A klinikai táplálkozástudomány jelene és jövője: táplálásterápia a neurológiában
A neurológiai betegségek gyakran diszfágiával, csökkent táplálékfelvétellel és malnutrícióval társulnak, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a betegek életminőségét és a klinikai kimenetelt. A táplálásterápia a neurológiai betegek komplex ellátásának alapvető része, amely magában foglalja a tápláltsági állapot rendszeres felmérését, a személyre szabott dietoterápiát és szükség esetén az enterális táplálást. Az ESPEN-irányelvek hangsúlyozzák a korai táplálkozási intervenció jelentőségét a szövődmények csökkentése és a funkcionális állapot megőrzése érdekében. A bél-agy tengely és a mikrobiom szerepének kutatása új perspektívákat nyit a neurológiai betegségek táplálkozástudományi megközelítésében.
A neurológiai betegségek világszerte a rokkantsággal korrigált életévek (DALY) és a halálozás egyik vezető okát jelentik, előfordulásuk pedig az idősödő népesség következtében folyamatosan növekszik. A stroke, Parkinson-kór, Alzheimer-kór, myasthenia gravis (MG), amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) és egyéb neurodegeneratív kórképek nemcsak az idegrendszer működését érintik, hanem jelentős táplálkozási és metabolikus eltérésekkel is társulnak. A betegségekhez társuló diszfágia, csökkent táplálékfelvétel, malnutríció, valamint a fokozott gyulladásos és katabolikus folyamatok közvetlenül befolyásolják a betegek életminőségét és funkcionális állapotát (1–3).
A táplálásterápia napjainkban a neurológiai betegségek komplex kezelésének alapvető része. A megfelelő energia- és tápanyagbevitel biztosítása hozzájárulhat a rehabilitáció eredményességéhez, a szövődmények csökkentéséhez és a klinikai prognózis javításához (3). Az elmúlt évek kutatásai emellett felhívják a figyelmet a bél-agy tengely és a bélmikrobiom szerepére is. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a táplálkozás és a mikrobiom összetétele befolyásolhatja a neurodegeneratív betegségek kialakulását, illetve progresszióját (2).
A stroke primer, illetve szekunder prevenciójában a táplálkozás szintén meghatározó szerepet játszik. A cerebrovaszkuláris események egyik legfontosabb kockázati tényezője a diabetes mellitus, amely jelentősen növeli az iszkémiás stroke kialakulásának valószínűségét. A megfelelő glikémiás kontroll, a testtömeg optimalizálása, valamint a zöldségekben, gyümölcsökben, teljes értékű gabonafélékben és telítetlen zsírsavakban gazdag étrend hozzájárulhat a kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris kockázat csökkentéséhez. A mediterrán étrend követése több vizsgálat szerint kedvező hatással lehet a stroke-prevencióra és az általános kardiometabolikus egészségre (4).
A tápláltsági állapot jelentősége neurológiai betegségekben
Neurológiai betegségek esetén a malnutríció kialakulásában számos tényező játszhat szerepet, többek között a diszfágia, a csökkent étvágy, a kognitív hanyatlás, a motoros funkciók romlása, a gasztrointesztinális rendszer működésének zavara, valamint a fokozott energiaigény és a gyulladásos folyamatok. Az alultáplált betegek körében gyakoribb a fertőzéses szövődmények előfordulása, hosszabb a kórházi ápolási idő, lassabb a rehabilitáció, valamint magasabb a mortalitás kockázata. A tápláltsági állapot romlása emellett az izomtömeg csökkenését és az önellátási képesség beszűkülését eredményezheti. A stroke-on átesett betegek esetében különösen gyakori a diszfágia, amely aspirációs pneumoniához, dehidrációhoz és malnutrícióhoz vezethet. A tápláltsági állapot korai szűrése és a személyre szabott táplálási stratégia kiemelten fontos a klinikai kimenetel javításában. Az ESPEN-irányelv kiemeli, hogy minden neurológiai beteg esetében javasolt a tápláltsági állapot rendszeres felmérése validált szűrőmódszerek alkalmazásával. A malnutríció korai rizikófelismerése lehetőséget biztosít a megfelelő táplálkozási intervenció időben történő megkezdésére, ezáltal csökkentve a kóros tápláltsági állapot szövődményeit (3, 5).
Az elsődleges cél minden esetben a megfelelő energia- és fehérjebevitel biztosítása. Amennyiben az orális tápanyagbevitel önmagában nem fedezi a beteg szükségleteit, indokolt lehet a speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek alkalmazása. Ezek a készítmények hatékonyan növelhetik az energia- és fehérjebevitelt, így javíthatják a beteg tápláltsági állapotát (5).
Neurológiai betegek esetében gyakran válhat szükségessé az enterális táplálás, különösen súlyos diszfágia vagy csökkent tudatállapot esetén. Az ESPEN-ajánlás szerint, amennyiben az orális táplálás tartósan nem fedezi a szükségleteket, az enterális táplálás mérlegelendő. Amennyiben hosszabb távon szükséges, a tartós táplálóeszközök (pl. perkután endoszkópos gasztrosztóma – PEG) alkalmazása elengedhetetlen. Az enterális táplálás célja a megfelelő energia- és fehérjebevitel biztosítása, a malnutríció megelőzése, valamint a rehabilitáció támogatása (3). A táplálásterápia megtervezése során figyelembe kell venni az alapbetegség jellegét, a beteg funkcionális állapotát, nyelési képességét, valamint a várható prognózist. A megfelelő táplálkozási stratégia kialakítása multidiszciplináris együttműködést igényel. A táplálási intervenciók sikerességében a kezelőorvos, a dietetikus, a logopédus és az ápolószemélyzet összehangolt munkája egyaránt meghatározó szerepet játszik (3).
Myasthenia gravisban szenvedő betegek körében is gyakori a diszfágia, amely csökkent táplálék- és folyadékbevitelt, testtömegvesztést és malnutríciót eredményezhet. A megfelelő energia- és fehérjebevitel különösen fontos az izomerő és a funkcionális állapot fenntartásához. A mediterrán étrend magas zöldség-, gyümölcs-, teljes értékű gabona, hüvelyes- és olívaolaj-tartalma révén kedvezően befolyásolhatja a gyulladásos folyamatokat, míg a D-vitamin, az ómega-3 zsírsavak és bizonyos antioxidánsok potenciálisan támogathatják az immunrendszer működését. A jelenlegi bizonyítékok azonban még korlátozottak, ezért további klinikai kutatások szükségesek a specifikus étrendi ajánlások megalapozásához (6).
Parkinson-kórban a táplálkozási problémák multifaktoriális eredetűek. A tremor, a rigiditás, a diszfágia, a csökkent szaglásérzékelés, a gasztrointesztinális motilitási zavarok és a gyógyszer-tápanyag interakciók egyaránt hozzájárulhatnak a malnutríció kialakulásához. A levodopa hatóanyag és az étrendi fehérjék között kompetíció alakulhat ki, ezért bizonyos esetekben javasolt lehet a fehérjebevitel megfelelő időzítése. A megfelelő élelmirost- és folyadékbevitel különösen fontos a Parkinson-kórhoz gyakran társuló obstipáció megelőzésében. Emellett a mediterrán étrend antioxidánsokban, ómega-3 zsírsavakban és növényi eredetű bioaktív komponensekben gazdag összetétele potenciális neuroprotektív hatású lehet (7).
Alzheimer-kórban és demenciában a malnutríció prevalenciája kiemelkedően magas, hiszen a memóriazavar, az étvágy csökkenése, az önellátási nehézségek, a diszfágia és a viselkedésbeli változások egyaránt hozzájárulnak a nem megfelelő táplálékbevitelhez. A 2024-es ESPEN-irányelv szerint a demenciában szenvedő betegek rendszeres tápláltsági monitorozása alapvető fontosságú. A táplálásterápia elsődleges célja az energia- és fehérjebevitel biztosítása, a funkcionális státusz megőrzése és az életminőség javítása (8).
Bél-agy tengely és mikrobiom
Az elmúlt évek tudományos kutatásai rámutattak arra, hogy a bélmikrobiom jelentős szerepet tölthet be a neurodegeneratív betegségek patomechanizmusában. A bél-agy tengely kétirányú kommunikációs rendszert alkot, amely immunológiai, hormonális és idegi mechanizmusokon keresztül kapcsolja össze a gasztrointesztinális rendszert és a központi idegrendszert. A mikrobiom összetételének megváltozása összefüggésbe hozható a neuroinflammációval, az oxidatív stresszel és bizonyos neurodegeneratív folyamatokkal. Az élelmi rostban gazdag étrend, a fermentált élelmiszerek és a pre-, illetve probiotikumok potenciálisan kedvezően befolyásolhatják a mikrobiom összetételét, bár ezen intervenciók klinikai evidenciaszintje jelenleg még korlátozott (2).
Összefoglalás
A táplálásterápia a neurológiai betegségek multidiszciplináris kezelésének meghatározó eleme. A tápláltsági állapot korai szűrése, a személyre szabott dietoterápia és szükség esetén az enterális táplálás jelentősen hozzájárulhat a klinikai kimenetel javításához és az életminőség fenntartásához. A bél-agy tengely és a mikrobiom kutatása új perspektívákat nyit a neurodegeneratív betegségek táplálkozástudományi megközelítésében, ugyanakkor további klinikai vizsgálatok szükségesek az evidenciák megerősítésére.
IRODALOM
- Huang Y, Li Y, Pan H, et al. Global, regional, and national burden of neurological disorders in 204 countries and territories worldwide. J Glob Health 2023;13:04160. https://doi.org/10.7189/jogh.13.04160
- Jain A, Madkan S, Patil P. The role of gut microbiota in neurodegenerative diseases: current insights and therapeutic implications. Cureus 2023;15:e47861. https://doi.org/10.7759/cureus.47861
- Burgos R, Bretón I, Cereda E, et al. ESPEN guideline clinical nutrition in neurology. Clin Nutr 2018;37:354–396. https://doi.org/10.1016/j.clnu.2017.09.003
- Goldstein LB, Bushnell CD, Adams RJ, et al. Guidelines for the primary prevention of stroke: a guideline for healthcare professionals from the American Heart Association/American Stroke Association. Stroke 2011;42:517–584. https://doi.org/10.1161/STR.0b013e3181fcb238
- Topçuoğlu MA, Arsava EM, Saka E. Use of oral nutritional supplements in neurology: general principles, special practices. Turk Norol Derg 2021;27:102–110. https://doi.org/10.4274/tnd.2021.53503
- Uçak MN, Arıtıcı Çolak G. Myasthenia gravis and nutrition. Front Nutr 2025;12:1600508. https://doi.org/10.3389/fnut.2025.1600508
- Phokaewvarangkul O, Markaki I, Moes HR, et al. Vital nutrition: improving health in advanced Parkinson’s disease with device-aided therapies. J Neural Transm 2025;132:1685-1697. https://doi.org/10.1007/s00702-025-02935-x
- Volkert D, Beck AM, Faxén-Irving G, et al. ESPEN guideline on nutrition and hydration in dementia – Update 2024. Clin Nutr 2024;43:1599–1626. https://doi.org/10.1016/j.clnu.2024.04.039
a szerző cikkei
