A hazai gazdagok és a magánegészségügy
Mi a közös bennük: Wáberer, Kóka, Csányi, Lantos, Járai? Mindannyian fantáziát, befektetési lehetőséget láttak a magánegészségügyben. A Növekedés.hu össszeállítása.
Ezermilliárd forint – a Költségvetési Tanács elnöke, Kovács Árpád a Medicina konferencián a minap azt mondta, hogy a 4 ezer milliárdos magyar egészségügyi tortából körülbelül ekkora szelet jut a magánegészségügynek.
Leitner György, a Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke szerint az összeg ennél kicsit kevesebb, nagyjából 900 milliárd volt 2020-ban, és ebből mintegy 420 milliárdot a gyógyszerek térítési díja tett ki, és további 20 milliárdra becsülték a hálapénzt. A fennmaradó több száz milliárd megoszlik a szürke zónában működő lakásrendelők, a többszakmás, de még mindig kisebb magánklinikák és a méretükben és/vagy kínálatukban jelentősnek számító magánegészségügyi szolgáltatók között.
Bármennyi is legyen a magánegészségügyi szolgáltatók bevételének pontos összege, egy biztos: itt már nem néhány tíz- vagy százmillió forintról, hanem tíz-és százmilliárdokról van szó. Márpedig minél vonzóbb egy lehetőség, annál több – nagy – befektető is megjelenik egy adott piacon.
Így van ez a magyarországi magánegészségügyben is, amely a kínálat bővülésével és ezzel párhuzamosan az állami egészségügy kapacitásának szűkülésével, elérhetőségének és – sajnos sokszor – színvonalának romlásával már nem csak kevesek kiváltsága, köszönhetően az egészségbiztosítások lassan javuló, de azért érezhető elfogadottságának is.
Az összeállítást ITT olvashatja
