Dr. Patócs Attila cikkei

Definíciója alapján a preeclampsia diagnózisa a terhesség 20. hete után kialakuló magas vérnyomás és proteinürítés esetén állítható fel. Súlyosnak kell megítélni, ha a magas vérnyomás fokozatosan emelkedik és a fehérjeürítés is fokozódik vagy ha kialakulnak a különböző szervelégtelenség (máj, vese) tünetei.

Annak ellenére, hogy a citológiai szűrővizsgálat több mint fél évszázada rendelkezésre áll, továbbra is a méhnyakrák áll a gyakorisági sorrend negyedik helyén a nők rosszindulatú daganatai között. Egyebek mellett a nagy kockázatú HPV-altípusokkal történt fertőződést tekintik a méhnyakrák legfontosabb kockázati tényezőjének.

A költséghatékonysági analízis szerint a primer HPV-szűrési stratégiák egyedüli elsődleges szűrésként alkalmazva többségében költségmegtakarítást eredményeznek mind a vakcinált, mind a nem vakcinált kohorszokban.

Az előfordulás emelkedésének pontos oka egyelőre még nem tisztázott, de szerepet játszhat benne a szexuális magatartásformák megváltozása (ezen belül az orális szex terjedése), az orális és genitális partnerek élethosszra vonatkoztatott számának növekedése, az orális és vaginális szex megkezdésének koraibb életkorra tolódása, valamint a kórelőzményben szereplő, nemi úton terjedő fertőzések gyakoribbá válása.

Az egyesült államokbeli klinikusok mindössze 19%-a javasol 3 éves szűrési intervallumot normális citológiai lelettel rendelkező HPV-negatív nőbetegei számára, ami még mindig azt az aggodalmat tükrözi, miszerint a rákkockázat 3 év elteltével emelkedik.

Körülbelül 40 HPV-altípus képes megfertőzni a nyálkahártyák hámját, ezen belül 12 altípus okoz olyan elváltozásokat, melyekből rosszindulatú daganat alakulhat ki.

A perifériás cirkadián órák szisztémás szabályozása az autonóm idegrendszer, endokrin faktorok, hőmérséklet és helyi homeosztatikus tényezők által történik. Számos olyan endogén és exogén (táplálék, gyógyszerek, életmód..) tényezők ismertek, amelyeknek a figyelembevételével, az egyes szervek szinkronizált működésének fenntartásán keresztül számos, akár nagyon gyakori megelőzhető lenne.

A mikro-RNS-ek rövid, fehérjét nem kódoló RNS-molekulák, amelyek poszttranszkripcionálisan befolyásolják a génexpressziót, és ezáltal a szervezet szinte valamennyi folyamatának szabályozásában részt vesznek. Sejt- és szövetspecifikusan exprimálódnak. Segíthetik különböző daganatok és altípusaik megismerését, a terápiás beavatkozásokra adott válaszreakciók monitorozását és prognosztizálását. Szerkezetük rendkívül stabil, mennyiségük meghatározható az archivált patológiai anyagokból is. Újabb eredmények alapján kimutathatók különféle testnedvekből, pl. vérből is, ami óriási jelentőségű lehet a nukleinsav alapú diagnosztikai módszerek fejlődésében. A közlemény bemutatja a mikro-RNS-ekhez kapcsolódó kutatások módszereit, és összefoglalja azokat a betegségeket, amelyekben a mikro-RNS-ek diagnosztikus értékét meghatározták.