Alumni Találkozó – aki biztosan ott lesz: Szabó Melinda

Dr. Szabó Melinda ma igazságügyi orvosszakértő, üzemorvos, emellett egészségbiztosítási tevékenységgel is foglalkozik, s immár saját cégében dolgozik.

Már a gimnáziumban elhatározta, hogy a Semmelweis Egyetemre megy. Az intézmény jó híre csábította, és szellemi kihívásnak tekintette az egyetemi tanulmányokat. A gyomaendrődi középiskolás diák számára vonzó volt az is, hogy lakóhelyén az orvost megbecsülték, köztiszteletben álló személy volt.

Elsőre felvették a SOTE-ra. Jól tanult. Mindez végigkísérte egyetemi évei alatt is; szeretett az intézmény diákja lenni.

Több olyan professzora volt, akiknek örömmel járt az óráira. Különösen Sótonyi Péter professzorra emlékszik szívesen, aki az igazságügyi orvostant tanította. Minden tárgyat szeretett, mindegyikben megtalálta a szépséget, érdekességet – summa cum laude végzett, bár ezt csak rákérdezésre árulja el.

Bár érdeklődése sokrétű volt, kezdetben a medikák által ritkán választott szülész-nőgyógyász szeretett volna lenni. Teljesen elvarázsolta a születés csodája. Egyetemi tanulmányai alatt nem gondolt arra, hogy a férfitársakhoz képest egy orvosnőnek nehezebb szakmailag megállnia a helyét, amikor már családja, gyermekei vannak.

Érdeklődése új irányt vett, s ezt a hobbiból űzött teniszezésnek köszönhette.

Az Újpesti Dózsa csapatában játszott, és szeretett volna ebben a társaságban dolgozni. Ötödéves volt, amikor besétált a Budapesti Rendőr-főkapitányságra és megkérdezte, van-e itt lehetőség arra, hogy egészségügyi tevékenységet végezhessen. Mondták neki, hogy vannak bűnügyi orvosok, de azok mind férfiak. Ez nem éppen nőies szakma. Végül sikerült az egészségügyi osztály akkori vezetőjét, későbbi mentorát, Huszár András professzort meggyőznie, hogy egy nő is alkalmas lehet a feladatra, így ő lett Magyarországon az első női bűnügyi orvos.

Fantasztikus csapatban dolgozott, miközben az élet legsötétebb oldalát ismerhette meg az emberölések, a kábítószer, a nemi erőszak, a testi sértés, a mérgezések és a balesetek folytán. Ez azonban nem tántorította el. Hivatásos rendőrtiszt lett. Később másoddiplomás képzés során rendőrszervező-tiszti oklevelet is szerzett, s végül alezredessé léptették elő.

1995-ben szakvizsgázott igazságügyi orvostanból, ezután felvették az Igazságügyi Minisztérium által nyilvántartott igazságügyi szakértői névjegyzékbe. A mai napig nyilvántartott igazságügyi orvosszakértő.

A szokásosnál is mozgalmasabb év volt számára 1995, ugyanis elnyert egy állami norvégiai ösztöndíjat. Oslóban fél évig tanulmányozhatta a kábítószer-kutatásokat, amelyekről összefoglaló tanulmányt írt.

2000-ben megszületett a kisfia, és az öröm mellett ismét szembe kellett néznie azzal, hogy egy kisgyermek mellett családanyaként már nem tudta vállalni a rendőrségnél szükséges huszonnégy órás szolgálatot és ügyeleteket.

2003-ban az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézetéhez került, ahol igazságügyi orvosszakértőként dolgozott részmunkaidőben. Mellékállásban üzemorvos volt, ugyanis 2001-ben letette az üzemorvosi szakvizsgát, s jelenleg több cég, köztük a Fővárosi Bíróság üzemorvosa.

2010 nyarától saját cégében dolgozik. Közben szerzett egy harmadik szakképesítést: egészségbiztosításból szakvizsgázott. Mivel munkája szorosan összefügg a fogyatékos vagy megváltozott munkaképességű emberekkel, az orvosi-orvosszakértői tevékenység mellett munkajoggal, rehabilitációval is foglalkozik; nyilvántartott munkaügyi-foglalkozási rehabilitációs szakértő.

Húszéves szakmai pályafutására visszaemlékezve csak jó emlékek, szép érzések jutnak eszébe. Ha ma lenne gyomaendrődi középiskolás, újra a Semmelweis Egyetemre jelentkezne. Úgy érzi, hogy a magára nézve „kötelező” szellemi nívót az alma mater adta. Részben ezért jelentkezett az Alumni Találkozóra, s persze azért, hogy találkozzon rég nem látott évfolyamtársaival.