A hasnyálmirigyrák terápiás rezisztenciájának kulcsa
A hasnyálmirigyrák (főként a duktális adenokarcinóma) rendkívül kedvezőtlen prognózisa – 10 százalék alatti ötéves túlélés – mögött álló molekuláris mechanizmusokról közölt hiánypótló tanulmányt egy brazil kutatócsoport, írja az Origo.
Az eredmények rávilágítanak, hogy a daganat mikrokörnyezete (sztróma) nem csupán passzív váz, hanem a progreszió és a terápiás rezisztencia aktív motorja.
A kutatás fókuszában a hasnyálmirigy csillag alakú sejtjei (PSC) és az általuk termelt periosztin fehérje áll. A transzkriptomikai elemzések kimutatták, hogy a periosztin alapjaiban strukturálja át az extracelluláris mátrixot. Ez a folyamat kétirányú előnyt biztosít a daganatnak. Egyrészt létrehozza a jellegzetes dezmoplasztikus reakciót. A sűrű, heges szöveti „erődítmény” mechanikai akadályt gördít a kemoterápiás hatóanyagok és az immunsejtek elé, magyarázatot adva a konvencionális terápiák sikertelenségére. Másrészt a fehérje szó szerint „kikövezi az utat” a rákos sejtek előtt, megkönnyítve azok invázióját.
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása a perineurális invázió (PNI) korai megjelenése. A daganatsejtek az átrendezett mátrix segítségével behatolnak az ideghüvelyekbe, és azokat „autópályaként” használva terjednek tovább. Ez a mechanizmus felelős a betegek által tapasztalt kínzó fájdalomért, és ami klinikailag még kritikusabb: az esetek több mint felénél már akkor jelen van, amikor a daganat a képalkotó diagnosztika alapján még reszekábilisnak tűnik.
A periosztin azonosítása új célpontot kínál a precíziós onkológia számára. A kutatók szerint a periosztin-blokkolók vagy a PSC-ket célzó terápiák áttörhetik a daganat védelmi vonalát, szinergiában működve a meglévő citosztatikumokkal. Bár specifikus gyógyszer ezen indikációban még nem elérhető, a molekuláris alapú betegklasszifikáció a jövőben lehetővé teheti a személyre szabottabb és hatékonyabb beavatkozást, írja az Origo.
