A jövő nemzedékekért

  Mióta világ a világ, valószínűleg a gyermekekre és az unokákra hivatkoztak leggyakrabban a döntéshozók. Napjainkban mind többen hangoztatják azt is, hogy a jövő nemzedékeire hagyott környezet állapotáért és ezzel az utánunk következő generációk egészségéért nekünk kell tennünk.

  Szemléletváltást jelző forradalmi jelentőségű áttörés, vagy apró győzelem egy hosszú küzdelemben? Ez az a kérdés, amelyet többen is feltettek az utóbbi hónapokban a jövő nemzedékek ombudsmanjával kapcsolatban. Az új intézmény tavaly év végi létrehozását ritkán tapasztalható egyetértéssel támogatták a parlamenti pártok, bár az államfő első jelöltjét, Nagy Boldizsár nemzetközi jogászt elutasította az Országgyűlés. A köztársasági elnök új személyi javaslatát sem egyeztette a pártokkal, amelyek azt ígérték, hogy még februárban kialakítják álláspontjukat a zöld ombudsmannak jelölt Fülöp Sándorról, valamint a Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos megbízatásának megszűnése miatt a poszt várományosává előlépett Zombor Sándorról. Az Országgyűlés várhatóan lapunk nyomdába adását követően, hétfőn szavaz a köztársasági elnök új jelöltjeiről. A parlament emberi jogi és kisebbségi bizottsága az adatvédelmi biztosnak jelölt Zombor Ferencet korábban nem, a jövő nemzedékek ombudsmanjának ajánlott Fülöp Sándor kinevezését viszont támogatta.

  Előzmény és eredmény
  Ami a zöld ombudsmant illeti: a hazai környezetvédő szervezetek igazi sikertörténetről beszélnek. Örömük érthető, hiszen az Országgyűlési Biztosok Hivatalának 1993-as létrehozása óta beszélnek a szakemberek arról, hogy szükség lenne egy környezetvédelmi ombudsmanra is. Ezt egy 1994-es alkotmánybírósági határozat is megerősítette. A taláros testület szerint az állam kötelezettsége, hogy a felnövő nemzedékek számára megőrizze az élet alapvető értékeit adó természeti környezet minőségét.
   Az új intézmény létrehozásáról szóló, tavaly megalkotott törvénymódosítás előterjesztői is erre a határozatra hivatkozva javasolták a jövő nemzedékek országgyűlési biztosáról szóló indítvány elfogadását. Az egyelőre még megválasztására váró – ahogy a sajtóban emlegetik – „zöld ombudsman” elsősorban természet- és környezetvédelmi ügyekben járhat el. Feladata a tudomására jutott visszásságok kivizsgálása vagy kivizsgáltatása, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedések kezdeményezése. Felügyeleti eljárást kezdeményezhet a környezet állapotával összefüggő közigazgatási döntéssel szemben, vagy akár felfüggesztheti a döntés végrehajtását. Megismerheti és véleményezheti a helyi önkormányzatok hosszú távú fejlesztési, területrendezési, valamint a jövő nemzedékek életminőségét egyébként közvetlenül érintő terveit és koncepcióit. Környezetkárosítás esetén felhívhatja a károsító személyt vagy szervezetet – függetlenül attól, hogy ez tudatos cselekvés vagy mulasztás eredménye – a tevékenység megszüntetésére és a környezetet károsító magatartás tanúsítását megelőző környezeti állapot helyreállítására. Amennyiben felhívása hatástalan, vagy nem tartja megfelelőnek a hozott intézkedéseket, kérheti a bíróságtól, hogy a környezetet károsító személyt vagy szervezetet tiltsa el ettől a magatartástól, kötelezze a károk megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére, valamint a korábbi állapot helyreállítására.

   Ami kimaradt
   Erős vizsgálati jogok, néhány hatósági hatáskörrel bővítve – mindezek alapján röviden így értékelhetők a zöld ombudsman rendelkezésére álló eszközök. Ezzel összhangban egy korábbi beszédében Sólyom László köztársasági elnök is azt hangsúlyozta, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosától és az adatvédelmi biztostól eltérően a jövő nemzedékek ombudsmanja nem jogérvényesítő, hanem képviseleti feladatot lát el. Egyfajta szószólóként lép fel a jövő nemzedék jogainak érdekében. Közvetítő tevékenységével pedig a nyilvánosság nyomását is felhasználva a politikai döntéseket befolyásolja. Környezetvédelmi kérdésekben – tehetjük hozzá mindehhez. Mert az új ombudsman olyan témákban már nemigen hallathatja hangját, amelyek szintén mostanában születnek meg, de hatásuk hosszú távra szól. Pedig az eredeti koncepciónak éppen ez volt az egyik leghangsúlyosabb eleme. A nyugdíj- vagy az egészségügyi rendszer átalakítása, vagy a több évtizedes eladósodást eredményező nagyberuházások esetében talán valóban nem ártana, ha azoknak is lenne lobbistájuk, akik a mostani döntések hatását a jövőben a bőrükön érzik – árát pedig majd megfizetik.
  
  Hatástalanul
  Persze egy-egy új jogszabály hosszú távú hatását eddig is figyelembe kellett venni. A jogalkotási törvény szerint elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét, és meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását, valamint a végrehajtás feltételeit is.
   A jogalkotó és jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok hatását, fel kell tárniuk az érvényre juttatásukat gátló körülményeket, és a tapasztalatokat a jogalkotásban is hasznosítaniuk kell. Igaz, az előírásoktól függetlenül az előterjesztőnek is elemi érdeke, hogy megvalósítható és ellenőrizhető döntések szülessenek az általa benyújtott tervezet alapján. Hatástanulmányoknak, számításoknak, elemzéseknek tehát eddig sem voltunk híján. Az más kérdés, hogy ezek készítői az aktuális fiskális szempontokat vagy az utánunk következő generációk érdekeit vették-e inkább figyelembe.

   Ombudsmanok a világban

    A nép ügyvédje, szószóló, az állampolgári jogok ügyvivője – csak néhány elnevezés azok közül, amelyekkel valójában az ombudsmani tisztséget betöltőket illetik a világ különböző országaiban. Az intézmény keletkezéstörténetéhez körülbelül két évszázadot kell visszamenni az időben. A Skandináviából, pontosabban Svédországból származó ombudsmani szervezet a 20. század második felétől rohamosan terjed a parlamentáris demokráciákban. Az általános emberi és polgári szabadságjogok érvényesülését szemmel tartó ombudsmanokon kívül mind több államban kineveztek egy-egy speciális területet felügyelő biztost.
    Svájcban és Ausztráliában például egészségügyi és társadalombiztosítási ombudsman dolgozik, míg Írországban gyermekjogi ombudsmani hivatalt állítottak fel. Van, ahol katonai ombudsmani hivatal működik, míg Franciaországban a közelmúltban a büntetés-végrehajtás területéért felelős börtönombudsmani szervezet létrehozásáról döntöttek.
   Néhány országban regionális ombudsmanokkal is találkozhatunk. Ők részben az ott élők egyéni szabadságjogait védik, részben az adott államon belül egy-egy tartomány, tagállam vagy más, önálló jogokkal is rendelkező területi egység autonómiáját.
   Az Európai Uniónak saját biztosa van. Feladata azoknak a beérkezett panaszoknak a kivizsgálása, amelyek a közösség intézményeinek vagy testületeinek működését kifogásolják. Kivétel ez alól az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság, mert az uniós jogi biztos nem foglalkozik bíróság előtti, illetve jogerős ítéletekkel és lezárt ügyekkel. Az ombudsman csak ajánlásokat fogalmaz meg.
   Az első Európai Ombudsmant 1995-ben választotta meg az Európai Parlament a Maastrichti Szerződés rendelkezéseinek megfelelően. Az Európai Ombudsmanhoz az unió állampolgárai, illetve az EU területén bejegyzett gazdasági és társadalmi szervezetek fordulhatnak, amennyiben az európai intézmények részéről jogsérelem érte őket. E körbe tartozik az igazgatási szabálytalanság, a méltánytalan eljárás, a diszkrimináció, a hatalommal való visszaélés, az információadás hiánya, illetve visszautasítása, valamint a nem szükségszerű késlekedés.
     Itthon az Alkotmány 1989. október 23-án kihirdetett átfogó módosítása hívta életre az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézményét. Az alaptörvény rendelkezett arról is, hogy az Országgyűlés egyes alkotmányos jogok védelmére külön biztost választhat. 1992-ben született meg a jogszabály a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról. Ennek egyik fejezete szólt az adatvédelmi biztosról, majd újabb egy esztendő múlva, 1993 júniusában határoztak a honatyák az állampolgári jogok országgyűlési biztosi intézményének létrehozásáról. Ezután azonban újra várni kellett, míg végül 1995 nyarán a tisztelt ház megválasztotta az ombudsmanokat. A magyar szisztéma egyébként úttörő jellegű volt. Európában elsőként nálunk működött az általános körű ombudsman mellett a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa, illetőleg ugyancsak európai újdonságként az adatvédelem és az információszabadság közös ombudsmani hivatala. Ez utóbbi azóta mintává vált. A magyar modellt vették példaként több német tartományban, valamint Nagy- Britanniában is.