A magas stressz-szint és az idő előtti elhalálozás között nincs összefüggés
A stressz elkerülhetetlen, a stressz következtében kialakuló betegség azonban megelőzhető. Kelly McGonigal stanfordi pszichológus arra hívja fel a figyelmet, hogy egyszerű kognitív módszerrel a korai halálozás kockázata 43 százalékkal csökkenthető.
Tudjuk, hogy a stressz árt az egészségnek, sok nagy stressz-terheléssel élő ember mégis kicsattanó egészségnek örvend – hogyan lehetséges ez? – teszi fel a kérdést Tara Parker-Pope a The New York Times-ban. A látszólagos ellenmondás feloldásaképpen a cikk idéz egy vizsgálatot, amit Abiola Keller és munkatársai, a University of Wisconsin-Madison kutatói publikáltak. A Does the Perception that Stress Affects Health Matter? The Association with Health and Mortality (Health Psychology) című tanulmány 28 000 ember 9 éves utánkövetésén alapul. A résztvevőknek mindössze két kérdésre kellett válaszolniuk:
- Az elmúlt 12 hónap során mennyi stresszt élt át? (sok-mérsékelt-kevés-szinte semmi)
- Mennyi hatása volt az átélt stressznek az ön egészségére? (sok-némi-alig-semmi)
A kutatók a következő 9 év során követték a résztvevők elhalálozását, és meglepő eredményt tapasztaltak: a magas stressz-szint és az idő előtti elhalálozás között nem volt összefüggés. Viszont a magas stressz-szint és az illető azon vélekedése, hogy az nagy hatással volt az egészségére, 43%-kal növelte a korai halálozás kockázatát.
Bár nehéz elhinni, írja Parker-Pope, hogy a stressz hatásával kapcsolatos vélekedésnek ilyen óriási hatása van, más kutatók megerősítették ezt. A Harvard University vizsgálatában (Jeremy Jamieson és munkatársai: Mind over Matter: Reappraising Arousal Improves Cardiovascular and Cognitive Responses to Stress; Journal of Experimental Psychology) a kutatók 50 tesztalanynak fizettek egyenként 25 dollárt, hogy részt vegyenek egy stresszindukáló kísérletben. A kísérlet során barátságtalan zsűri előtt kellett beszédet mondani, majd 997-től visszafelé számolni 17 egységenként – a pszichológiai stressztesztekben ez bevett módszer, teszi hozzá Parker-Pope. A szociális stressz-teszt előtt 3 csoportba osztották a résztvevőket: az egyik csoport tagjai videojátékokat játszottak, a második csoport tagjait arra tanították, hogy ignorálják a stresszel kapcsolatos érzéseiket, ha ilyenek lennének a vizsgálat alatt, a harmadik csoport tagjainak pedig azt a tanácsot adták, hogy ha stresszt élnek át, és azt tapasztalják, hogy megnövekszik a szívfrekvenciájuk, gyorsabban kapkodják a levegőt és izgulni kezdenek, azt fogják fel úgy, hogy a szervezetük ezáltal arra készíti fel őket, hogy erősek, sikeresek lehessenek a stresszteli élethelyzetben, továbbá azt is elmondták nekik, hogy az evolúció azért hozta létre ezeket a tüneteket, hogy segítse szervezetünket a megfelelő válasz megtalálásában – vagyis: a nehéz helyzetekben a stressz erősebbé tesz, nyomatékosították a kutatók a 3. csoport tagjai számára.
Az ezt követő stressz-teszt során a 3. csoport tagjai sokkal jobban szerepeltek, és a fiziológiai mérések is azt bizonyították, hogy a stressz szerepét újratanult emberek szervezete jobban menedzselte a kihívást, mint azok, akik azt tanulták, hogy ignorálják a stresszt, vagy akik semmilyen tanácsot nem kaptak.
Kelly McGonigal írásaiban és előadásaiban is hangsúlyozza, hogy mennyire életmentő lehet a stressz szerepének újratanulása. A stanfordi pszichológus TED előadását – How To Make Stressz Your Friend – már 14 millióan látták. McGonigal az előadásában azt is elmondja, hogy egy amerikai veteránok között végzett idei kutatás tanúsága szerint nemcsak akkor tudjuk jobban menedzselni a minket érő stresszt, ha vannak olyan barátaink, családtagjaink, akik segítenek nekünk a krízishelyzetekben, de akkor is, ha mi magunk altruisták vagyunk és segítünk másokon (Kayla Isaacs és munkatársai: Psychological resilience in U.S. military veterans: A 2-year, nationally representative prospective cohort study; Journal of Psychiatric Research). A kutatók szerint ráadásul az altruista viselkedésmód tanulható. McGonigal arra is választ ad, hogy a szociális kötődés és az altruizmus milyen mechanizmussal segít minket a stresszel való megküzdésben: az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a szeretethormonnak tartott oxitocin a stressz-válasz szabályozásában is részt vesz: csökkenti a kardiovaszkuláris és szimpatikus reaktivitást (Karen M. Grewen és Kathleen C. Light: Plasma oxytocin is related to lower cardiovascular and sympathetic reactivity to stress; Biological Psychology).
