A Segítő Jobbról
Ha a Székelyföldön súlyos beteg lesz valaki, és az országában nem tudnak rajta segíteni, már nincs Segítő Jobb, amely a beteg útját egyengetné az anyaországi kórházakba és kifizetné a borsos kórházi számlát – írja publicisztikájában az MNO.
„Alig akad olyan felelős anyaországi vagy határon túli politikus – idézifel korábbi írását a lap –, aki ne protezsálta volna be valakijét (vadászbarátjának fiát, távoli rokonát, kedves határon túli ismerősét) a Segítő Jobbon keresztül történő anyaországi kórházi ellátásra. Igaz, arról is hallottunk már eleget, hogy a hála nem politikai kategória. Az külön elgondolkodtató, hogy első körben gyakorlatilag hatvanmillió forinton múlik a civil szervezet túlélése, és ezt a pénzt ráadásul az állam az egyik zsebéből a másikba rakná, hiszen az akkor még ezen a néven létező APEH kezdeményezte a felszámolásukat. Az történt ugyanis, hogy a betegek ellátását elvégeztették, de mivel nem kapták meg a nekik szánt költségvetési támogatást, tartozást halmoztak fel a kórházaknál, és nem tudták befizetni a munkatársaik után a járulékokat sem.
Cikkünk nyomán rengeteg keserű hangú üzenetet kaptunk a határon túlról – sokan úgy kezdték a mondanivalójukat, hogy ma már ők sem élnének, ha nem lett volna a Segítő Jobb. Olyan is akad, aki szerint úgy tűnik, hogy csak a szavazata volt fontos, az egészsége már nem annyira. Valóban érdekes helyzet: miközben feltűnően jól sikerült a határon túlra exportálni a magyar belpolitikai vitákat és problémákat, ha a határon túli közösségnek vannak gondjai, azok orvoslásában már nem töri el a jármot a magyar politikai elit. És persze nem lehet azt sem elégszer kimondani, hogy a magyar egészségügy már régen összeomlott volna, ha a tőlünk Nyugatra távozott orvosok és ápolók helyébe nem áll be például az Erdélyből érkezett, jól képzett, magyar nemzetiségű egészségügyi személyzet” – olvasható az mno.hu-n.
