A nagy kórházátalakítás

A kórházak úgynevezett funkcionális magánosítása az intézmények működtetésére koncentrálódik – s azzal a hiú ábránddal kecsegtet, hogy az ellátás színvonala ezzel automatikusan javul. Így lehet elaltatni az „üzlet” okozta gyanakvást, bizonytalanságot. Már ahol.
Holott a lényeg magán a működtetésen van, amely drága és pazarló: az önkormányzatok többsége képtelen ellátni a jó gazda szerepét, az egészségpénztár pedig újra és újra húz egyet a nadrágszíjon. Elméletben a profi üzemeltető-vállalkozók a pazarlás megszüntetésével válhattak volna rentábilissá – és az első szakasznak ez volt a lényege, nem pedig a csábítás trükkjeként beígért színvonal-emelkedés, annak ellenére, hogy néhány korszerű műszer, labor valóban üzembe állt. Ráadásul a racionalizálás népszerűtlen intézkedései komoly érdekeket sértettek, az „ellentartás” egyre nőtt, a hálapénzen kívül is megannyi formában létező egészségügyi korrupció korábban ismeretlen akadályokba ütközött.
Az „élve vagy halva” megtartani a kórházat jellegzetes példája a válság sújtotta Kazincbarcika. A város kórházában hat olyan műtő van, amely szinte egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyét el tudná látni, noha műtőre se lenne szüksége, mert Kazincbarcika lényegében Miskolc elővárosa, oda egy jól felszerelt szakrendelő épp elég lenne.
A túlméretezett, pénzfaló intézmények kódolt csődjeinek elkerülése érdekében a kórháztulajdonosok sokféle eszközzel próbálkoznak. Vannak városok, amelyek megtartják önkormányzati tulajdonban, de a működtetést átalakítják: a költségvetési intézmény helyett korlátolt felelősségű társaság (kft.), zártkörű részvénytársaság (zrt.) vagy közhasznú társaság formájában végzik az ellátást. A költségvetési gazdálkodásnál „lazább” formában egyszerűbb a létszámleépítés, a közalkalmazotti bértáblát fölválthatja a teljesítménybér, hitelt lehet felvenni, könnyebb a beruházások elindítása, átláthatóbbá válik a vagyonnyilvántartás, hiszen az új működtetési forma lehetőséget ad az amortizáció könyvelésére. Másutt megindultak a területi fúziók, ezzel a módszerrel 15–20 intézmény működése optimalizálható, ha a tulajdonosok megértik, miért kell kedvenc főorvosuk osztályát vagy gépét áttelepíteni vagy megszüntetni. Az intézmények sorsáról az önkormányzati testületek döntenek. Néhány évvel ezelőtt a gyöngyösi polgármester kezdeményezésére például asztalhoz ültek a Heves megyei egészségügyi intézmények fenntartói, hogy miként tudnák csökkenteni a kórházak fenntartására szánt költségeket. Felvetődött egy közös gazdasági társaság létrehozása, amely így a régió valamennyi kórházát összefogta volna, csökkentve a gyógyszermegrendelések, az adminisztráció, s az egyéb működés költségeit. Ezen a megbeszélésen szó esett arról is, mely kórházakban milyen osztályokat kellene bezárni, miként osztanák szét a szakellátást, üzemeltetnének közös labort, mosodát stb., s hogyan utaztatnák a betegeket az egyes ellátások igénybevételéhez. A résztvevők közül azonban információink szerint akkor egyedül Gyöngyös vállalta volna a drasztikus takarékossági lépéseket, bizonyos osztályok bezárását, s ezekért cserébe egyes szakterületek - például a szemészet - továbbfejlesztését. A többiek azonban megijedtek, kihátráltak, mert tudták: a helyi politikában az egyik legérzékenyebb barométer az egészségügy.
Később minden érintett a HospInvestnél kötött ki, amely „lejátszotta” a korábbi forgatókönyvet. Megszerezvén mindhárom kórházat, jelentős létszámcsökkentést hajtott végre, osztályokat zárt be, orvosokat csoportosított át egyik helyről a másikra, és közben megtapasztalhatta, hogy nem csak a helyi politikában a legérzékenyebb barométer az egészségügy.
A teljes cikket lásd a Népszabadság Online-on.

Forrás: Danó Anna, Doros Judit, Tanács István; Népszabadság Online