Ott lesz az egészségügy a lista tetején

Valószínűleg sokan zavarban lehettek az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának május 25-i ülésén, amelyen a képviselők az ágazat miniszterét hallgatták meg. Réthelyi Miklós ugyanis hosszasan sorolta az elmúlt évben megtett apróbb lépéseket, miközben többen az ágazat és a finanszírozási rendszer átalakítását, a beígért humánerőforrás stratégiát, a valódi, átfogó változásokat várták – mielőbb. Beszélt a miniszter arról a többi közt, hogy 2010-ben a fenntarthatóság szélére sodródott egészségügyet kellett megmenteni. Olyan súlyos, az előző kormány átgondolatlan, áterőltetett strukturális reformjából származó problémákat kellett orvosolni, hogy nem maradt idő például a rossz népegészségügyi mutatók javítására. Konszolidálták viszont a kórházakat, csökkentették az adminisztrációt, partnerséget alakítottak ki az ágazat szereplőivel. Többször is változtattak a rezidenseket korábban röghöz kötő rendeleten, a szakképzés rendszerén, felfüggesztették a betarthatatlan korábbi minimumrendeletet, átláthatóvá tették az egészségbiztosító kifizetéseit. Megszüntették az Egészségbiztosítási Felügyeletet, javítottak az alapellátás és a gyógyszerészek-patikák helyzetén, létfontosságú jogszabályt alkottak például az otthonszülés, a hivatásrendek megerősítése, az új szakkollégiumi rendszer felállása vagy a dohányzás visszaszorítása érdekében.

Csakhogy az ágazat átalakítását is taglaló, tavaly vitairatként közzétett Semmelweis Terv csupán májusban került szakmai koncepcióként közigazgatási egyeztetésre, így az elsősorban az államadósság csökkentését megcélzó Széll Kálmán Terv „beelőzése” miatt a tervezettnél később kerül – egy ehhez kapcsolódó kormányhatározat tervezettel együtt – a kabinet elé. Így aztán, mint például dr. Gyenes Géza (Jobbik), a testület alelnöke vélekedett: valóban sok olyan részintézkedés történt az elmúlt egy év alatt, amelyek elvben örömteliek és támogatandók, ám az oki terápia mindeddig elmaradt, így „olyan volt hallgatni a miniszteri expozét, mintha az a választási kampányban hangzott volna el”.

Az előző kormányzattól átvett örökség valóban szomorú, de mi történt az alatt a nyolc év alatt, amíg a mai kormányzó pártok ellenzékben voltak? Ennyi idő alatt fel lehetett volna készülni arra, mi is a teendő – vélekedett Gyenes Géza, aki az egészségügyi vezetés által rendkívül fontosnak ítélt szakmai partnerséggel sem teljesen elégedett. Az átalakítás lépéseit felvázoló Semmelweis Tervet egyelőre csupán „epikus műnek” tartja a képviselő, s újfent jelezte: szeretné, ha az egészségügyi bizottság annak részleteit is megtárgyalhatná.

Szilágyi László képviselő (LMP) szerint is sok mindenről számolt be a miniszter, ám nem történtek meg azok a változások, amelyek elengedhetetlenek. Igyekeznek itthon tartani a szakorvosokat, ám ami eddig történt, az nem elég – milyen egészségügy lesz, ha elmennek az országból? – kérdezte. Réthelyi Miklós ugyanis egyetlen szót sem szólt arról, hogy a rezidensek szövetsége kedden bejelentette: az év végéig ügyvédi letétbe helyezik felmondásukat, addig várják az érdemi lépéseket helyzetük rendezése érdekében. Miként arra az LMP-s felvetésre sem válaszolt érdemben, mely szerint „szétverték a betegjogi intézményrendszert”, az ÁNTSZ az ombudsman által kifogásolt módon vette át a panaszkezelést, de mikor áll fel a többször beígért Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ? (A kormany.hu oldalon nyilvánossá tett kormányhatározat-tervezet alapján 2012. január elsejével, kormányhivatalként. Az új intézményben a tervek szerint egykapussá válhat a betegjogvédelem, és mintegy módszertani intézetként ott kívánnak foglalkozni a „műhibák” megelőzésének kérdéseivel is. A hamarosan a kormány elé kerülő, 266-14/2011 számot viselő előterjesztés alapján az intézkedés felelőse a nemzeti erőforrás miniszter mellett a nemzetgazdasági miniszter, ami azt is jelzi, hogy a központ felállításához forrásokat is kell majdan biztosítani a jövő évi költségvetésben.)

Nem kaptak választ a képviselők azokra a felvetésekre sem, amelyekben a kórházak adósságának alakulásával, illetve esetleges rendezésével kapcsolatban tettek fel. A miniszter szerint a tavalyi 27,5 milliárdos, illetve külön határozatokban néhány intézményt érintő pénzügyi beavatkozás képes volt az adósságállomány ellensúlyozására, így tavaly év végére sikerült megakadályozni az adósság növekedését. Bár az első negyedéves adatok csak júniusra várhatók, információink szerint ez nincs így. A kórházaknak a becslések szerint újfent hasonló mértékű az adóssága, mint tavaly ősszel, ráadásul Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár május elején arról is beszélt egy konferencián, hogy az intézmények a konszolidációs összegek egy részét az önkormányzatok felé fennálló tartozásaik kiegyenlítésére fordították.

Mindezek ellenére sokan elégedettek voltak a hallottakkal, s megköszönték az eddigi áldozatos munkát. Nagy Kálmán professzor (KDNP) kiemelte, hogy az egészségügyben fontosak a betegek, az orvosok, a szakdolgozók és az átláthatóság, ám ez utóbbi helyett az elmúlt nyolc évben csak zűrzavart tapasztaltak. Az elmúlt egy évnyi kormányzás legfőbb törekvése az átláthatóság megteremtése volt – mondta, ám annak a reményének is hangot adott, hogy most már az egészségpolitikai célok megvalósítása következik – belátható időn belül. Bár a miniszter a tervbe vett nagytérségi egészségszervezés kialakításának, az intézményrendszer átalakításának ütemezésére vonatkozó kérdések megválaszolására nem vállalkozott, jelezte, hogy folyamatos, megfeszített munka zajlik a tárcánál. Mindannyian érzik a felelősség súlyát, és bár „sokan állnak sorba a kormánynál,” biztosak abban, hogy amint a gazdaság állapota lehetővé teszi, az „első adandó alkalommal ott lesz az egészségügy a lista tetején.”