A hiszterektómia hosszú távú veszélyei
A méheltávolítás a petefészkek megkímélése esetén is jelentősen növeli a hosszú távú egészségügyi kockázatot, ezért a Menopause című szaklap tanulmánya fibroidok, endometriózis vagy prolapszus esetén a nem-sebészeti alternatívák fontolóra vételét ajánlja.
A Mayo Klinika kutatói Shannon Laughlin-Tommaso vezetésével megállapították: a hiszterektómia ováriumkonzerváció esetén is szignifikánsan megnöveli számos kardiovaszkuláris megbetegedés és metabolikus rendellenesség kialakulásának kockázatát. A Cardiovascular and metabolic morbidity after hysterectomy with ovarian conservation: a cohort study című tanulmány a Menopause című szaklapban jelent meg. Laughlin-Tommaso nyilatkozata szerint vizsgálatuk az eddigi legalaposabb alátámasztása a hiszterektómia hosszú távú kockázatainak. Mint a nőgyógyász kifejti, az orvosokon kívül a nők is egyre inkább tisztában vannak azzal, hogy a petefészkek eltávolítása kockázatos, azonban vizsgálatuk most azt is bebizonyította, hogy a méheltávolítás önmagában is veszélyes, különösen abban az esetben, ha a nő a hiszterektómia idején fiatalabb 35 évesnél.
Az átlagosan 22 éves utánkövetést alkalmazó kutatásban a Rochester Epidemiology Project orvosi adatbázisát használták, ami a Minnesota állambeli Olmsted County valamennyi betegadatát tartalmazza. A vizsgálók az adatbázisban azonosítottak 2094 olyan nőt, aki jóindulatú elváltozás miatt a petefészkek megőrzése mellett hiszterektómián esett át 1980 és 2002 között. A 18 éves vagy idősebb betegekhez azonos korú kontrollszemélyeket illesztettek, és csak azokat a kardiovaszkuláris megbetegedéseket és metabolikus rendellenességeket vették figyelembe, amelyek a méheltávolítás után alakultak ki.
Az eredmények szerint az ováriumkonzerváció mellett végrehajtott hiszterektómia 14%-kal növeli a lipidabnormalitás kialakulásának esélyét, 13%-kal növeli a magas vérnyomás kockázatát, 18%-kal az obezitás és 33%-kal a koronáriabetegség esélyét. A 35 éves kor előtt hiszterektomizált nők körében 4,6-szorosra nő a kongesztív szívelégtelenség és 2,5-szeresre a koronáriabetegség esélye.
Laughlin-Tommaso hozzáteszi: a méheltávolítás a második leggyakoribb nőgyógyászati sebészi beavatkozás, és legnagyobb részben jóindulatú elváltozások miatt végzik, abban a hiszemben, hogy hosszú távú kockázata minimális. Jelen eredmények tükrében azonban érdemes megfontolni az alternatív, nem-sebészi kezelési lehetőségek alkalmazását a hiszterektómia vezető okai – fibroid, endometriózis, prolapszus – esetében.
