt üzleti vállalkozás áll szemben az elvileg nonprofit jellegű egészségügy érdekeivel. A felek kordában tartásához talán inkább szigorú törvények és azok szigorú ellenőrzése szükséges.

Mindig vannak erős, kemény törvények, amelyek ráadásul egyre szigorúbbak, s persze mindig találkozhatunk emberi kreativitással is. Leírva természetesen nagyon egyértelmű, hogy az orvos ne folytasson gyógyszerismertetést, de a való világban nem a fehér és a fekete, hanem a szürke zónában mozgunk. Ez nehezíti meg – egyébként az iparág számára is! – a helyzetet. Tételezzük fel például, hogy mindenféle céges hatás nélkül, az orvos saját tapasztalatai alapján írja meg a véleményét, mondja el egy referálón vagy egy konferencián. Ebben az esetben is előfordulhat, hogy az előadó egy-egy megjegyzése promóciós üzenetként hat, s nem felel meg sem az ezzel kapcsolatos előírásoknak, sem az ipar által felvállalt etikai szabályoknak. Ebben az esetben ki a felelős ezekért a kijelentésekért? Ezért fontos, hogy ne csak a gyógyszervállalatok ismerjék a megszólalás szabályait, hanem azok is tudják, hogy meddig mehetnek el, akik gyártói felkérésre tartanak előadásokat, írnak cikkeket. A szigorú keretek ellenére egyoldalúságot sugározhat egyébként az is, hogy mit és miként „tálalok”. Nekünk ez azért okoz problémát, mert nem tudjuk megmondani, hogy az előadottakból mekkora részt képvisel az, ami tartalmilag a gyártó előkészítő munkájának köszönhető.

Kiáll az orvos, s lelkesen dicsér egy világújdonságot. Láttunk már ilyet néhány éve, egy bizonyos kék tabletta kapcsán. Ki tudja szétszálazni, hogy a doktor most csak örül a tudományos, kutatói sikernek, vagy épp promotál egy új terméket?

Gyógyítóként természetesen örülhetek, s ezt kifejezésre is juttathatom, ha például egy életet veszélyeztető vagy komoly egészségveszteséget okozó ritka betegségre találnak terápiás megoldást. Az a kérdés, hogy mire fókuszálok: arra, hogy a készítmény megváltotta a világot, vagy pedig arról beszélek, hogy van egy konkrét tényekkel alátámasztott új terápiás lehetőségünk. E kettő között persze nem könnyű különbséget tenni, s a mi felelősségünk, hogy ebben segítsünk. Az OGYÉI a szakmai függetlenséget kívánja erősíteni, amikor csökkenteni igyekszik az ipar előadókra gyakorolt hatását, s ennek jegyében azt javasoljuk, hogy a felkért előadók előzetesen ne adják le a szakmai anyagukat. Igaz, ezt nem köthetjük ki, hiszen az előzetes bemutatás akár részét is képezheti a két fél közötti megállapodásnak.

Apropó, szerződések: mit lehet róluk tudni?

Általában egyszeri alkalmakra köttetnek, bár létezhet keretszerződés is, s ezekben mindig konkrétan meghatározzák az orvostól elvárt tevékenységet, illetve az ezért járó fizetséget. Ez utóbbival kapcsolatban az ár-érték arányra érdemes figyelni. A szerződések jelentős része számol azzal az akár sok órát jelentő munkával, amelyet az orvos az előadásának elkészítésére fordít. Problémát nekünk azok a helyzetek jelentenek, amikor valaki egy kész diasort prezentál, amely ugyan promóciós és ismertetési szempontból rendben van, a gyártói hátteret is leszedték róla, ám kérdéses, hogy a 20 percnyi többletmunka ár-érték aránya rendben van-e. Ezt sajnos nem tudjuk vizsgálni a jelenlegi keretek között. De amit az elején mondott, hogy a klinikai vizsgálatok más megítélés alá esnek, „tisztábbnak” tekintik, az pontosan ezért van.

Talán, mert ott sokkal bonyolultabb, s így részletesebb szerződések születnek.

Sok szempontból nyilván igen, de itt egyszerűbb is a munka, hiszen nem fordulhat elő, hogy azért mondanak valamit, mert megfizetik.

Laikusként úgy vélhetem, hogy a kutatással kapcsolatos szerződések tisztasága épp abból fakad, hogy ott a „hibák” megtalálása, a kockázat kiiktatása a cél annak érdekében, hogy a forgalomba százszázalékosan biztonságos készítmények kerüljenek, vagy tévedek?

A gyógyszerkutatás többek között egy előny-kockázat értékelésről szól. Az innováció lényege az előny biztosítása, s ez nagyon lényeges ebből a szempontból. Mind a kettőt, a kockázatot és az előnyt egyformán keresni kell. Amikor teljesen objektíven mutatunk be egy gyógyszert, összevetve más készítményekkel, ha beszámolunk a konkrét, pozitív és negatív gyógyítási tapasztalatokról, ha olyan esettanulmányokról beszélünk, amikor például probléma volt a diagnózis a terápia felépítésekor – ennek nincs hozzáadott értéke? Ez a kongresszus, ahová nem csak enni járnak a meghívottak, s ahol tanulni lehet a hallottakból, s haza lehet vinni ezeket a fontos tapasztalatokat. Millió dolog van, amit meg tudunk egymással osztani, akár egy-egy kongresszuson, vagy akár azokon az internetes oldalakon, ahol problémás eseteiket beszélik meg egymással az orvosok. Visszatérve a korábbiakra: ha az ár-érték arány rendben van, akkor nagyon könnyű tisztán tartani a mondanivalót.

De hogy tudják mindezt ellenőrizni?

Az előadás elhangzása után bekérjük az összes ezzel kapcsolatos anyagokat, s ezekből pontosan látható, ha „hozott” anyagból dolgozik az előadó.

Mi történik akkor, ha az orvos túl akar teljesíteni, s eltéved a határok között?  Arról még sohasem hallottunk, hogy az orvost, s nem a szerződő gyárat büntetik meg. Miért?

Az orvos éppúgy felelősségre vonható, mint a gyógyszercég, sőt, a jogsértő kereskedelmi gyakorlattal okozott kár is számon kérhető rajta. Igaz, nehéz megítélni, hogy adott esetben túlbuzgóságról van-e szó, vagy szándékosság áll a dolog mögött – igazából nem tudunk különbséget tenni. Nem árt tudni, hogy a gyártó és az orvos közötti szerződésen belül pontosan elkülöníthető a felelősség – definiálható például, hogy az orvos nem használ túlzó jelzőket, illetve kifejezéseket, csak az indikáción belüli tapasztalatokról beszél, off label promócióról nem stb. Amennyiben hasonló kitételek szerepelnek a szerződésben, akkor természetesen más felelősség nehezedik a felekre. A gyártók nem egy esetben azért szeretik előre megnézni az orvosi előadások anyagát, hogy kiszűrjék a jogszabályokba ütköző megfogalmazásokat, s ezért fordul elő, hogy az orvosok akkor már inkább a gyár által elkészített anyaggal dolgoznak. Ez nekünk azért jelent problémát, mert rögtön megborul a már említett ár-érték arány. Ez egy bonyolult helyzet, de nekünk nem az a célunk, hogy további korlátokat emeljünk, hanem az, hogy minél hatékonyabban biztosítsuk az orvosok szakmai függetlenségét megszólalásaikban. Általános nézet, hogy egy-egy szakmai tekintélytől kell hallani, hogy milyen nagyszerű egy adott készítmény. Mi meg úgy véljük, arról kell hallani, miként gyógyítható e terápiával a beteg. Alapvetően a gyártói felelősség is erről szól.

Folyamatosan jelennek meg a korábbiaknál lényegesen drágább biológiai készítmények. A finanszírozó ezek esetében nem jelent korlátozó, fegyelmező erőt a gyárak és az orvosok kapcsolatában?

Ha egyértelmű paraméterek és diagnosztikus eszközök állnak rendelkezésre, s ezeket finanszírozzák, akkor igen, akkor fegyelmez. Létezik egyfajta kockázatmegosztás a finanszírozó és a gyártó között. Ebben az esetben mindig van egy közösen elfogadott és megosztott cél. Ez ebben az esetben az, hogy azokat a betegeket próbáljuk meg gyógyítani, akik valószínűleg jól reagálnak az adott terápiára, s ha ezt az erőfeszítésünket siker koronázza, akkor mindkét fél nyeresége nő. Ez azért fontos, mert ma csak büntető szerződések vannak, ha nem érsz el valamilyen célt, akkor „ráfaragsz”. Arról nem szól a fáma, hogy mi van akkor, ha teljesítek, vagy kimondottan jól teljesítek …

… a jutalom nyilván a terápia finanszírozási befogadása…

… a befogadás után is teljesíthetek jobban! Amennyiben maximalizálom a betegek gyógyulási eredményességét, a rendszer pedig jutalmazza a befektetői oldalak mindegyikét, s ez létező működési modell, akkor automatikusan arra tolja az iparágat is, hogy objektíven szóljon a gyógyszerről. Minél objektívebb, annál nagyobb mértékben maximalizálja az eredményes gyógyítás esélyét. Tehát igenis, van összefüggés, a finanszírozás befolyásolja a tájékoztatás milyenségét.