A szülés nem kórállapot és elhárítandó szövődmények sorozata
Pop Andreával, a Róbert Magánkórház (Tritonlife) és a G1 Intézet szülész-nőgyógyászával a Telex beszélgetett a szülészeti ellátás problémáiról.
Ön szerint milyen az ideális szülés?
Ennek nagyon sok összetevője van. Azt, hogy minden szempontból kerek legyen a kép (értem ezalatt az egészséges újszülöttet, egészséges anyával és érzelmileg felemelő szülésélménnyel), azt hiszem, viszonylag kevés szülésnél tudjuk megvalósítani. De létezik olyan szülés, ahol az ember azt érzi, hogy kegyelmi pillanat van, és annyira összeáll minden, hogy ott tényleg egy alkotás születik.
Én úgy is gondolok a szülőszobára, mint egy alkotóterepre, és ahhoz, hogy alkotni tudjunk, át kell lépni a félelemből, a hétköznapi stresszből és a megfelelni akarásból egy másik tudatállapotba. Azt gondolom, hogy az egymásra hangolódás és a közös munka a szülészet művészete. Mivel „hozott anyagból dolgozunk”, sok minden nem rajtunk múlik, nem minden kismamával lehet ezt végigvinni.
Mit kell a rendszernek biztosítania ahhoz, hogy ideálisak legyenek a körülmények?
Szakmai felkészültséget, fizikai és érzelmi biztonságot, ahol a kismama el tud annyira lazulni, hogy a hormonális folyamatok be tudjanak indulni.
Min múlik, hogy ez a gyakorlatban meg tudjon valósulni?
Kórházanként eltérő protokollok vannak, továbbá léteznek minisztériumi ajánlások is. Például azzal kapcsolatban, hogy az elfolyt magzatvízzel érkező kismamákat hogyan menedzseljük, egyáltalán nincs országos konszenzus. Mi ilyen esetben szeretjük 24 órán belül kint látni a kisbabát. Ez orvosi szemléleten múlik, van, ahol szoros anyai és magzati monitorizálás mellett várnak, máshol azt priorizálják, hogy legyen kint minél hamarabb a baba, mert akkor jobban garantálható a biztonsága, csökkenthető az anyai szövődmények száma.
A számok azt mutatják, hogy rengeteg az orvosi beavatkozás Magyarországon, a császármetszések, gátmetszések, gyógyszeres szülésindítások extrém arányát nehéz csak a vérmérséklettel magyarázni. Milyen okok állhatnak még a háttérben?
Nemcsak az orvosokra, hanem a kismamákra is jellemző, hogy sok bennük a feszültség és a bizonytalanság. Ilyen esetekben mindannyian a minél nagyobb kontrollra törekszünk. A várandósgondozás során gyakran találkozom azzal, hogy a várandósnak még gondolatban is nehéz belehelyezkedni egy olyan szituációba, ahol annyit mondunk, hogy a vajúdás és a szülés első baba esetén várhatóan 8-16 óra lesz. Ez az időintervallum beláthatatlanul sok váratlan helyzetet jelenthet egy aggódó kismamának. Az orvosi döntések oldaláról pedig érthető módon választjuk azt, ami több kontrollt jelent nekünk, szakembereknek, és jobb kimenetelt garantál.
