A lelet megvan, de mi lesz aztán?
Bostoni kutatók vizsgálatából az derül ki, hogy a szociális problémákkal terhelt nők lassabban jutottak végső diagnózishoz, mint azok, akiknél nem állnak fenn otthoni vagy anyagi problémák
A Journal of General Internal Medicine című lap online kiadásában nyilvánosságra hozott vizsgálatot Sarah Primeau vezette.
Az egészségügyi ellátásban fennálló korlátozó tényezőket elemző korábbi vizsgálatok az jelezték, hogy az adott közösségből kiválasztott, megfelelően kiképzett személyek (az úgynevezett betegirányítók) által nyújtott emocionális és logisztikai segítség hatékony módszer azon betegek sorsának irányítására, akik kulturális szempontból valamilyen hátránnyal küzdenek. Az eddigi kutatások azonban nem tértek ki arra, hogy a betegirányítók munkája a szociális szolgáltatásokhoz való hozzájutás támogatásában is ugyanilyen hatékony-e, mint amilyenek például az anyagi problémák, a munkahelyi nehézségek, az egészségbiztosítás rendezése, illetve a mindennapos ház körüli, felnőttápolási és gyermekgondozási feladatok ellátása.
„A szociális akadályozó tényezők sokkal több elemből tevődnek össze, mint az egészségügyben felmerülő egyéb problémák, többek között a közlekedési-szállítási vagy éppen a nyelvi nehézségek. A szociális oldalon olyan problémák várnak megoldásra, melyekre az egészségügyi személyzet és a betegirányítók hagyományosan nincsenek kiképezve és felkészülve” – hangsúlyozza Primeau.
A mostani vizsgálatban 1493 személy adatait dolgozták fel a Boston Patient Navigation Research Programból (PNRP), melyet 2007 és 2010 között végeztek, és melyben betegirányítók segítették azokat a nőket, akiknél a méhnyak- vagy emlőrákszűrés kóros eltérést jelzett. A kutatók két csoportra osztották a résztvevőket aszerint, hogy a betegirányítók hányféle szociális korlátozó tényezőt tártak fel náluk. Ezt követően abból a szempontból vizsgálták meg az adatokat, hogy az egyes esetekben mennyi idő telt el az első pozitív szűrővizsgálati eredmény kézhez kapásától a végső diagnózis felállításáig.
A kutatók azt találták, hogy hosszabb idő után jutottak végső diagnózishoz azok a betegek, akiknél többféle egészségügyi korlátozó tényező állt fenn, és tovább növelte ezt az időt az, ha egyidejűleg egy vagy több szociális korlátozó tényező is kimutatható volt. A vizsgálat ereményei azt tükrözik, hogy az eddigieknél jobban kell figyelni e faktorok azonosítására és megoldására a betegellátás során.
„Tapasztalataink azt jelzik, hogy nem minden nő profitál egyformán abból a rendszerből, melynek célja, hogy a pozitív szűrővizsgálati eredménnyel rendelkezőket a megfelelő diagnosztikai és terápiás forrásokhoz irányítsa. A helyzet javítására további kutatások szükségesek elsősorban az onkológiai ellátásban, és megfelelő jogi háttérrel ki kell dolgozni a betegirányítás új módszereit” – mondja Tracy A. Battaglia, a Boston Medical Center igazgatója, a bostoni egyetem belgyógyász és epidemiológus professzora.
