A józan észre is lecsapnak a dohányzás elleni küzdelemben

A közgazdász szerző, miközben az „ellenintézkedésekkel” többnyire egyetért, a dohánykereskedelem tervezett államosítása kapcsán fejti ki érveit. Azért egy passzusnyit a „harc” társadalmi környezetének is szentel, abban emlékeztetve egyebek mellett arra, hogy bár a fogyasztás egy ideje enyhén csökken, a Tárki 2008-as felmérése szerint a nemdohányzás a fővárosi, diplomával rendelkező felső középosztály luxusa – hozzájuk képest minden más társadalmi csoport lényegesen többet dohányzik.

A Mihályi által felemlegett, még a parlamenti zárószavazás előtt álló jogszabály, amely államosítja a dohánytermékek kiskereskedelmét, s egyúttal az eladóhelyek számát a jelenlegi 40 ezerről 5 ezerre – egynyolcadára – csökkenti. A szerző következtetése a „történelmi tapasztalatokon” nyugszik:

„Miután az állam szándékosan hiányt állít elő, az emberek elő fogják hívni azokat a hiánygazdasági reflexeiket, amelyek a rendszerváltás előtti 40 év során gyökereztek meg bennük. A forgalmazóhelyek számának drasztikus csökkentése és az átlagos nyitvatartási idők rövidülése önmagában is mindenkit a feketepiac igénybevételére fog ösztönözni. Figyelembe kell venni azt is, hogy 2012-ben és 2013-ban nőni fog a munkanélküliség, csökkenni fognak a reáljövedelmek. Ezért a megemelkedő dohányárak érezhető mértékű tehernövekedést fognak eredményezni. Lehet-e majd kárhoztatni azt az adott esetben nem is dohányzó feleséget, anyóst, apóst, aki a konyhapénz kímélése érdekében maga is keresni fogja az olcsóbb cigarettabeszerzési forrásokat? Aki csak teheti, csempészett cigarettát fog vásárolni.”

„Számolni kell a dohánycsempészet növekedésének súlyos népegészségügyi hatásaival is. A szakirodalomban közismert, hogy a csempészett cigaretta egy része egyúttal ellenőrizetlenül termelt dohánytermék is, vagyis magasabb arányban tartalmazza azokat a káros anyagokat, amelyek a megbetegedéseket okozzák.”

„Egészségpolitikai szempontból elképesztő meggondolatlanság a Fidesz-frakció részéről, hogy a szórakozó- és vendéglátóhelyeken belüli füstölés tilalmát egyidejűleg fogja bevezetni a dohány-kiskereskedelem államosításával és a hozzáférés korlátozásával. Az ésszerű és világszerte elfogadott egyik rendelkezés hatását ugyanis hiteltelenné teszi, lerontja az unortodox, fideszes észjárásra alapozott két másik rendelkezés. Vajon menynyire lesznek az új szabályok betarthatók egy olyan kistelepülésen, ahol a kocsma az egyetlen esti találkozóhely, s ahol a pincérek-tulajdonosok jövedelme amúgy is minimális?” Mihályi jóslata nem meglepő: ahol a kocsmáros maga is zugtrafikos lesz, ott aligha fognak vadul harcolni a dohányfüst ellen. De a közgazdász szerinte van (lesz) rosszabb is:

„Ha egy kalap alá vesszük mindazokat az intézkedéseket, amelyek 2012-től hatályba lépnek, biztosan kijelenthetjük, hogy ezek összhatásukban törvény elé állítható szabálysértővé, bűnözővé változtatják a népesség akár egyharmadát is. Sőt a helyzet még ennél is veszélyesebb! A kormány szándéka szerint az új rendszer csak a szupermarketeket üzemeltető multikkal szúr ki, miközben a franchise rendszerben működő „nemzeti” láncokat (CBA, Coop, Reál) hozza helyzetbe, mert számukra egy jogi kiskapu lehetőséget ad arra, hogy kvázi dohányboltokat működtessenek az üzleteikben. De lehetséges ennél rosszabb forgatókönyv is. Ha a dohányboltokat koncessziós szerződések keretében kell majd üzemeltetni, az oda vezethet, hogy a szervezett alvilág álkisvállalkozók és álrokkantak dohánybolthálózatát fogja létrehozni e 300 milliárdos éves forgalmú monopolbiznisz profitjának lecsapolása érdekében.”