A mindennapi metrózás akadályozhatja a cukorbetegség kialakulását

A kísérletet olyan egerekben végezték, amelyek evési szokásai hasonlítanak a túl sokat evő serdülőkéire, akik elindultak a diabétesz felé vezető úton. Nyolc héten át naponta 20 percig egésztest-vibrációnak tették ki az egereket, s ennek hatására helyreállt a fő gyulladáskeltő és gyulladásellenes mediátorok egyensúlya, és a hemoglobin A_1c szintje, amely a vér átlagos glükóztartalmának legjobb mutatója, jobban csökkent, mint a gyógyszerek hatására – mondta el dr. Jack C. Yu, a Georgia-i Egészségtudományi Egyetem plasztikai és rekonstruktív sebészetének vezetője.

Normál egerekben már 4 napos vibráció drámaian javította a glükózterhelésre adott választ, s ugyanígy a nagy kalória- és nagy zsírtartalmú étrendre adottat. „Ez nagyon jó jel. Ha megeszünk egy nagy adag cukrot, a vércukorszintünk megemelkedik. Ha valaki prediabéteszes, még jobban megemelkedik a vércukorszintje és lassabban tér vissza” – magyarázta dr. Yu. Érdekes módon a vibrációnak az idősebb normál egerekre nem volt ilyen hatása.

„A mi modellünk az átlagos amerikai tinédzser, aki túl sokat eszik” – mondta dr. Yu, aki gyakran végez műtétet olyan kövér és gyakran prediabéteszes serdülő fiúkon, akik csökkenteni akarják mellük abnormálisan nagy méretét. „A zsírégetés egyetlen módja a testmozgás. A vibrációval mi rázogatjuk a személy csontjait, ahelyett, hogy az izommunka tenné ezt. Ez nagyon hatékony módja a csont „becsapásának”, amely ilyenkor úgy érzékeli, hogy testmozgást végzünk” – érzékeltette e metaforával dr. Yu a vibráció hatásmechanizmusát. Tudomásul kell venni, hogy sokan nem fognak rendszeresen testmozgást végezni, s ez a módszer egy lehetséges helyettesítője a testmozgásnak – mondta.

Dr. Yu, aki egyébként a csontképződést is vizsgálja, azt mondta, hogy ugyan nem világos, hogy miért van ilyen jó hatása a vibrációnak, de mégis úgy látszik, hogy azzal áll kapcsolatban, hogy a mozgás befolyásolja a csontok egészségét. A vibráció az izomműködést utánozza a csontok számára. A csontok kisfokú oda- és visszahajlása beindítja a csontok remodelingjét, ami által erősek maradnak. Ennek egyik részjelensége az oszteokalcin termelődés; ez a fehérje elengedhetetlen a csontépüléshez, de ugyanakkor a hasnyálmirigynek is jelzi, hogy készüljön fel az evésre. Ez a prehistorikus kapcsolat azzal magyarázható, hogy vadászó őseinkben a mozgás és az evés összekapcsolódott; most, a 21. században, amikor túl keveset mozgunk és túl sokat eszünk, ez a kapcsolat már nem áll fenn. A folytonos evés miatt inzulinrezisztensekké válhatnak a sejtek, s már nem tudják a glükózt mint energiaforrást felhasználni.

Ilyenkor a test elsősorban a zsírból nyeri az energiát, s a kutatók szerint ez kulcsszerepet játszik a kövérséggel kapcsolatos 2-es típusú diabéteszben kimutatható gyulladásban. Maga a zsír is gyulladásos faktorokat termel, s az immunrendszer tévesen fertőzésként érzékelheti a zsírt, ami tovább fokozza a gyulladást.

Az állati modell, amit dr. Yu-ék vizsgálatukban használtak, olyan, genetikailag módosított egér volt, amelyből hiányzott a leptin, a telítettséget jelző hormon receptora, s emiatt az egerek rendkívül sokat ettek és abnormálisan elhíztak. A vibráció a már említett hatásokon kívül csökkentette az egerek diabéteszes tüneteit, a nagyon sok ivást és nagyon sok, híg vizelet ürítését is. Emellett úgy látszott, hogy élvezik is vibrációt.

A következő lépésben fel kell tárni, miként hozza létre a vibráció a kedvező hatásokat, és nagy klinikai vizsgálatokban ki kell mutatni, hogy hasonló hatásai vannak-e a vibrációnak a serdülőkben is.

A vibrációs módszert eredetileg a Szovjetunióban dolgozták ki, hogy az űrhajósokban megelőzzék a csontok és az izmok sorvadását. Egy 2010-es közlemény, amely a Bone-ban jelent meg, arról számolt be, hogy a mindennapos egésztest-vibráció minimálisra csökkentheti a korral járó csontvesztést – emlékeztetett a Science Daily.