A melanomaszűrés olcsó, csak le kell hozzá vetkőzni

– Az egyetemen azt tanultuk, hogy a bőrgyógyásznak viszonylag könnyű dolga van, mert a bőrbetegségek látszanak, nem kell bonyolult, invazív vizsgálatokat végezni, hogy kimutassuk a bajt. Mi a gond mégis a melanoma szűrésével, miért állítják fel sokszor későn a diagnózist?

– A melanoma a legveszélyesebb daganatok közé tartozik. Felismeréséhez jó diagnoszta kell, aki kellő tapasztalattal rendelkezik a bőrdaganatok vizsgálatában. A fő probléma az, hogy az emberek nem tudnak a melanomaszűrés szükségességéről. Át kell nézni a saját és családtagjaink bőrét megfelelő rendszerességgel. Ha bármi furcsát, új vagy növekvő elváltozást észlelünk, orvoshoz kell fordulni. A háziorvosoknál a gond az, hogy idő hiányában nem vetkőztetik le a beteget. A vetkőzés hosszabb időt vesz igénybe, mint átnézni a bőrt. A háziorvostól nem diagnózist várunk, csak azt, hogy ha gyanús elváltozást észlel, küldje el a beteget bőrgyógyászhoz. Ez a fajta szűrés olcsón sok életet menthetne meg. A szakrendelésre nem kell beutaló, a beteg maga is kérheti a vizsgálatát. A melanoma időben észrevéve gyógyítható, sebészi kimetszéssel eltávolítható. Előrehaladtával viszont egyre nehezebben gyógyíthatóvá válik, terápiája egyre kevésbé eredményes és egyre drágább.

Az új immunonkológiai módszerek, sejten belüli jelátvitelt gátló szerek jelentik az új utat a korábban reménytelennek tartott metasztatikus melanomák kezelésére. A prevenció sokkal olcsóbb lenne, ehhez viszont elengedhetetlen a széles körű szűrés. Örvendetes fejlődést hozott lakossági téren a körülbelül tíz éve elindított Melanomanap. Ahol jól működik, ott javult a statisztika, több vékony melanomát ismernek fel. A késői daganatok aránya viszont sajnos nem változott, ami azt jelenti, hogy a betegség egyre gyakoribb. Az előrehaladott tumorok ellátása egyelőre nagyon drága és sajnos sokszor sikertelen. Az újonnan kifejlesztett gyógyszerek most még nagyon sokba kerülnek, de általános használattal, az indikációk későbbi bővítésével olcsóbbá válhatnak. Fejlesztésük hosszú távon mindenképpen megéri a befektetést.

– A psoriasis ugyan nem halálos, de nagymértékben stigmatizáló, a beteg életminőségét súlyosan rontó betegség. Milyen fejlődési lehetőségeket lát a terápiájában?

– A psoriasis genetikusan meghatározott betegség, nem lehet a betegnek tanácsot adni, hogy mit tegyen vagy mit ne tegyen. Nincs prevenció, csak terápia. A biológiai szerek óriási minőségi javulást hoztak a betegek életében, a súlyosabb esetek is tartósan tünetmentessé válhatnak. A cél az, hogy kapja meg mindenki azt, amivel a legjobb állapotjavulást lehet nála elérni. A psoriasis óriási pszichés teher, károsodik a munkaképesség, a beteg szociálisan izolálódik, depresszió alakulhat ki. Az új szerek, bár drágák, alkalmazásuk mindenképpen megéri, mert nagy a különbség az életminőségben. A kiterjedt betegség tönkreteszi a betegek életét, és életmódi tanácsokkal nem tudunk rajtuk segíteni. A biológiai szer már otthoni subcutan injekció formájában is rendelkezésre áll. A mellékhatása minimális. A terápia az inzulinkezeléshez hasonló abban, hogy az alkalmazás idején a betegek jól vannak, de a szer tüneti, a használatát abbahagyva a beteg visszaesik, tünetei kiújulnak. Olyan gyógyszer lenne számukra optimális, amit ritkán kell adni és hosszú tünetmentességet nyújt.

– Klinikusként tartják-e a kapcsolatot a betegszervezetekkel?

– Egyre több a betegszervezet, a Magyar Dermatológiai Társulat támogatja az együttműködést. A betegek segítik egymást, egymástól szereznek információkat. A biológiai terápiákat csak kiemelt központokban rendelhetik, és a beteg sokszor nem tudja, hova forduljon a terápiáért. Ennek persze gazdasági okai is vannak. Az orvos felelőssége gazdálkodni az egészségügy pénzével. Az indokolatlan vizsgálatok és megalapozatlanul alkalmazott drága terápiák az indokolt esetektől veszik el a pénzt. Ezzel az orvosoknak tisztában kell lenniük. A jól képzett, a betegségeket ismerő, felismerő, a beteget alaposan megvizsgáló orvos célzott vizsgálatokkal gazdaságosan is tud működni. A magyar egészségügyben aránytalanul sok pénz megy el gyógyszerekre, jobb szakmai minőségű alapellátás, az egészségügyben a humán erőforrás javítására fordított pénz hosszabb távon gazdasági szempontból is nyereség lenne.

– Acne, allergia – fókuszban a fiatalok. Van-e új eredmény ezen a téren?

– Szerencsés időket élünk, sok a fejlődés minden területen. Az acne és a rosacea önmagában nem életveszélyes, de rontja az életminőséget, sokszor pszichés betegséghez vezető mértékben. Fiatal korban befolyásolja a személyiséget, depressziót, szociális visszahúzódást okozhat, gátolja a beteget a társas, különösen a párkapcsolatok kialakításában. A tünetmentesség sok esetben a beteg életét adja vissza. A lélek betegségei ugyanolyan súlyosak lehetnek, mint a súlyos szervi betegségek, ezt jól tudjuk. Az időbeni kezelés, a bőr tünetmentességének elérése megelőzi a komolyabb problémák kialakulását. Mindkét betegségben vannak olyan súlyos formák, amelyek már komoly gyulladást okozva az egész szervezetre nézve jelentenek veszélyt, ezeket az eseteket végképp komolyan kell venni, ők fekvőbeteg-intézményi ellátást igényelnek.

 Az urtica vagy csalángöbcse egy tünet, a bőrön kialakuló átmeneti viszkető vizenyős elváltozás, ami gyakran kíséri az allergiás reakciókat, melyek gyógyszerre, méh-, darázsméregre, bizonyos ételekre szoktak kialakulni. Ez a típusú urticariabetegség általában akut jelenség, amit akut urticariának nevezünk. A testszerte megjelenő csalánkiütés a súlyos eszméletvesztéssel járó anaphylaxiás reakció részeként is gyakran megjelenik. Az urticák megjelenése jellemző azonban más betegségekre is, melyek hátterében nem allergiás történések állnak. Krónikus urticariás betegek egy része autoimmun betegségben szenved, ezekre a betegekre jellemző, hogy a csalánkiütések rendszeresen jelentkeznek a betegeken, hónapokon, éveken keresztül. Vannak súlyosabb esetek, ilyenkor nagyon sok csalán napi rendszerességgel jelentkezik a betegek bőrén, és a tüneteket kísérő viszketés is nagyon intenzív. Ez megint olyan betegség, ami óriási életminőség-romlással jár, és a betegeket pszichésen nagyon megterheli. A bőrbetegségekkel általában együtt jár valamiféle társadalmi kirekesztettség. Sokszor látható helyen vannak a tünetek, emiatt titkolni lehetetlen. Bár a bőrbetegségek nagyon kis százaléka fertőző, mégis az emberek a fertőző betegségekhez kötik a bőrtüneteket, félnek és igyekeznek távolságot tartani.