A segítőknek is segítségre van szükségük ahhoz, hogy segíteni tudjanak
Az orvosok és egészségügyi szakdolgozók egészségi állapota még az átlagpopulációénál is rosszabb. Ezen változtatnának annak a szakmai fórumnak a szervezői, amelynek első rendezvényén párbeszédet kezdeményeztek az ágazat szereplői között.
A koronavírus-járvány pozitív hatása volt, hogy újra beszélgetni kezdtek egymással az egészségügyben dolgozók – ezzel a gondolattal nyitotta meg a Bethesda Gyermekkórház és a Magyar Kórházszövetség közös, Konferencia az Egészségügyi Dolgozók Egészségéért: Egészség a frontvonalban címmel megrendezett szakmai fórumát Tóth Gábor, az MKSZ elnökségi tagja, a bajai kórház főigazgatója, aki úgy vélte, a rendezvény ezt a már megkezdett diskurzust viheti tovább.
Társadalmi és gazdasági érdek munkavállalók egészségének megőrzése, emellett az egészségügyi ellátórendszerben tapasztalható mennyiségi és minőségi munkaerőhiány is arra kellene ösztönözze a munkáltatót, hogy dolgozói minél tovább egészségesek maradjanak úgy fizikálisan mint mentálisan – fogalmazott Baticz Orsolya, a Belügyminisztérium Népegészségügyi Főosztályának vezetője a csütörtöki, országos konferencián. – Nem nagyon figyelünk erre, pedig bármikor jöhet egy újabb egészségügyi krízishelyzet, amelyben helyt kell állniuk az orvosoknak és szakdolgozóknak – folytatta, és hozzátette azt is, a döntéshozók egyelőre nem eszméltek rá arra, hogy az egészségfejlesztés a leghangsúlyosabb a prevenciós eszköz. – Az európai uniós trendek ismeretében azonban ez a kérdés hamarosan fókuszba fog kerülni – prognosztizálta a főosztályvezető.
Mi, egészségügyiek addig dolgozunk, amíg beteg van – utalt az önkizsákmányoló hivatástudatra felszólalásában Müller Cecíkia országos tisztifőorvos, aki szerint „a segítőknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy segíteni tudjanak”. – Ebben csak együtt, közösen tudunk lépni, az együttgondolkodásban pedig a döntéshozóknak is részt kell venniük, meghallgatva azoknak az egészségügyi dolgozóknak az igényeit, akiken a fizikai terhek mellett a pszichés nyomás is óriási – hívta fel a figyelmet, hozzátéve azt is, a döntéshozók feladata megteremteni azokat a körülményeket, amelyek maradásra bírják a munkavállalókat.
Alig válaszoltak a magyar orvosok és ápolók
A Covid reflektorfénybe állította az orvosok és ápolók mentális egészségét, akikre privilegizált és nem rizikócsoportként tekintetek a pandémiát megelőzően – mondta előadásában Ledia Lazëri, a magyarországi WHO iroda vezetője. – Ennek nyomán jött létre a WHO mentálhigiénés koalíciója az Európai Bizottsággal együttműködésben, amely a munkahelyek, munkavállalók mentális egészségére fókuszál, ám azóta kiderült, hogy a munkahelyi mentális egészségre vonatkozóan számos országban nincsenek szabályozások, vagy ha vannak, azokat nem tartják be. Ugyancsak fény derült arra, hogy a valós helyzetkép kialakítását munkavállalók mentális egészségét illetően nehezítette az adathiány. Ennek pótlására indították útjára tavaly azt az online kérdőívet, amelynek terjesztésére zárt láncban kérték fel az orvosok és ápolók szakmai képviseleteit az unió 27 tagállamában, Norvégiában és Izlandon annak érdekében, hogy csak az érintettek tölthessék ki azokat. A kérdések kitérnek többek között az alkoholfogyasztásra, a depressziós, szorongásos tünetekre, a munkahelyen ezek elkerülésére biztosított eszközökre.
Mindössze 3688 szakdolgozó (7,21%) és 742 orvos (2,33%) vállalkozott Magyarországon a mentális egészség és jóllét kérdéseit hat fejezetbe soroló, anonim módon kitölthető ívek megválaszolására tavaly október óta február közepéig – jelezte Ledia Lazëri, hozzátéve, hogy bár decemberben zárták volna az online felmérést, február végéig meghosszabbították a határidőt, remélve, hogy emelkedik a válaszadók száma.
Ki kell mondani: ennyit nem lehet és nem is szabad dolgozni
Az egészségügyben dolgozók 30-50 százaléka a kiégés tüneteit mutatja, sokan tervezik elhagyni a hivatásukat, a legtöbbeket a jó munkakörülmények hiánya miatt veszítjük el amellett, hogy az számos krónikus betegség is gyötri őket – sorolta Ralph Harlid a Egészségfejlesztő Kórházak Nemzetközi Hálózatának elnöke, aki azonban azt is megjegyezte, az eddig ismert adatok alapján a magyar egészségügyiek mentális állapota jobbak mint a lakosságé: az előbbiek 14 százalékát érintik mentális problémák, utóbbiaknál ez az arány 17 százalék.
Az egészségügyi dolgozók a lábukkal szavaznak, a jobb fizetésért és munkakörülményekért a kelet- és dél-európaiak például Svédországba migrálnak, Magyarország is számos orvost, szakápolót és szakértőt veszített el így más országok javára, ami sebezhetővé tette a magyar betegellátást.
A nagyszámú üres háziorvosi praxis, a 80-90 év felett is dolgozó orvosok, a hazájukat elhagyók magas száma a magyar egészségügy alulfinanszírozottságából ered – vélte az elnök: míg az unióban az egészségügyre fordított GDP-arányos költés átlagosan 8 százalék, Svédországban pedig 11, addig Magyarország mindössze 5 százalékot költenek az ellátásra a költségvetésből.
A hosszú, 12 órás munkaidő, a kikényszerített túlórák, az erkölcsi és etikai kihívások mellett súlyos, kegyetlen sorsokkal, bajban lévő emberekkel találkoznak a gyógyítás során az orvosok és ápolók, mindezt tetézik a szerepkonfliktusok és az ellátóhelyeken egyre gyakoribb erőszak, amelyek mind kiégéshez vezetnek. Az alulfinanszírozottság, a munkaerőhiány és a kiégés egyfajta dominóeffektust indít el, ami újabb nemkívánatos eseményekhez, hibákhoz vezet, tovább fokozva a terhelést, a sorban állást és az egyenlőtlenségeket az ellátáshoz való hozzáférésben.
A problémák megszüntetésének egyik beavatkozási pontja a finanszírozás bővítése, de emellett rendszerszintű változásokra is szükség van, amelyeket a szakpolitikának a kórházakkal, egyetemekkel és a vállalati szférával közösen kell megvalósítania – mondta Ralph Harlid, megjegyezve, rugalmas beosztással kell foglalkoztatni a dolgozókat, és ki kell mondani, „ennyit nem lehet és nem is szabad dolgozni”. – Az egészségügyi dolgozók egészségébe való beruházás az egészségügyi ellátórendszer alapja, az ő egészségük egészséges populációhoz vezet – zárta az elnök.
Korai megelőzés
Bár egyre többen jelentkeznek az egészségügyi felsőoktatásba, és szereznek BSc fokozatot, a hallgatók több mint 70 százaléka nem helyezkedik el az egészségügyben. Erről már Betlehem József, a Pécsi Tudományegyetem professzora szólt előadásában. Mint elmondta, számos, az egészségügyiek egészségfejlesztését célzó megoldás kínálkozik úgy globálisan, mint az uniós régióban, de a programok értékelése során több randomizált kontrollált vizsgálatra lenne szükség. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a reziliencia programok a leghatékonyabbak.
A pályaszocializációt már az oktatás során el kell kezdeni, és tudatosan építeni a rezilienciát, megelőzve ezzel a kiégést. Az egészségügyi szolgáltatóknál pedig az ápolásvezetőkre hárul ebben a legnagyobb szerep – vélte a PTE rektor-helyettese, aki szerint a szakpolitikának is fel kell vállalnia, hogy idejekorán – már a hallgatóknál – foglalkozni kezd ezzel a problémakörrel.
A személyes példamutatástól a kórházi menzareformig
Míg az aktív gyógyítók elfogadják, hogy rosszabbak az egészségi mutatóik, mint az átlagpopulációnak, a jövő orvosainál sem alakul ki az egészségtudatosság – mondta a konferencia megoldáskereső kerekasztal-beszélgetésében Kiss István, Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületének elnöke. Erre reflektálva Nemere Imola Anna, a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületének elnöke arról beszélt, bár a képzés során sokat hallanak a mentális egészségről, a gyakorlatban nagy az elmaradás a medikusok körében. Éppen ezért hozták létre a szervezeten belül a mentális egészség szekciót.
A leghalványabb alapképzettséget sem szerzik meg az orvostanhallgatók olyan területeken, mint a dietetika vagy az egészségértés – csatlakozott Velkey György, aki a Bethesda kórház főigazgatójaként arról számolt be, hogy számos, a dolgozók egészségét és jóllétét szolgáló programot kínál az intézmény, a dohányzásleszoktatástól a fiatal orvosok meditációs hétvégéjéig, amelyek munkahelyi támogatással valósulnak meg. Az MKSZ elnökeként hozzátette, szervezetként igyekeznek a jó gyakorlatokat országos szinten is elterjeszteni.
A vezetők személyes példamutatásának fontosságát emelte ki az országos kórház-főigazgató helyettese, Szondi Zita – bár bevallotta, a mozgás és a táplálkozás területén ő maga sem teljesít jól. Ugyanakkor úgy vélte, a nyugodt, higgadt vezetői magatartás jelentősen mérsékli a stresszt munkatársak körében, akiknek panaszaira, tüneteire, problémáira orvosként és vezetőként is igyekszik odafigyelni és támogatást nyújtani. Megemlítette azt is, tavaly 62 ezer kórházi dolgozó egységes kommunikációs és készségfejlesztő tréningjét koordinálta tavaly az OKFŐ, és ezt a feladatot idén is folytatják.
Számos jó példát ismer, ad hoc programokat, családi napokat, versenyeket szerveznek a dolgozóknak a hazai intézményekben, „de az egészségfejlesztés egy szakma”, amelynek képviselői most is jelen vannak a kórházakban és a 104 egészségfejlesztési irodában (efi) országszerte. Mivel ezek feladatait most az OKFŐ koordinálja, így Szondi Zita szerint akár arra is lenne lehetőség, hogy a munkahelyi egészségfejlesztési programokat hálózatos formában szervezzék meg az ország valamennyi kórházában, ahogyan a Helybe visszük a szűrővizsgálatokat program szűrőbuszai is megjelenhetnének az intézmények udvarain, hogy a kollégák is igénybe vehessék azok szolgáltatásait.
Az orvosok semmit nem tanulnak az egészséges táplálkozásról és életmódról, általában a legutolsó kérdés számukra, hogy munka közben esznek-e egyáltalán, vagy csak a kávékkal igyekeznek megtartani a vércukorszintjüket – fejtette ki Zentai Andrea, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ főosztályvezetője, aki úgy vélte, kevés pénzből is megvalósítható lenne egy kórházi menzareform, hogy több zöldség és gyümölcs kerüljön az intézményi étkezdék asztalaira és büféibe.
Miközben a privát szférában már régen felismerték, hogy fontos egészségfejlesztő és prevenciós szolgáltatásokat nyújtani a munkavállalóknak, az állami egészségügyben ez egyáltalán nem jellemző – jegyezte meg Kiss István professzor, aki szerint így a civil szervezeteknek, alulról jövő kezdeményezéseknek kell terjeszteniük a jó gyakorlatokat.
A konferencián bejelentették, hogy néhány napja létrehozták a Magyar Egészségfejlesztő Egyesületet, amelynek célja, a szakmai és az ágazatközi kapcsolatok erősítése az egészségfejlesztés területén.
