A HPV-altípusok kimutatása tömegspektrometriával FFPE szövetmintákból: a rutin diagnosztika megbízható eszköze

Az onkogén humán papillómavírus (HPV) törzsek a méhnyakrák csaknem minden esetében (100%), illetve az anális (88%), hüvely- (70%), hímvessző- (50%) és vulvarákok többségében (43%), továbbá a fej-nyaki rákok bizonyos hányadában (∼50%) kimutathatók. A 2008-as statisztikák szerint a 12,7 millió új rákos eset közül körülbelül 610000 eset volt HPV-fertőzéssel összefüggésbe hozható, ezen belül 570000 esetet diagnosztizáltak nők és 39000 esetet férfiak körében.

Annak ellenére, hogy a citológiai szűrővizsgálat több mint fél évszázada rendelkezésre áll, továbbra is a méhnyakrák áll a gyakorisági sorrend negyedik helyén a nők rosszindulatú daganatai között. Egyebek mellett a nagy kockázatú HPV-altípusokkal történt fertőződést tekintik a méhnyakrák legfontosabb kockázati tényezőjének. A laphámnak a körülbelül 15 HPV-genotípus egyikével történő fertőződése több lépcsőfokon keresztül vezet el a koraitól az előrehaladott szövettani stádiumú (high-grade) intraepithelisalis léziók/intraepithelialis neoplázián keresztül az invazív carcinomáig. A HPV összes genotípusa független infektív tényezőként játszik szerepet, melyek különböző karcinogén rizikót hordoznak.

A fej-nyaki régió laphámrákjai a hetedik leggyakoribb tumortípusnak számítanak világszerte, és érinthetik a szájüreget, az oropharynxot, az orrüreget, az orrmelléküregeket, a nasopharynxot, a hypophyarynxot és a gégét. Az etiológia két elsődleges karcinogén út valamelyikére vezethető vissza: a) kémiai karcinogenezis dohány- vagy alkoholexpozíció révén; és b) nagy kockázatú HPV. Miközben a kémiai expozíciónak tulajdonítható fej-nyaki rákok incidenciája csökkenő tendenciát mutat, a HPV-vel összefüggő oropharyngealis rosszindulatú daganatok incidenciája jelenleg is emelkedik, különösen a fiatalabb korosztályban.

A HPV-pozitív és HPV-negatív fej-nyaki rákok elkülönítésének prognosztikai jelentősége van, mivel a HPV-pozitív esetek általában kedvezőbb kilátásokat ígérnek, mint a HPV-negatív fej-nyaki rákok. Érdekes adat, hogy az előrejelzések szerint az oropharyngealis rákok incidenciája 2020-ra meghaladja a méhnyakrák előfordulási arányát az Egyesült Államokban.

A bőrön, a genitális traktuson és a fej-nyaki régión kívül a HPV számos egyéb szervben is kimutatható lehet, például a tüdőben, a prosztatában, az emlőben, a húgyhólyagban és a gyomorban. Utóbbi szervek vonatkozásában még további vizsgálatok szükségesek, mielőtt az ajánlásokba bekerülnének a HPV-tesztek.

Az azonban előre látható, hogy a patológusok és más egészségügyi szakemberek egyre nagyobb számban találkoznak majd HPV-tesztekkel a jövőben. A vizsgálómódszerektől azt várjuk, hogy ne csak a nagy kockázatú, de a kis kockázatú HPV-altípusokat is nagy specificitással és nagy szenzitivitással mutassák ki idő- és költséghatékony módon. Nemrégiben kiderült, hogy a tömegspektrometrián (MS, mass spectrometry) módszerek helyet kaphatnak a rutin diagnosztikában, így az orvosok és a betegek gyors és megbízható vizsgálati eredményekhez juthatnak.

Jelen vizsgálatban a szerzők az általuk alkalmazott MS-alapú HPV-tesztet használták a HPV-fertőzés kimutatásában formalinnal fixált, paraffinba ágyazott (FFPE, formalin-fixed

paraffin-embedded) szövetmintákon alkalmazva. Az így kapott eredményeket a rutin diagnosztikában használt két, hibridizáción alapuló tesztrendszer – a LCD-array kit és a EuroArrayHPV − eredményeivel hasonlították össze.

Betegek és módszerek

A MS-alapú tesztmódszert 19 HPV-altípus genotipizálására alkalmazták FFPE szövetmintákon (n = 46). A MS-alapú vizsgálattal kapott eredményeket két hibridizációs módszer (HPV 3.5 LCD-array kit és EuroArrayHPV rendszer) eredményeivel vetették össze.

Eredmények

A 46 szövetminta közül 36-ból (78%) tudtak HPV-infekciót kimutatni a MS HPV-teszttel. Tizenhat mintában (44%) csak egyfajta HPV-altípus volt azonosítható, a többi 20 mintában (56%) két vagy több (2−6) HPV-altípus. A szövetminták az alábbi lokalizációból származtak: perianális régió (18/21), vulva (6/9), cervix (7/8), oropharynx (4/4), vagina (2/2) a testis bőre (1/2).

Az elemzés során csak azokat a HPV-altípusokat vették figyelembe, melyek mindhárom tesztrendszerrel kimutathatók voltak. A MS-alapú assay, a LCD-array kit és a EuroArrayHPV eredményei teljes egyezést mutattak.

Következtetések

A jelen tanulmány szerzői 46 betegtől származó FFPE szövetmintákon hasonlították össze a MS-alapú HPV-teszt eredményeit két hibridizációs teszt − a LCD-array és a EuroArrayHPV rendszer − adataival. A MS-alapú módszer megbízhatóan kimutatta a HPV-altípusok jelenlétét, ezért megfelelő technikaként kínálkozik a mindennapi diagnosztikai gyakorlatban. A korábbi vizsgálatok tapasztalataival összhangban a szerzők azt igazolták, hogy a MS igen szenzitív, megbízható és költséghatékony módszer azokban az intézményekben, ahol nagy számban fordulnak elő ilyen esetek.

Forrás: Kriegsmann M, et al. Detection of HPV subtypes by mass spectrometry in FFPE tissue specimens: a reliable tool for routine diagnostics. J Clin Pathol

2017;70:417–423.