A Semmelweis Tervről tárgyalt a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács
Az egészségügyi ellátás fenntartható finanszírozása két forrásból történhet: a járulékból és a fogyasztáshoz kapcsolt adókból – mondta Szócska Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkára a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács ülésén csütörtökön a Parlamentben.
Az államtitkár közlése szerint az egészségügy konszolidálásához 40-60 milliárd forintra lenne szükség. A Kövér László házelnök, a tanács elnöke által vezetett ülésen a Semmelweis Tervet fenntarthatósági szempontból vitatta meg a testület.
Az államtitkár nyolc pontban foglalta össze a teendőket. Ezek közé tartozott az, hogy az egészségügyi ellátás úgy mentesüljön feladatainak egy része alól, hogy kevesebb beteg kerül be oda. A megelőzés körébe sorolta a dohányzás drasztikus korlátozását, valamint az egészségtelen termékek megadóztatását. Ez utóbbi kapcsán említette, hogy az idén így befolyó 3 milliárd és a jövőre várható 30 milliárd forintot az egészségügyben dolgozók béremelésére fordítják.
A teendők egy másik csoportja az ellátási szintet teszi a lehető legalacsonyabbra, így átalakul a kórházcentrikus modell. Példaként említette, hogy a daganatos beteg a központi ellátó által rendelt kemoterápiás infúziót a helyi rendelőben kapja meg, a felszabaduló kórházi ágyakat pedig szociális ellátásra használják.
Szólt az államtitkár az egységes egészségügyi adatbázisról, amelyre várhatóan még az idén kiírják a tendert. Ma a nagy országos ellátó intézmények egymással nem kompatibilis rendszereket használnak, amelyeket aszerint szereztek be, hogy mikor melyik cég volt a favorizált szállító. A központi rendszerből a háziorvos is lehívhatja majd a röntgenfelvételeket.
A közbeszerzéseket központosítani kell. Tarthatatlan az a gyakorlat, hogy a 12 fővárosi intézmény külön-külön szerzi be a gyógyszert. Ellenpélda: egy vidéki kisebb kórház a Semmelweis Egyetemhez csatlakozva 20-30 százalékos megtakarítást ért el a gyógyszerkiadásban. Hasonló a helyzet az energia beszerzésével is.
Az emberi erőforrás kapcsán említette Szócska Miklós, hogy 2020-ra egymillió egészségügyi szakember hiányzik majd Európában. A magyar orvosok képzésére említette példaként a kórboncnokokat, akik a rezidensi idő felét Nyugat-Európában töltik, és a izetésük is elfogadható.
A végső megállapítása így hangzott: a mai egészségügyi rendszer finanszírozhatatlan. Negatív példaként hozta fel, hogy az egyik központi kórháztól 12 kilométerre, négysávos úttal összekötve működik egy másik, kisebb kórház.
