A neutrofilek állhatnak a depresszió bizonyos formáinak a hátterében
Új összefüggést sikerült feltárni a krónikus stressz, az immunrendszer működése és a hangulatzavarok kialakulása között, ez pedig utat nyithat az immunrendszert megcélzó terápiák kifejlesztéséhez.
A Nature Communications folyóiratban szeptember 1-én jelent meg a University of Cambridge kutatóinak cikke, amelyben új összefüggést tártak fel a krónikus stressz, az immunrendszer működése és a hangulatzavarok kialakulása között. Egérmodelleken végzett vizsgálataik során kimutatták, hogy bizonyos neutrofilek kulcsszerepet játszhatnak a depresszió és a szorongás tüneteinek megjelenésében. Ez a felfedezés új megvilágításba helyezi a gyulladásos folyamatok szerepét a pszichiátriai kórképek patomechanizmusában, és utat nyithat olyan terápiás megközelítések felé, amelyek az immunrendszert célozzák, különösen azoknál a betegeknél, akiknél a hagyományos antidepresszáns kezelés nem vezet eredményre.
A hangulatzavarok, köztük a depresszió és a szorongás világszerte több mint egymilliárd embert érintenek. Bár kialakulásuk multifaktoriális eredetű, egyre több bizonyíték utal arra, hogy a krónikus gyulladás, vagyis az immunrendszer tartós, nem fertőzéshez vagy sérüléshez kötött aktiválódása közvetlen kapcsolatban állhat a depresszióval. Korábbi tanulmányok már jelezték, hogy a neutrofilek emelkedett szintje összefüggést mutat a depresszió súlyosságával, azonban eddig nem volt ismert, hogy ezek a sejtek milyen mechanizmusokon keresztül járulnak hozzá a tünetek kialakulásához.
A szeptember elején publikált tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogy a krónikus stressz hatására a koponyacsontvelőből felszabaduló neutrofilek eljutnak-e az agyhártyákba, és ott milyen szerepet játszanak a depresszív viselkedés kialakulásában. Mivel az ilyen típusú vizsgálatok embereken nem végezhetők el, a kutatócsoport krónikus szociális stressznek kitett egereket alkalmazott. A modell során egy “betolakodó” egeret helyeztek egy domináns, agresszív egér ketrecébe, ahol napi rövid fizikai interakciók zajlottak, miközben az állatok folyamatosan érzékelték egymás jelenlétét.
A vizsgálatok során a kutatók jelentős neutrofil-felhalmozódást figyeltek meg az agyhártyákban, amely szoros összefüggést mutatott a depresszív viselkedés jeleivel. Érdekes módon a stressz megszűnését követően a neutrofilek továbbra is jelen maradtak az agyhártyákban, míg a vérben már csökkent a számuk. A sejtek molekuláris profilja a neutrofilek vonatkozásában eltért a perifériás vérben láthatótól, és az elemzések megerősítették, hogy ezek a sejtek a koponyacsontvelőből származnak.
További vizsgálatok során a kutatók azt is kimutatták, hogy a krónikus stressz aktiválja az I-es típusú interferon jelátviteli útvonalat a neutrofilekben, amely egyfajta immunrendszeri riasztásként működik. Ennek az útvonalnak a blokkolása csökkentette a neutrofilek számát az agyhártyákban, és javulást eredményezett a depressziós magatartásban. Az I-es típusú interferonokat korábban már szintén összefüggésbe hozták a depresszióval, például a hepatitis C kezelésében alkalmazott interferon-alapú terápiák gyakori mellékhatása a súlyos depresszió.
Stacey Kigar, a cikk első szerzője szerint az eredmények segítenek megérteni, hogyan vezethet a krónikus stressz tartós immunológiai elváltozásokhoz az agyban, és hogyan járulhat hozzá a depresszió kialakulásához. Ez olyan új terápiás célpontokat kínálhat, amelyek az immunrendszer modulálásán keresztül enyhíthetik a tüneteket, különösen azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a hagyományos antidepresszánsokra.
A neutrofilek agyhártyákban való megjelenésének pontos oka egyelőre nem tisztázott. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy az agy saját immunsejtjei, a mikroglia sejtek toborozzák őket. Egy másik elképzelés szerint a krónikus stressz mikrovérzéseket okozhat az agyi kapillárisokban, amelyekre válaszul érkeznek meg a neutrofilek a károsodás helyreállításának céljából. Ezek a sejtek azonban beragadhatnak az agyi kapillárisokba, és további gyulladást generálhatnak.
Mary-Ellen Lynall, a cikk társszerzője hozzátette, hogy régóta ismert, hogy a neutrofilek viselkedése megváltozik stressz vagy depresszió hatására, de eddig nem volt világos, hogy ezek a sejtek milyen módon befolyásolják az agy működését. A mostani eredmények azt mutatják, hogy a neutrofilek elhagyják a koponyacsontvelőt, és az agyba vándorolva közvetlen hatást gyakorolhatnak a hangulatra és a viselkedésre.
A legtöbb ember megtapasztalta már, hogy az immunrendszer aktivációja rövid ideig tartó depressziószerű tüneteket okozhat. Betegség idején – például megfázás vagy influenza esetén – gyakori a fáradtság, az étvágytalanság, a fokozott alvásigény és a társas kapcsolatoktól való visszahúzódás. Ha az immunrendszer tartósan gyulladásos állapotban van, az hosszú távon is negatívan befolyásolhatja a hangulatot.
A kutatás eredményei olyan új biomarkerek azonosítását is lehetővé tehetik, amelyek segíthetnek elkülöníteni azokat a betegeket, akiknél a depresszió gyulladásos eredetű. Ez javíthatja a célzott kezelések hatékonyságát, például olyan klinikai vizsgálatok esetében, amelyek az agyban kialakult gyulladás csökkentését célozzák. Ha a vizsgálatokat nem differenciált betegcsoportokon végzik, az eredmények félrevezetők lehetnek, míg a biomarkerek alkalmazása révén azonosíthatók azok az egyének, akik valóban profitálhatnak az adott terápiából.
A tanulmány továbbá magyarázatot adhat arra is, hogy miért gyakori a depresszió más neurológiai kórképekben, például stroke vagy Alzheimer-kór esetén. Elképzelhető, hogy ezekben az állapotokban a neutrofilek az agyi károsodásra adott válaszként aktiválódnak, és közvetlenül hozzájárulnak a hangulati tünetek kiváltásához. Ez a mechanizmus azt is megvilágíthatja, hogy a depresszió valószínűleg azért tekinthető a demencia egyik kockázati tényezőjének, mert a neutrofilek idegsejt-károsító hatása hosszú távon fennáll.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Depression linked to presence of immune cells in the brain's protective layer
Irodalmi hivatkozás:
Stacey L. Kigar et al, Chronic social defeat stress induces meningeal neutrophilia via type I interferon signaling in male mice, Nature Communications (2025). DOI: 10.1038/s41467-025-62840-5
