Gyógyítás
A hüvelyi szülés megindítása méhrepedéshez vezetett
Jogi esetek
2009. október 12. 11:38
.jpg)
Egy 32 éves massachusettsi terhes kórelőzményében császármetszés szerepelt. Második gyermekét elektív császármetszéssel kívánta világra hozni. Az ügyeletes szülész-nőgyógyász arról tájékoztatta az asszonyt, hogy a császármetszés csak megfelelő orvosi javallat esetén végezhető el, és hogy nála jó esély lát a császármetszés után hüvelyi szülésre.
Terminus után 12 nappal a terhes a szülés megindítása céljából került kórházi felvételre. A misoprostol harmadik dózisát követően a méhösszehúzódások gyakorisága és erőssége is fokozódott, és hiperstimulációs szakaszok voltak megfigyelhetők.
A következő 12 órás vajúdás során a magzati tachycardiát bradycardiás epizódok és variábilis decelerációk követték. Ez idő alatt többnyire a nővér volt a beteg ellátásáért felelős, és miközben állítólag észlelte az említett eltéréseket, nem biztosított oxigént az anyának, és az orvost sem értesítette.
Miután a szülész megérkezett, a nő vérnyomásának jelentős csökkenését észlelték, és az orvos fogóműtét végzése mellett döntött, ez azonban sikertelennek bizonyult. A magzati szívfrekvencia 60/perc körüli értékre csökkent; sürgős császármetszést végeztek. Vért találtak az anya hasüregében, és a méhrepedés mellett kifejezett szövetroncsolódást észleltek. Az ezt követően elvégzett méheltávolítás során megsérült a húgyvezeték, ami stent beültetését tette szükségessé. Ezt később eltávolították.
Az újszülött Apgar-értéke az első és ötödik percben is 0 volt. A gyermeket újraélesztették, azonban később az igen súlyos hypoxiás károsodás miatt meghalt.
Az esetet követő perben azzal vádolták a szülész-nőgyógyászt, hogy nem ismerte fel a méhrepedés jeleit, és nem végezte el idejében a császármetszést. A vádat elutasították, és a felperes később a nővért hibáztatta, amiért nem észlelte a vajúdás alatt a magzati veszélyállapot jeleit, és nem avatkozott be megfelelően. Az asszony azt is állította, hogy a kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezetője a hozzájárulása nélkül vonta be őt egy misoprostollal végzett tudományos vizsgálatba.
A nővér nem ismerte el, hogy gondatlanságot követett el. Az osztály vezetője pedig cáfolta, hogy a misoprostol alkalmazásával kapcsolatban gyűjtött adatok és azok dokumentációi orvosi kutatás tárgyát képezték volna, és kinyilvánította, hogy a beteg irányában semmilyen ellátási kötelezettsége nincs.
Az ügyben 1,1 millió dolláros peren kívüli egyezség született.
A következő 12 órás vajúdás során a magzati tachycardiát bradycardiás epizódok és variábilis decelerációk követték. Ez idő alatt többnyire a nővér volt a beteg ellátásáért felelős, és miközben állítólag észlelte az említett eltéréseket, nem biztosított oxigént az anyának, és az orvost sem értesítette.
Miután a szülész megérkezett, a nő vérnyomásának jelentős csökkenését észlelték, és az orvos fogóműtét végzése mellett döntött, ez azonban sikertelennek bizonyult. A magzati szívfrekvencia 60/perc körüli értékre csökkent; sürgős császármetszést végeztek. Vért találtak az anya hasüregében, és a méhrepedés mellett kifejezett szövetroncsolódást észleltek. Az ezt követően elvégzett méheltávolítás során megsérült a húgyvezeték, ami stent beültetését tette szükségessé. Ezt később eltávolították.
Az újszülött Apgar-értéke az első és ötödik percben is 0 volt. A gyermeket újraélesztették, azonban később az igen súlyos hypoxiás károsodás miatt meghalt.
Az esetet követő perben azzal vádolták a szülész-nőgyógyászt, hogy nem ismerte fel a méhrepedés jeleit, és nem végezte el idejében a császármetszést. A vádat elutasították, és a felperes később a nővért hibáztatta, amiért nem észlelte a vajúdás alatt a magzati veszélyállapot jeleit, és nem avatkozott be megfelelően. Az asszony azt is állította, hogy a kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezetője a hozzájárulása nélkül vonta be őt egy misoprostollal végzett tudományos vizsgálatba.
A nővér nem ismerte el, hogy gondatlanságot követett el. Az osztály vezetője pedig cáfolta, hogy a misoprostol alkalmazásával kapcsolatban gyűjtött adatok és azok dokumentációi orvosi kutatás tárgyát képezték volna, és kinyilvánította, hogy a beteg irányában semmilyen ellátási kötelezettsége nincs.
Az ügyben 1,1 millió dolláros peren kívüli egyezség született.
| A korábbi császármetszés utáni hüvelyi szülésbe bocsátást összetett mérlegelésnek kell megelőznie. Ebben az esetben részben érthetetlen, miért várakozott a szülész a terminuson túl 12 napig, valamint ezt követően miért olyan gyógyszert használt a méhszáj előkészítéséhez és a szülés megindításához több alkalommal is, melynek alkalmazását sem a gyógyszerhatóság, sem a gyógyszercég nem javasolja ilyen célból. A vajúdás észlelése ezúttal sem szakorvos felügyelete mellett történt, így a fenyegető intrauterin asphyxia jeleinek értékelése sem volt megfelelő. Prof. dr. Papp Zoltán
|
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle
