A halálfélelem szervezi a piacot
Kell tovább magyarázni, hogy a magyar nem vágyik a magánegészségügybe, legfeljebb olykor csak oda menekül? A Népszava publicisztikája.
Nagy utat tett meg a Fidesz az egészség üzleti természetének harcos tagadásától a beszédes hallgatásig. Orbán Viktor még három esztendeje is azt magyarázta, azért volt szükség az úgynevezett szociális népszavazásra, mert az akkori kormány "fizetőssé akarta tenni az egészségügyi ellátást". Ma, közel tíz esztendővel az utolsó érdemi egészségügyi reformkísérlet megtorpedózása után egyre többen beszélnek arról, hogy a Fidesz csak a választásokra vár, s ha győz, utána nyomban szélesre tárja a kaput a piaci szolgáltatók előtt. Lehetne ez rosszindulatú találgatás is, de a kormány tettei nem cáfolják: csak a központosításban eltökélt, hét év alatt sem lépett semmi olyat, ami orvosolhatná az egészségügy nyilvánvaló válságát. Igaz, itt is megjelent az épületekbe öntött EU-pénz, de ezen túl csak hangos szóval menedzselt néhány milliárdos gyorstapaszokat ragasztgatott a súlyosan kivérzett betegre a kormány. S a sűrű sorosozástól már szava sem jut arra, hogy mit akar kezdeni az ágazattal. Közben olyan tempóban gyengül a társadalombiztosításból finanszírozott szolgáltatás, hogy aki időben akar diagnózishoz és terápiához jutni, mind gyakrabban kényszerül magánszolgáltatót igénybe venni, ha családjának telik rá.
S van is szépen fejlődő és egyre hangosabb magánbefektetői kör, amely nem bánja, ha ilyen tempóban rohasztják le az "állami konkurenciát". Ott már reklámozniuk sem kell, ahol a halálfélelem szervezi a piacot. Sőt ez a szektor egyre gyakrabban jelentkezik be egy kis állami kedvezményért vagy járulékmegosztásért, jelezve, hogy egyre nagyobb szerepet visz a polgárok egészségügyi ellátásában. Ehhez persze fontos azt is demonstrálniuk, hogy a magánszolgáltatások igénybevétele nem egy szűk réteg kiváltsága. Ez a kormányn–ak is kedves előadás: a nemzeti együttműködés rendszere előbb utóbb mindenkit eljuttat a Schwarzwald Klinikára...
