Tudomány
A sarki nyár öngyilkosságra hajlamosít
A nyári napsütés nem kedvez az öngyilkossági statisztikák alakulásának – legalábbis Grönlandon.
A svéd Karolinska Intézet kutatói az 1968 és 2002 közötti statisztikai adatok alapján vizsgálták az öngyilkosságok számának szezonális változását Grönlandon, mely hosszú ideje foglalja el az öngyilkossági listák egyik vezető helyét. A Brithish Medical Journal Psychiatry című lapban közzétett érdekes – és a közkeletű várakozásoknak ellentmondó – adatok szerint nem a nyomasztó hangulatú sötét és hideg éli hónapok sarkallják leginkább az embereket, hogy önkezükkel vessenek véget életüknek, hanem éppen a rövid nyár. Az öngyilkosságok száma következetesen júniusban tetőzik, és a rövid nyár időszakában regisztrálják az öngyilkosságok 82 százalékát. A jelenség különösen markánsan mutatkozott meg a sziget északi részén, ahol augusztus vége és április vége között egyáltalán nem kel fel, négy hónapon át viszont szinte nem nyugszik le a Nap.
Nagy többségükben a fiatal férfiak választják az önkéntes halált, és ebben a körben leginkább az erőszakos módszerek (lőfegyver, önakasztás, magasból való leugrás) a legnépszerűbbek, a maguk 95 százalékos arányával. Érdekes megfigyelés volt továbbá, hogy az öngyilkosságokban hagyományos szerepet játszó alkoholfogyasztás nem mutat a szuicid görbékhez hasonló ciklikusságot, hiszen az év minden hónapjában nagyjából azonos mennyiségű szeszesital fogy.
A kutatók feltételezik, hogy a szokatlanul nagy mennyiségű nappali fény az alvás megzavarásán túl azáltal is fokozza a szuicid hajlamot, hogy felborul a szerotonintermelés egyensúlya, mely fokozott impulzivitásban nyilvánul meg. Megoldásként azt javasolják, hogy az állandó nappalok rövid időszakában a grönlandi emberek fordítsanak különös gondot a napszaki ritmus fenntartására és az elegendő alvásra.
Dr. Simonfalvi Ildikó
