A mentősöknek is gondot okoz a túlsúly
A tengelyen töltött idő alapján Budapesten a legleterheltebbek a mentődolgozók, háromszor annyit ülnek a gépkocsin, mint az országos átlag.
A másfél évvel ezelőtti mentési feladatokhoz képest, ma már napi 150-200 esettel többet kell ellátniuk az OMSZ Közép-magyarországi Régiójában, Budapesten és Pest megyében. Előfordul – hangzott el az IME közelmúltban megtartott konferenciáján –, hogy egy-egy nap több mint ezer feladat hárul a szolgálat dolgozóira. Jelentősen emelkedik a háziorvosok illetve a különböző ügyeleti szolgálatok által beutaltak száma, sorolta dr. Engelbrecht Imre, a régió igazgató-helyettese.
A mentőszolgálatnál a tengelyen töltött idővel mérik a dolgozók leterheltségét. Budapesten a legsúlyosabb a helyzet, mivel itt a munkatársak az országos átlag 2,5-3-szorosát töltik a gépkocsiban. Napközben gyakorlatilag egyik helyszínről tartanak a másikra, megállás nélkül. A mentésirányítás csak komoly szervezőmunkával tudja biztosítani számukra, hogy a nélkülözhetetlen, s egyébként hivatalosan is előírt szünetek rendelkezésükre álljon.
Egy közelmúltban módosított kormányrendelet szerint nem a legközelebbi, hanem a legrövidebb időn belül elérhető, illetve legközelebbi, megfelelő szakintézménybe kell szállítaniuk a beteget, miközben számos fővárosi kórházban nem hoztak létre megfelelő sürgősségi betegellátó osztályt (SBO).
Bár a mentést és a betegszállítást 2008-ban szétválasztották, de a feladatok egy része szép csendben „visszafolyt”, s az is előfordul, hogy a hazaszállítandó beteget a büfében találják meg a mentősök. Ugyanekkor került az inkriminált jogszabályba az is, hogy a mentő kihívásakor – például egy könnyebb sérülthez – azok odaérkezéséig biztosítani kell a „szakmai hátteret”. Ez azt jelenti, hogy a háziorvosnak, vagy az ügyeletes doktornak egy-két órát a sérülttel kellene töltenie a szolgálat kiérkezéséig. Ez a passzus Engelbrecht Imre szerint életidegen, s ezért változtatásra szorul.
Ami a mára kiterjesztett légimentést illeti, fontos, hogy megfelelő leszállópálya álljon rendelkezésre, ilyen azonban a fővárosban csak a Honvéd Kórháznak van, ezért is várják, hogy a Semmelweis Egyetem új Korányi épületének tetején elkészüljön, s minden igényt kielégítsen az új landoló hely.
Gondot okoz, hogy a vidéki alapellátási ügyeletekkel szemben egyetlen fővárosi kerület alapellátási ügyeletet biztosító szolgáltatójával sem sikerült együttműködési megállapodást kötnie az OMSZ-nak, annak ellenére, hogy az idevágó jogszabály finanszírozási előnyöket is kínál. Ezért a rendszernek ez a része is felülvizsgálatra szorul az igazgatóhelyettes szerint.
Néhány éve elterjedtek az úgynevezett mentőtiszti kocsik. A fővárosban három mentőállomáson alkalmazzák rendszeresen ezt a felállást, valamint két alternatív mentőszervezettel kötött szerződés alapján Érd és Dabas térségében. Néhány éve egy törvénymódosítás eredményeként a sürgősségi ellátás mentőtiszt beutalásával is igénybe vehető, ezt jó lenne a jogszabályban pontosítani, s ahol kell nevesíteni, mert találkoznak olyan esettel is, amikor mentőtiszti pecsétszámok kerülnek beutalókra, amelyek „létjogosultsága erősen megkérdőjelezhető”.
A betegszállítók és a mentősök közös problémája az igen nagy súlyú betegek szállítása, amihez speciális eszközökre lenne szükség. Gondot okoz az is, hogy az ugyancsak speciális szállítási feltételeket igénylő, motoros kerekesszékes betegek nem az erre a feladatra technikailag felkészül szolgálatokat veszik igénybe.
